A hó lelke

A hó lelke.

A hó lelke

A hópelyheknek van - e karja?

Hogy a földön összekapaszkodva

megöleljék egymást.

Tőlük lesz még a hideg fagyban is a táj puha fehér dunnás.

Van e szeme a hópelyheknek?

Hogy a nap mosolyára csillogva visszanézzenek

Ettől olyan ragyogó szép a hómező,

Mint egy anyai kéz betakar védelmezőn.

Van - e füle a hópelyheknek?

Hallják - e mikor a jégcsapok az ereszen olvadva csilingelnek?

Ők az apró őzlábakkal együtt dobogva ropogva felelnek.

Van - e szája a hópihéknek?

Lehet ásítva a tájra ködöt ők lehelnek.

Kimondják gondolatainkba és szívünkbe keringve legkedvesebb álmaink,

Mikor karácsony napján a tiszta hófehér szeretet ránk tekint.

Ártatlan kedves kis Jézust ringat minden segítő kéz,

legyen az kicsi emberé, vagy nagyé, szárnyas feketerigóé, Buksi kutya mancsé,

Vagy fa ágkarja

A Jóisten Jézuskával kézen fogva

áldását mindenkire egyszerre hullajtja

Mint a hópelyheket a tájra télen

Így öltöztetjük ünnepi fehér ruhába testünket, lelkünket az egész Földet.