Nyugalmacska

Nyugalmacska.

Nyugalmacska

Jött egy kis macska neve volt nyugalmacska

Szétszórt volt és játékos

Mégis puha békés, mint egy vánkos

Szignót rajzolt kis maszatos bajszán át

Úgy járt a ház ablakán

Receptora a kis megszolgált kedvességén

Egyre csak játszott az ég ernyőjén

Gondolatai cikáztak a felhőkkel

Táncot jártak, kismadár hajnalt énekelt

A cica egyszer álmából varázsvilágra ébredt

Hallja hogy a cica lelke ott dorombol

A felhőkkel jó kapcsolatot ápol

Mikor az ég terhe nehéz lett ,

leszakadt a hó vánkos

Cicomázta volna magát sok csillogó pehellyel

De mindenki csak látta a nyugalmacskát ázott szerencsétlennek

Hajnalban mikor senki s látta felugrott a fára

És a felhőkbe mancsát megáztatta mint ecsetet

Azóta a macska puha lépte varázslatos békességet

Csillagfényt fest borús lelkekbe.

Macska tejfehér hóban itta szavát dér tündérnek

Szeretet lett a játéka e csoda lénynek

A kutya hidegben a vicsorgó kutya is

Szeliden elpihent 

mikor a nyugalmacska előtte puha melegséggel ellibbent

Hazatalált végül a cica

többé nem ült kiváncsian az ablakban

Tudta szép a világ , de a közepe neki még is

Kis gazdája Hanna keze és érezte szereti

Mancs és kéz összesimúlt

az élet jobb helynek bizonyult

Égi áldás felhő pajtás így tanította a kiscicát

Hogy őrizze földreszállt angyal családját.

Ő maga is így bundás angyallá vált.