Teo és az Elveszett Ösvény

Teo és az Elveszett Ösvény.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egy bátor kisfiú, akit Teonak hívtak. Teo imádta a kalandokat, és egyszer elhatározta, hogy felfedezi a dzsungelt, amely a faluja szélén terült el. Mindenki figyelmeztette, hogy a dzsungel veszélyes hely, de Teo nem félt – úgy gondolta, ő minden akadályt legyőzhet.

Egy reggel, amikor a nap éppen csak felkelt, Teo útnak indult a dzsungelbe. Hatalmas fák között sétált, amelyek lombjai szinte eltakarták az eget. Madarak csicseregtek, majmok ugráltak az ágakon, és minden olyan békésnek tűnt. Ahogy egyre mélyebbre jutott, egy szép, virágokkal borított ösvényre bukkant.

– Ez biztosan a jó irány! – gondolta Teo, és elindult az ösvényen.

Ahogy haladt, az ösvény egyre szűkebb lett, míg végül teljesen eltűnt a növények között. Teo megállt és körülnézett, de nem találta az utat visszafelé. Teljesen eltévedt.

– Most mit tegyek? – kérdezte magától. Egy pillanatra pánikba esett, de aztán mély levegőt vett, és megpróbálta átgondolni a helyzetet.

Ekkor egy kis majom ugrott elé az egyik fáról. A majom kíváncsian figyelte Teót, és mintha mosolyogva kérdezte volna:

– Mit keresel itt, emberfiú?

– Elvesztettem az ösvényt, és nem tudom, merre menjek – válaszolta Teo.

A majom elgondolkodott, majd rámutatott egy irányba.

– A fák között ott van egy tisztás. Talán onnan megtalálod az utat.

Teo követte a majom tanácsát, és hamarosan egy szép, napfényes tisztásra ért. De az ösvény még mindig nem volt sehol. Ekkor egy öreg teknős mászott elő a bokrok közül, lassan, de biztosan.

– Mi járatban erre, fiatalember? – kérdezte a teknős.

Teo elmesélte neki, hogy eltévedt, és nem találja az utat haza.

– Nem szabad elhamarkodottan dönteni – mondta bölcsen a teknős. – Néha a lassúság, a megfontoltság vezet célba. Nézz körül türelmesen, és talán meglátod, amit keresel.

Teo megfogadta a tanácsot. Nyugodtan körülnézett a tisztáson, és észrevett egy apró, alig látható ösvényt a fák között. Először nem vette volna észre, mert kapkodott, de most, hogy megfontoltan nézett körül, megtalálta.

– Köszönöm, teknős bácsi! – kiáltott Teo, és elindult az új ösvényen.

Az ösvény végül visszavezette őt a falujába. Amikor hazaért, megértette, hogy a dzsungel nem csak fizikai akadályokat rejt, hanem fontos tanulságokat is: néha a türelmetlen sietség helyett megfontoltság és figyelmesség vezet el a megoldáshoz.

Tanulság: Ne siess, amikor a dolgok nehéznek tűnnek. Ha türelmesen és megfontoltan nézel körül, megtalálhatod a helyes utat.