Kép forrása: pixbay
Tizennyolc éve (írta T. Fiser Ildikó).
Tanakodtam egész héten, mit is adjak néked,
Illőt ezen alkalomhoz - talán egy szép képet?
Zenéljek vagy énekeljek vagy egy verset mondjak?
Egy pár sort, mi emlék marad, mit megőriz a holnap.
Ne feledd hát, ami elmúlt, a gyermekkori álmok,
Nyári szünet, hócsatázás, mit együtt csináltunk.
Ott volt a sok közös játék, viták, békülések,
Lelkesedés, bánat, öröm, mik végigkísértek.
Célod legyen a boldogság, mely szeretetből fakad,
És ha játszanál még velünk, jól érzed majd magad.
Velünk ünnepelj még sokszor, ez a kívánságunk,
Ezennel nagykorú lettél, s ehhez gratulálunk!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kipp-kopp, kipp-kopp! Egyik reggel, kopogásra ébredek fel. Kipp-kopp, kipp-kopp! Hallom újra, kiszaladok az ajtóba. Kipp-kopp, kipp-kopp! Nyisd ki! Nyisd ki! Ajtóm előtt nem áll senki. Kipp-kopp, k...
Elolvasom
Oldd ki, szedd szét! Húzd meg, ezt még! Most már, ha úgy gondolod, újra kötözheted, összefonhatod. Sodortak, tekertek, összetapostak, szétszaggattak, eldobtak, összefoldoztak. Mit tehetnek még vele...
Elolvasom
Az ifjú Tűz nem értette, miért lenne néki veszte, ha a Vízzel kéz a kézben sétálna az erdőszélen. Óva intette mindenki, ne a Vizet szemelje ki. Szíve hogyha lángra lobban, a Levegővel járna jobban....
Elolvasom
Egy téli reggel, Mackó épp a mézes csupron csámcsogott. Brumm-brumm, ez a zaj miféle? s az ajtóhoz cammogott. Résnyire, hogy meg ne fújja a tél hideg lehelete, bejáratát kinyitotta, és elállt a lél...
Elolvasom
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: T. Fiser Ildikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad...