Rezső mókus

https://ggwebsite.com
 
Egyszer volt hol nem volt a szemét tengeren innen, a visszaválthatatlan üveghegyen túl, ahol egy osztálynyi gyerek a tolltartójában tollért túr.
 
Volt egy iskola Odajárt Tünde a néma kislány aki bár nem tudott beszélni, még is mindig szép sokféle da...

Kép forrása: pixabay

 

Egyszer volt hol nem volt a szemét tengeren innen, a visszaválthatatlan üveghegyen túl, ahol egy osztálynyi gyerek a tolltartójában tollért túr.

 

Volt egy iskola Odajárt Tünde a néma kislány aki bár nem tudott beszélni, még is mindig szép sokféle dallam, gondolat járt a fejében, figyelt mindent és mindenkit maga körül.

Ebben az iskolában volt egy osztály, ahova Tünde járt az osztályfőnökük Irma néni volt akinek volt egy nem mindennapi társa aki mindig vele Irma néni kerek szemüveget hordott és fura színű és mintájú pulcsikat pirospozsgás mosolygós arca volt de nem csak ezért volt érdekes jelenség, volt neki egy alvajáró mókusa, aki a tanító néni pulcsiján le föl masírozott olykor a zsebébe, összekucorodva pihent. Mind ezt alva tette. Mivel tél volt de még sem tudott nyugodtan aludni mert nem érezte teljesen a tél illatát belső iránytűje ami a téli álomért felel elállítódott. Irma néni nem merte egyedül hagyni otthon mert folyton féltette mi lesz vele megsérülhet ha alva jár. Rezső mókus úgy került Irma nénihez, hogy az erdő melletti úton egy kis bokor alatt találta sérülten haza vitte meggyógyította és nála maradt mert már nem tudott Rezső magának élelmet találni nem boldogult volna egyedül az erdőben. A gyerekek nagyon jót mulattak Rezsőn igazi sztár volt bár ő nem tudott róla, szerették nagyon a kis mókust. Ő egy igazi kabalaállata volt az osztálynak, szerencsét hozott. Tünde csodálta a mókust, hogy ő sem tud beszélni, még is mindenki szereti viccesnek tartják, és a társaság középpontja megnyitja a körülötte lévők szívét. De Irma néni érezte ez az emberi környezet sem a megfelelő számára. Egyik nap nagy zsivaj fogadta Irma nénit és Rezsőt az osztályban. Irma néni sehogy sem tudta csitítani az gyerekeket. Ekkor csendben írni kezdett a táblára:

 

-Pszt- mondta Sanyi -Irma néni ír ma valami fontosat a táblára. -Erre elhallgattak. És figyelmesen nézték milyen szöveg kerekedik ki Irma néni tömpe ujjai között. Ez volt a táblán: Ha ilyen hangosak vagytok, akkor mivel Rezső nem tud beszélni, írjatok egy fogalmazást Rezső nevében! Írjátok le mit mondana nektek Rezső és mi járhat, a kicsi de annál okosabb mókusfejében. Segítsünk most Rezsőnek mert meg kell tanulnunk csendben figyelni egymásra és persze a tananyagra is. Andi jelentkezett. Igen Andi-

Irmanéni szerintem osztálykiránduláson menjünk el az erdőbe ahonnan Rezső származik- Talán ha ki vinnénk az erdőbe és megérezné az erdő illatát helyrejönne Rezső felébredne és az ösztönei visszatérnének. - Jó ötlet Andi, de előbb mindent lépésről lépésre. Írjátok meg most az órán a fogalmazást. Igen Rezsőnek épp olyan szüksége van ránk mint nekünk rá. Tünde gondolta: ez jó alkalom arra, hogy Rezső hangján szóljon a többiekhez, és az érzékeny megfigyelőképességét kamatoztassa. Tünde lett leghamarabb kész ezért Irma néni felolvasta a fogalmazását hangosan osztálynak, ami tulajdonképpen egy levél volt. Így szólt:

 

Kedves gyerekek és Irma néni gazdi!

 

Nagyon szeretem ezt a zajos vidám emberközösséget ami körülvesz engem. De az erdőben minden zaj felerősíti belső zeném. Igen mert bár nem beszélek, szól szívemben, fejemben a zene, a gondolatok érzések hullámain. Ha nyugodt vagyok olyan mintha kórusban énekelnék a madarakkal a fákkal. Az emberek olykor furcsább hangokra zajokra is képesek amiket nem mindig tudom beilleszteni belső zenémbe, mert nem ismerem még. Mikor az emberek vitatkoznak haragosan akkor durván elvesztem az összhangot, és idő mire meghallom saját zenémet is. Van egy két gyerekhang, amik csiklandozzák a hasam és nevethetnékem, lesz kacagó kedves hangjuktól, ilyenkor legszívesebben felébrednék és hozzájuk rohannék de nem tudok nem megy valamiért. A testem nem engedelmeskedik. Amikor sír valaki akkor nagyon szomorú és magányos érzésem támad, mikor el kellett válnom a szüleimtől mert nem fogadtam szót nekik és a sas felkapott De kapálóztam és leestem az útra ahol Irma néni rám talált és ő lett új otthonom. Ilyenkor segítenék annak akitől a sírós hang jön de én is elerőtlenedem ha leutánzom a sírós zenéjét, így hát csak kívánni tudom, leljen ő is otthonra és barátokra akik segítik. Van a csend , ami egy közös hang, fura de így érzem. Ilyenkor is van hang, csak akkor simább és jobban meghallom az érzéseim. És még mások érzéseit is. Van, hogy egyes emberek felől simogató érzések jönnek felém, van, hogy félelmet érzem, ez meleg és szúrós érzés nem jó meleg. Van aki felől vidámság, van, hogy nyugalom, és van, hogy egy kicsit göröngyös érzés van a gyomromban mintha csavaró görcsös érzés, de nnek nem tudom a nevét ilyet csak emberek közelében érzek néha. És ez zavaros hangok recsegő hangokat idéz bennem amit nem értek és ez zavar. Kedves gyerekek és Irma néni gazdi, nagyon szeretnék ébren lenni látni titeket, de de nem tudom hogyan kell? Mert belső iránytűm amivel az évszakokat éreztem eltájolódott, vagy valami kinti nagy óra nem megy a régi megszokott terv szerint. Szeretném ha segítenétek abban hogy ez megjavuljon vagy tudjam miért van. Szeretném ha aludni tudnék mikor aludni kell nyugalomban és ébren lennék mikor annak van az ideje. Legfőképpen szeretnék veletek találkozni de az erdő is hiányzik ahonnan jöttem. Nem lehetne ezt mind egyszerre teljesíteni?

 

Köszönettel:

Rezső mókus

 

Utóirat: Szeretem, hogy olyan különbözőek vagytok de mégis szeretem ha együtt szóltok egy dallamként. De a legszebb érzéseket akkor élem meg mikor azt a szót hallom tőletek hogy: Segíthetek? Meg hogy szeretlek, ilyenkor bármilyen hangon szóltok is. Tudom ugyan azt jelenti és hogy fontos nagyon. Ilyenkor kisüt a nap és a madarak hangját hallom mintha tavaszt éreznék belül.

 

Utóirat utóirata: kedves Irma néni tudom hideg van, de a szúrós gyapjúpulcsidat néha lecserélhetnéd másmilyen selymesebb pulcsira mert csiklandozza szúrja a talpam és a fülem, mikor Irma néni elolvasta, Tünde által írt levelet.

Nagy csend lett hosszú mély puha odú, kuckós csend. És az után az egész osztály egy emberként elkezdett tapsolni és nevetni. Erre Tünde is elmosolyodott. Szerintünk is lehet ilyesmik járhatnak mondták a többiek Rezső fejében. Tündét is jobban megismerhették osztálytársai. Erre a nagy tapsra és örömre kacagásra. Csodák csodájára Rezső felébredt. Piciny termetéhez képest meglehetősen nagy barátságos barna szemeit kinyitotta nagyokat pislogott ő sem hitte el rögtön ezt a csodát. Örömében egy nagy bukfenccel Irma néni előtt landolt, meghajolt és körbefutotta az osztálytermet, hogy jó alaposan lásson mindenkit. -Most Sanyi szólalt meg.- Rezső és a mi egyik kívánságunk teljesült. Már csak az Rezső alvási iránytűjét kéne helyreállítani ami eltolódott. Meg az erdőbe elkirándulni vele együtt. Ekkor Tomi cincogó, vékony hangon megszólalt- De hát lehet, hogy nem is Rezső alvási iránytűjével van a baj csak, inkább a környezetével, amire szegény Rezső nem tudja hogyan reagáljon. Azt tanultuk órán, hogy a globális felmelegedéstől megváltoznak az évszakok, az időjárás. -Hangzott a válasz Dani szájából.

- De hogyan tudnánk ezen mi segíteni gyerekek? Tette fel az ésszerű kérdést Eszter- Ekkor Flóra felpattant a hirtelen jött ötletétől, megtelt tettrekész energiával és ezt mondta:- Szerintem írjuk meg a minisztériumba a döntéshozó, nagy felnőtt embereknek Rezső és a mi történetünk, Tünde fogalmazásával együtt. Ha összetartunk, összhang van közöttünk, mint ez a taps és nevetés, akkor lehet nem csak Rezső ébred fel, hanem ott fenn a minisztériumi emberek is. És rájönnek, hogy fontos tenni a természetért és védeni. Mi is csinálhatnánk valamit, például szemetet szedhetnénk és a saját életünkkel figyelnénk arra, hogy a természetet minél kevésbé szennyezzük.

Így lett hogy Rezső a kis alvajáró mókus és Tünde ráébresztette a gyerekeket és más embereket, hogy ha jobban figyelünk egymásra és ki tudunk tekinteni messzebb a mindennapok mókuskerekén túl van egy varázslatos Föld benne sok élőlény ami örömet okoz figyeljünk hangjára magunkra és másokra. Telt múlt az idő, a tél tavaszba fordult. Eljött az osztálykirándulás ideje is.

A második A osztály tanulói Irma néni osztályának és Rezső mókusnak elment a híre fel a minisztériumba is és számtalan iskolába elküldték Rezső történetét, ahol további osztályok csatlakoztak hozzájuk. Nem is gondolták, hogy egy kis mókus mennyi változást hozhat. Még a minisztériumi emberek is megígérték, hogy napelemek, szélerőművek, víziremőműveket fognak építeni, hogy ezek által termelt környezetbarát energiával fűtsenek nyerjenek áramot.

Ennek a megvalósításához több idő kellett még, de elindultak a változás útján. Irma néni osztálya is, szemétszedő akciókat csináltak egyre többen csatlakoztak hozzájuk. Elindult az osztáy az erdőbe ahol Rezső született. Így nem tudták, de egy közösségi képzeletbeli szövetség hidat építettek az erdő és a város között. Rezső csodálta a sudár nagy Bükkfákat, és az erdei aljnövényzetben nyújtózkodó kicsi facsemetéket, mint az embergyerekek nőttek a fény felé a felnőtt nagy fák védő, segítő ágkarjai mellett. Vajon ezeknek a fáknak is van vezetőjük gondolta rezső kisebb nagyobb vezetők, mint az embereknél Nem tudta , de valahogy minden békésen magától rendben nőtt valami nagy jóságos rendező gondot viselt rájuk. A gyerekek egyre beljebb mentek a sűrű erdőben addig amíg, találtak egy öreg nagymamakorú fán egy szép nagy odút. Ahol más mókusok is ugrándoztak. Rezsőt földre tette Irma néni menj deríts fel a terepet ez az igazi otthonod, köszönjük hogy velünk voltál és a sok mókás pillanatot amit okoztál nekünk, többre vagy képes mint te azt hinnéd . Szólrt rEzsőhöz Irma néni - Már nem tudta érti -e rezső, de el kellett mondania neki. A gyerekek szemébe könnyek szöktek és Irmanéni is törölgette a szemüvegét , mert még az is könnyes lett úgy sírt. Rezső ismerős illatokat érzett az erdei levegőben egy mély ösztöne azt súgta- Menj szabad vagy! De tudta egy emberszerű énje hogy e halk mély ösztön már nem ad neki olyan megyugvást szívében mint régen, érezte a keserű bánatot, mint a dió ami keserű is meg édes is.

 

Panni Prasad, amatőr író

Ezt a mesét írta: Panni Prasad amatőr író

A világ mesés valójában mesés emberekkel, élőlényekkel, ezt szeretném megmutatni történeteimen keresztül. Haikukat is szoktam írni meg novellákat , verseket a meséken kívül. A Sumida folyó hídja online kultúrális magazinban jelentek meg haikuim.