Vége az ovinak

Vége az ovinak

Három éve beballagtál az óvoda kapuján.

Izgatottan mentem érted délután.

Vártál már nagyon, cuppanós puszit adtál.

Azt mondta az óvónéni, hogy nagyon jó voltál.

Kicsit pityeregtél másnap, de bátran mentél előre,

Mosolyogva mutattál egy bárányfelhőre.

Fogtam a kezed, könnyes volt a szemem,

Mikor lettél ilyen nagy drága gyermekem?

Eltelt egy év, kettő, majd három.

-Nekem van már nagyon sok barátom!-

Mondtad egy nap és én büszke voltam rád,

Tudtam, hogy téged még ezer kaland vár.

Most itt állunk együtt az óvoda udvarán.

Elérkezett az utolsó délután.

Potyognak könnyeim, miközben hallgatom hangodat,

Kavarog a fejemben millió gondolat.

Hálás szívvel gondolok az óvónénikre,

Kik mindig vigyáznak a mi kicsinyeinkre.

Büszke vagyok rád, édes gyermekem!

Remélem, még sokáig simítod így kezem!

De most itt a búcsú ideje, az óvoda véget ér.

Adj hálát az elmúlt évek kincseiért.

Búcsúzz el a játékoktól és a csúszdától.

Meríts erőt a nehéz napok bújából!

Szeptembertől vár az iskola téged is,

Ha szeretnéd, lehetsz majd napközis.

A tanárnéni megtanít majd olvasni és írni,

Szeret majd téged, semmitől sem kell félni!

Új barátaid is lesznek, kikkel játszhatsz majd sokat,

Kiknek elmondhatod majd legnagyobb álmaidat.

A számok is majd jó barátaid lesznek,

Bár lehet, hogy a szorzótáblában néha összevesznek.

Tanulj szépen gyermekem, magadért teszed ezt,

Délutánonként felveheted majd a focimezt.

Vége az ovinak, készülj a suliba,

De előtte még elviszlek egy ovizáró buliba.