Zsiga, a hálátlan csiga.
Volt egyszer egy pici csiga, Úgy hívták, hogy kicsi Zsiga. Túl nehéz volt a háza, Ami a hátát málházta. Gondolt egyet, s kibújt belőle, Meztelen lett teste, igen pőre. A kis csiga örült, szaladva kúszott, Hisz teste immár könnyen csúszott, S így sokkal gyorsabb volt, mint mikor A házát is maga után vonszolta. Szegény háza magában búslakodott, Hiányzott neki a gazdája, aki eloldalgott. Közben Zsiga lett a csigák leggyorsabbika, Minden társa irigyen bámulta. Ám egy napon sötét vihar kerekedett, s a kis csiga hiába keresett rejtekhelyet. Nem volt, ami átölelje, megvédje, Így teljesen bőrig ázott szegényke. |
Szörnyen szipogott, megfázott,
a köhögéstől szinte haldoklott.
Eszébe jutott meleget adó háza,
hogy hálátlan volt hozzá, csak azt sajnálta.
Elindult hát megkeresni,
de a vihar elsodorhatta, vagy mi?
Sehol sem találta, kereste, kutatta,
De a ház úgy tűnt, hogy végleg elhagyta.
Egy szikrázó nyári napon,
Észrevette házát a parton.
A kis csigaház jól mulatott,
A parti kövekkel sokat mókázgatott.
Nem hiányzott hűtlen gazdája neki,
Kedvelt a kavicsokkal játszani.
Zsiga bűnbánóan, fejét lehorgasztva
Házától bocsánatot kért sajnálkozva.
A kis ház boldogan átölelte,
Melegével teljesen eltöltötte.
Hisz mégiscsak a csiga és háza olyan,
Akárcsak a zsák meg a foltja:
ÖSSZETARTOZNAK,
legyen bárki a megmondója!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: kiscsepo amatőr
Három kisgyermek édesanyjaként úgy hiszem, hogy a mesék kirepítenek minket a hétköznapokból egy olyan gondtalan, vidám, bohókás, tanulságos világba, ahol mindenképp érdemes időzni. Sokat olvasok gyermekeimek, így ha megfogalmazódik bennem is egy-egy kurta történet, gyorsan papírra vetem, hogy ne vesszen a feledés homályába. :)