Tappancs a tanyán - Tappancs a legelőn


http://mocorgohaz.hu/

Tappancs, a szürke kiscica kipihenten ébredt. Kíváncsian várta, hogy még milyen izgalmas állatokkal fog a tanyán találkozni. A reggeli után le is ült az ajtó mellé, hogy ismét kisurranhasson, ha kinyílik.Apa odament hozzá, és megdorgálta, amiért előző nap ...

Kép forrása: Szitnyai Krisztina illusztrátor

Tappancs, a szürke kiscica kipihenten ébredt. Kíváncsian várta, hogy még milyen izgalmas állatokkal fog a tanyán találkozni. A reggeli után le is ült az ajtó mellé, hogy ismét kisurranhasson, ha kinyílik.
Apa odament hozzá, és megdorgálta, amiért előző nap kiszökött, azonban meglepetésére kinyitotta neki az ajtót.
– Mivel tegnap is visszataláltál, ezért mehetsz ma is. De vacsorára itt legyél! – szólt kedvesen.
Tappancsnak nem kellett kétszer mondani. Gyorsan kilépett, nehogy Apa meggondolja magát. Felugrott Bogáncs kutya elől a biztonságos teraszkorlátra, és onnan nézelődött, hogy merre induljon.

Meglátott öt felhőszerű állatot a birtok szélén, el is indult feléjük.
Ahogy közelebb ért, látta, hogy az állatok boldogan legelésznek egy elkerített részen. Mellettük magasra nőtt a fű, és közte szebbnél szebb vadvirágok illatoztak.
Volt piros pipacs, fehér százszorszép, sárga pitypang és kék búzavirág. A virágok közt rengeteg apró jószág repkedett. Voltak ott méhecskék, pillangók és katicabogarak is.
Tappancs bizonytalan volt, hogy közelebb merészkedjen-e. A  méhecskékkel nem volt jó tapasztalata. Egyszer berepült egy a lakásba, és miután a cica be akarta kapni, az jól belecsípett az orrába.

Mivel úgy látta, hogy a méhecskék nem foglalkoznak vele, végül közelebb ment.
Akkor vette észre, hogy mindegyikük kezében egy apró fonott kosár van, és ahogy szállnak virágról virágra, abba gyűjtik a virágport.
– Zümm-zümm! Gyertek! Ebben a pipacsban nagyon sok nektár van! – szólt az egyik poszméhecske a társainak.
Tappancs oldalát nagyon furdalta a kíváncsiság, így megszólította őket:
– Mit csináltok? – kérdezte.
– Nektárt gyűjtünk, hogy elvigyük a  kaptárba, és mézet csináljunk belőle. Itt lakunk a mező szélén.

Annyira belemerült Tappancs a repdeső rovarok nézegetésébe, hogy nem is vette észre, hogy
a  birkák közelebb jöttek a  legelő széléhez. Mikor az  egyikük bégetni kezdett, Tappancs ijedtében felugrott.
Most csak négy birkát tudott összeszámolni. Ráadásul ketten olyanok voltak közülük, mint akinek levették a pulóverét.
Megérkezett közben az ötödik birka is, szintén kevés bundával.
– Bori, te jössz! – szólt felhőszerű társához, aki el is indult az akol felé. – Mennyivel hűvösebb így az idő, sokkal jobban érzem magam – tette még hozzá.
– Én jobban szerettem a nagy bundámat! És különben is, a fűnek is sokkal jobb
íze volt, mikor még nem voltak közte százszorszépek. Ez egy pocsék nap! – panaszkodott az egyik birka.

– Ugyan már, Béni! Tegnap épp amiatt panaszkodtál, hogy meleged van. Sokkal kényelmesebb lesz így, hidd el. A virágok is milyen illatosak! Jó ez a nap, hidd el – vigasztalták a többiek.
– Nekem kell a bundám! És a virágillattól csak tüsszögnöm kell – fakadt sírva Béni.
A többiek közelebb húzódtak hozzá, hogy megnyugtassák.
Végül az öreg kos szólalt meg:
– Emlékszel, Béni, mikor reggel felébredtél és beleharaptál a fűbe?
Béni abbahagyta a sírást, mintha elvágták volna:
– Igen! – kiáltott fel jókedvűen. – Nagyon finom és ropogós volt, és a harmatcseppek is megédesítették. És olyan békés volt közben nézni az aranyló napfelkeltét a dombok mögött.
A kos elmosolyodott:
– Látod, erre kell emlékezni – mondta.
– Igazad van. És valóban kényelmesebb így bunda nélkül a melegben. A százszorszépeket meg majd nem eszem meg, csak a füvet.

Tappancs örült, hogy megvigasztalták Bénit, nagyon megsajnálta szegényt. Elindult az akol felé, hogy megnézze, hogy veszik le a birkák pulóverét.
Az akol mellett épp Bori gyapját nyírták egy géppel. Olyan volt, mint amivel Apa nyírta néha a szakállát, csak sokkal nagyobb. A levágott gyapjút egy nagy halomba rakták, majd elkezdték bepakolni egy kisteherautóba, aminek az oldalára pulóverek és sálak voltak festve.
Az akolban friss szalmán egy anyabirka pihent. Két kisbárány ugrándozott körülötte.
A nézelődésből Cirmi érkezése zökkentette ki Tappancsot. Jókedvűen köszöntötték egymást, majd Cirmi odadörgölőzött János gazda lábához, és dorombolni kezdett.

A  gazda megsimogatta Cirmi fejét, és az  akolban levő fémkannából löttyintett egy kevés langyos juhtejet Cirmi tálkájába. Cirmi intett Tappancsnak, hogy ő is igyon vele, és boldog lefetyelésbe kezdtek.
Mivel a nap már kezdett lenyugodni, a két cica elindult vissza a  házhoz. A  baromfiól kerítéséről átugrottak a diófára, a diófáról a teraszkorlátra, a teraszkorlátról a tetőre, a tetőn arrébb tolták a cserepet, és már bent is voltak a házban. Leheveredtek a kanapéra, és békésen elszundítottak.

Székely Lilla, Meseíró

Ezt a mesét írta: Székely Lilla Meseíró

1985-ben születtem Budapesten. A Budapesti Gazdasági Egyetemen (korábban Budapesti Gazdasági Főiskola) vendéglátó és szálloda szakán diplomáztam közgazdászként. Több évig dolgoztam a turizmus területén értékesítőként, miközben az ELTE-n tanultam programozást. Bár nem fejeztem be tanulmányaimat, az informatikai tudásomat azóta is örömmel alkalmazom munkahelyi hobbi-projektek során. A szállodaipar után a HR...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!