Kép forrása: pixabay.com
Tavasz váró.
Illata ébred a Földnek,
Életre kelnek a völgyek,
Alföldi tájon a szél jár,
Új kikeletre ma így vár.
Álmatag szíveket átfon,
Vadgerle rebben az ágon,
Várja a nap ragyogását,
Olvadó víz csacsogását.
Mennyei fényár, ha ébred,
Boldogság mámorát érzed,
Friss élet serken a fákon,
Apránként múlik az álom.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...