Nyugalmacska

Nyugalmacska.

Nyugalmacska

Jött egy kis macska neve volt nyugalmacska,

Szétszórt volt és játékos,

mégis puha békés, mint egy vánkos.

szignót rajzolt kis maszatos bajszán át

Úgy járt a ház ablakán.

Receptora a kis megszolgált kedvességén,

Egyre csak játszott az ég ernyőjén.

Gondolatai cikáztak a felhőkkel,

Táncot jártak, kismadár hajnalt énekelt.

A cica egyszer álmából varázsvilágra ébredt.

Hallja hogy a cica lelke ott dorombol,

a felhőkkel jó kapcsolatot ápol.

Mikor az ég terhe nehéz lett ,

leszakadt a hó vánkos

Cicomázta volna magát sok csillogó pehellyel,

De mindenki csak látta a nyugalmacskát ázott szerencsétlennek.

Hajnalban mikor senki s látta felugrott a fára,

és a felhőkbe mancsát megáztatta, mint ecsetet.

Azóta a macska puha lépte varázslatos békességet.

Csillagfényt fest borús lelkekbe.

Macska tejfehér hóban itta szavát dér tündérnek.

Szeretet lett a játéka e csoda lénynek.

A kutya hidegben a vicsorgó kutya is

szelíden elpihent, 

mikor a nyugalmacska előtte puha melegséggel ellibbent.

Hazatalált végül a cica,

többé nem ült kíváncsian az ablakban.

Tudta szép a világ , de a közepe neki még is

kis gazdája Hanna keze és érezte szereti.

Mancs és kéz összesimult

az élet jobb helynek bizonyult.

Égi áldás felhő pajtás így tanította a kiscicát,

hogy őrizze földreszállt angyal családját.

Ő maga is így bundás angyallá vált.