A mese nemcsak a gyerekeké, avagy milyenek a felnőtt mesék?

Ahogy felnövünk, egyre inkább eltávolodunk a mesék világától. Amikor gyerekünk leszek, akkor persze újra felidézzük a kedvenc meséinket, felolvassuk őket a gyermekünknek, esetleg együtt nézzük meg a tévében. A mese közös családi élménnyé válik, de valahogy mégis távolabb vagyunk már ettől a világtól, és mekkora veszteség lehet ez számunkra. Sokan nem is gondolnák, de a gyerekként olvasott, hallgatott mesék még felnőttként is rejthetnek számunkra értéket, mondanivalót és tanulságot, arról már nem is beszélve, hogy léteznek felnőttek számára írt mesék.

Mesék, melyek kifejezetten felnőtteknek szólnak

Az önismereti trénerek, pszichológusok és coachok gyakran használják a meséket a terápiákon, workshopokon, nemcsak gyerekek, de felnőttek esetében. Ezek a mesék természetesen úgy készülnek, hogy az író megtartja a mesés elemeket, de a nyelvezet és persze a mondanivaló is egyértelműen a felnőtteknek szól. Az ilyen mesékkel segítenek megérteni egy-egy érzelmet, személyiségvonást, és akárcsak a gyerekek esetében, a tanulságot nem rágják a szánkba, hagyják, hogy magunk szűrjük ki a lényeget.

Természetesen az önfejlesztésen túl is találkozhatunk mesékkel, melyek a felnőtteket célozzák. A népmesék között is akad olyan, amely nem feltétlen a gyerekek számára készült, egyik-másik még meglehetősen pajzán is, ami egyértelműen jelzi, egyáltalán nem a gyerkőcnek, sokkal inkább a felnőttnek, szülőnek szól. Számos online meseportál van, ahol szűrni lehet a felnőtt mesékre is.

Mesék, melyeket felnőttként érdemes újraolvasni

És persze akadnak olyan mesék, melyek elsősorban a gyerekeket célozzák, de felnőttként is érdemes őket újraolvasni.

A Pán Péter például egy nagyon kedves és aranyos történet, amelyből a Disney több filmet is készített, az eredeti történet viszont J. M. Barrie tollából számára. A történek egy árva fiúról szól, aki Sohaországban kalandozik, és nem akar felnőni. Gyerekként talán bele sem gondoltunk, hogy a mese valójában egy nagy dilemmára keresi a választ, mégpedig arra, hogy vajon mikor jön el a pillanat, hogy hátrahagyjuk a boldog gyerekkort, és átlépjük a felnőttkor küszöbét.

A Micimackó is egy hasonlóan tanulságos történet, mely nem a felnőtté válásról, hanem az elfogadásról és a barátságról szól, és felnőttként is érdemes újraolvasni. És persze A kisherceg is ide sorolható, amiből szinte mindenki tudna idézni („Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”), és mindenképp érdemes felnőttként újraolvasni.