VENDOLÍN, A MACSKÁM

VENDOLÍN, A MACSKÁM.

Van egy macskám Vendolín,

aki olyan eleven, mint a csík.

Kis tejes bajsza van,

és kurta farka is van.

Kis aranyos lépteivel,

úgy lépdel a fákra fel.

Tarka a szőre,

selymes a bundája,

ruganyos a lába,

fölmegy véle a padlásra.

Minden reggel-este várja,

hogy jöjjön a gazdája,

s hozzon ételt a tálkába.

Dorombolva várja,

mi lesz a kajája.

Lépkedve kérleli a tejet,

de egerészni is szeret.

Vendolín egy okos cica,

Picur kutyus a barátja.

Ha felmászik a tetőre,

ott sütkérez délidőben.

Semmi sem zavartatja,

csak hangosan a kutya ugatja.

De azért ők jó barátok,

néha még a fekvőhelyük is váltott.

Mikor jövök az iskolából,

a kerítésen ülve nyivákol.

Alig várja, hogy simogassam,

kézbe véve babusgassam.

Dorombolás ezért a jutalmam.