A szél ajándéka

  • 2022.
    okt
  • 02
http://mocorgohaz.hu/
A szél ajándéka
 
Szeles, meleg simogató kora őszi alkony volt. Amikor a nyugdíjas híres színésznő útnak indult egy kis egészségügyi sétára a lakóhelyéhez közeli tóhoz .Lassan öregesen, de határozottan lépkedett még is szeles nyughatatlan kislányos ...

Kép forrása: pixabay

A szél ajándéka

 

Szeles, meleg simogató kora őszi alkony volt. Amikor a nyugdíjas híres színésznő útnak indult egy kis egészségügyi sétára a lakóhelyéhez közeli tóhoz .Lassan öregesen, de határozottan lépkedett még is szeles nyughatatlan kislányos kíváncsiság volt benne, bár ő is élete alkonyán járt már egy virágos rét sokrétű jellegét hordozta, mint rikító színű kis táskája alkotókészsége színes fantáziájában és a jó megfigyelőképességében rejlett, amit színészként is jól kamatoztatott, kedvessége és empátiája mint kis szütyője sose volt elég kicsi ahhoz hogy akár az egész világ bánatát örömét furcsaságát hordozza . Ezt a szütyőjét ami olykor teherbatyu is volt olykor könnyed segítő varázskalap, olykor kiapadhatatlan szóeszközök tárhelye, ott hordta szívében is .

Most is mint mindig, megfigyelte a tájat az embereket maga körül. Most ő volt a néző kicsit és az élet körülötte az előadó . Sok fiatal járt akikben anyai gondossággal figyelte őket. Egyszer megpillantott egy kisfiút, idegesen járkált le föl , a parton mintha nem tudná hogy hova is húz inkább a szíve.

A kisfiú szomorú volt megmagyarázhatatlan érzelmei ,a nap folyamán hallott iskolatársai csípős beszólásai, mint egy kisebb tornádó kavarogtak benne dühgombócként végül a gombóc felkúszott kavargott torkában sötét esőfelhőket gerjesztve gondolataiban és ezek a felhős gondolatok hozadéka lett hogy, mint az esőcseppek elkezdtek potyogni könnyei. Vágyakozva nézte a messzeségben játszó sárkányt röptető idegen gyerekeket. A színésznő meglátta küszködését a kisfiúnak és nem bírta szó nélkül hagyni megkérdezte mi a baj kisfiú , te miért nem játszol a többiekkel, mert nem merek mert kinevethetnek és sárkányom sincs. Ezen könnyen segíthetünk mondta az idős színésznő. Kéne egy sárkányt készítenünk, tudom is már hogyan hiszen abból alkothatunk ami körülöttünk van éppen. Néz csak jól szét. A kisfiú elfeledkezett bajáról. És a parton heverő lombos apró gallyakra levelekre pillantott. Ezekből a leveleket ha összekötöznénk, valami lobogó hajú sárkányt lehetne készíteni. A néni elővett a szütyőjéből fonalat mert persze az is volt benne. Ezzel összeköthetnénk. A sárkánynak tudod a szél barátja kicsit maga is szél természetű a mi fantáziánk , gondolataink érzéseink is kicsit szélhez meg vízhez hasonlóak. Változatosak, határtalanok alkalmazkodóképesek, ugyanakkor hatalmas erejük lehet és bátorságuk, lágyak is tudnak lenni , képesek kitartó munkával hegyeket köveket málasztani gátakat elmosni. Építeni is tudnak. Mint mi most a sárkányt. Szerintem te is legbelül egy bátor sárkány vagy, aki arra vár, hogy szárnyalhasson. A kisfiú elmosolyodott . A néni előhúzott a szütyőjéből pár pirosas narancs, és rózsaszín színű sárga, szalagot amit még megmentett a rajongói által ajándékozott csokrokból, ezeket is kössük fel rá, olyan lett így a sárkány, mint a lemenő nap színeit pikkelyeire öltötte volna. De szép mondta a kisfiú, már csak egy valami hiányzik a madzag, A néni elővette hőn szeretett elhunyt macskája kedvenc gombolyagját . Ez megfelel? Kérdezte -igen szerintem és a sárkányhoz kötözték. A színésznőnek a most jött a legnagyobb alakítása amit az élet rendezője rakott elé hogy a kisfiúba bátorságot öntsön és oda merjen menni a többi gyerekhez. Ne feled te is sárkány vagy légy büszke magadra hogy megalkottad ezt és a sárkányok nem félnek. A kisfiú felbátorodott nagy levegőt vett a szél is feltámadt mintha ő is bátrabban fújt volna és löködte előre a kisfiút a gyerekek felé. Angyalka szárnyként verdesett mögötte a rögtönzött sárkány. Nézzétek mintha egy angyalka lenne, mi az a furcsa szerkezet mögötted? Kérdezte egy vidám barátságos fiú? Én sárkánynak szántam de nem biztos hogy tud is úgy repülni mint a ti szép bolti sárkányotok. Lehet de ezt te csináltad? Igen nagyon menő, nekem eszembe sem jutott volna ilyen.

Holnap ha lesz szél összeköthetnénk a sárkányodat az enyémmel, elhozom a supomat amivel a vízen lehet állva evezni és akkor a tiedbe kapaszkodnánk az lenne a fogodzó és akkor minden jól megy, akkor az én könnyű sárkányom belekapaszkodna előtte a szélbe és húzna minket. Felcsillant a két fiú tekintete, mert ahogy sárkányaikat összekötötték egy barátságot is kötöttek egymással. Igazi windsurfing. Akkor oda lépett a z idős színésznő és tudjátok, hogy még mi a lényege a sárkányreptetésnek mint a barátságnak is? Nem. Nézzetek mindig fel a fényes égre, és a másikra, alkalmazkodjatok használjátok egymás jó tulajdonságait és ha megragadtátok soha ne eresszétek el a köteléket. A színésznő és a gyerekek elköszöntek egymástól, haza felé sétálva a néni boldog gondolataiba merült békesség áradt szét szívében mint a lenyugvó nap bár ő is élete alkonyán járt már és sok helyre repítette már az élet szele de most kicsit visszarepítette gyerekkorába. Lehet a lélek nem úgy öregszik mint a test ahogy így gondolataiba merült a nap is minta belemerült volna a tó vizébe és a szél is lecsendesült a tó ráncai kisimultak ahogy a néni arca is mosolyától. Abban a percben összesimult múlt jelen jövő is talán. És lám a szütyője is megkönnyült ahogy elengedte ragaszkodását egy jobb segítő cél érdekében a szíve is könnyű lett mint a sárkány a szélben.

Panni Prasad, amatőr író

Ezt a mesét írta: Panni Prasad amatőr író

A világ mesés valójában mesés emberekkel, élőlényekkel, ezt szeretném megmutatni történeteimen keresztül. Haikukat is szoktam írni meg novellákat , verseket a meséken kívül. A Sumida folyó hídja online kultúrális magazinban jelentek meg haikuim.