Kép forrása: pixabay.com
Tűzre vízre (írta: T. Fiser Ildikó).
Jaj, Istenem! Ég a szalma!
Vizet ide! Rajta! Rajta!
Öntsetek rá jó sokat,
hogy eloltsa a lángokat.
Kútból vizet mertek gyorsan,
telt vödörrel, libasorban,
nyakon öntötték a szalmát,
eloltották szalmalángját.
Jaj, istenem! Nő a patak!
Megárad a kertek alatt.
Zsákot ide! Rajta! Rajta!
Nehogy kifusson a partra.
Pajtából a zsákok gyorsan
ott termettek, tömött sorban,
felépítve így a gátat,
megvédték a kertet, házat.
Forrás: https://www.poet.hu/
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: T. Fiser lldikó egyszerűen csak szeretek írni
„Az ÉLET olyan, mint a gyurma. Egyszer megkapjuk ajándék gyanánt: tisztán, egyszerűen, örömmel. Később, ahogy bánunk vele, amivé formáljuk az évek során, s amiképp értékeljük a hozzá adott és kapott darabokat, az elvett és elveszett részeket, aszerint lehetünk boldog alkotók, kiknek keze nyomán mindig, minden a helyére kerül, s akiknek lelkében a gyurma mindig tiszta, egyszerű és örömmel formálható marad.”/T...