Kép forrása: pixabay
A hó lelke.
A hó lelke
A hópelyheknek van - e karja?
Hogy a földön összekapaszkodva
megöleljék egymást.
Tőlük lesz még a hideg fagyban is a táj puha fehér dunnás.
Van e szeme a hópelyheknek?
Hogy a nap mosolyára csillogva visszanézzenek
Ettől olyan ragyogó szép a hómező,
Mint egy anyai kéz betakar védelmezőn.
Van - e füle a hópelyheknek?
Hallják - e mikor a jégcsapok az ereszen olvadva csilingelnek?
Ők az apró őzlábakkal együtt dobogva ropogva felelnek.
Van - e szája a hópihéknek?
Lehet ásítva a tájra ködöt ők lehelnek.
Kimondják gondolatainkba és szívünkbe keringve legkedvesebb álmaink,
Mikor karácsony napján a tiszta hófehér szeretet ránk tekint.
Ártatlan kedves kis Jézust ringat minden segítő kéz,
legyen az kicsi emberé, vagy nagyé, szárnyas feketerigóé, Buksi kutya mancsé,
Vagy fa ágkarja
A Jóisten Jézuskával kézen fogva
áldását mindenkire egyszerre hullajtja
Mint a hópelyheket a tájra télen
Így öltöztetjük ünnepi fehér ruhába testünket, lelkünket az egész Földet.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a verset írta: Szakács Anna (Prasad) amatőr író
A világ mesés valójában mesés emberekkel, élőlényekkel, ezt szeretném megmutatni történeteimen keresztül. Haikukat is szoktam írni meg novellákat , verseket a meséken kívül. A Sumida folyó hídja online kultúrális magazinban jelentek meg haikuim.