Tasziló az ügyes tacskó

Tasziló az ügyes tacskó.

Egy szép nyári napon, Zsófika a babáját kereste. Előző este kivitte az árok partra, hogy megmutassa a többieknek. De azután feljött egy nagy zápor, mindenki haza futott, és valahogy elkavarodott a baba. A lány szomorúan keresgette az utcán.

A kutatás közben, szembe találkozott Taszilóval, a közelben lakó tacskóval, aki kibújt egy kerítés résen. S az utcán poroszkált. Zsófi szomorúan leheveredett a fűbe, és melléje telepedett Tasziló, aki szintén bánatos volt. 

- Mi a baj Zsófi? – kérdezte a tacskó.

- Elveszett a babám. S te? Miért szomorkodsz?

- Mert az énekemet nem szereti senki. - szólt Tasziló.

- Énekelj nekem!

Tasziló rázendített.

- Auuu!Auu!

- Szerintem, nem olyan rossz. Nekem tetszik.

- Jaj, mi volt ez a nyekergés?- kérdezte egy arra járó fülemüle.

Tasziló hosszú lapát fülei még jobban megnyúltak és így szólt.

- Én voltam.

- Egy kutya? S énekel? Jobban tennéd, ha azt ránk bíznád. Én a fülemüle percenként akár négyezer vers szakot tudok énekelni. Még az apukámtól tanultam valamennyit, és volt, amit én találtam ki. S a szomszéd fülemüléktől is sokat tanulok. Ezért másképpen énekel egy fülemüle Budapesten, mint Berlinben. Mi vagyunk a legszebben éneklő madarak. Tudod, miért vannak még Ausztráliában is fülemülék?

- Nem miért?- kérdezte Tasziló.

- Mert az odaköltöző bevándorlók, annyira hiányolták a dalunkat, hogy vittek magukkal belőlünk, hogy, ott is énekeljünk nekik!

- Nahát!- szólt a kislány.

- S ez még nem minden. Shakespeare-től Goethe-ig, már mindenki kifejezte rajongását irántunk. Rengeteg komponistát is megihletett a mi csodás dalunk. Ezt azért mondom el, hogy talán nem az énekléssel kellene próbálkoznod. Egy tigris akkor nyerhet csatát, ha a legtigrisebb! Egy kutya pedig akkor, ha kutyásan viselkedik. Neked a saját természetedben kell bíznod! S abban, hogy eljön a te időd is egyszer.  Ott van az a nagy kutya orrod! Miért nem szimatolod ki, hogy hol van Zsófi babája? Azt ki tudná nálad jobban? Én biztosan nem. Örülj annak, hogy kutya vagy, és élj a saját erősségeid szerint!

- Igazad van. –szólt Tasziló.

S a földre tette kutya orrát, és csak hagyta, hogy vigye, amerre menni akar. Három házzal arrébb, megállt a négylábú.

-Ide mindenki! –szólt a tacskó. – Itt ér véget a szag.

Zsófi becsöngetett. Egy szakállas, idős férfi jött ki.

- Szervusz, miben segíthetek?

- Elveszett a babám, nem tetszett látni?

- De igen, reggel találtam a bokor mellett. Mindjárt kihozom neked, örülök, hogy megtalálta a gazdáját!

S a férfi átadta a kislánynak a babát. Zsófi határtalanul örült, és Tasziló is, nemcsak az előkerült játék miatt, hanem azért is, mert ő is megtalált valamit, mégpedig azt, hogy önmagában bízzon, és a saját isten adta képességében. S legyen bátorsága azt meg is mutatni másoknak. Ezek után Zsófi és a kis tacskó vidáman hazafelé sétált.