Tini koromban fordultam az írás felé, eleinte rövidebb, hosszabb verseket írtam. Könyvek tucatjait olvastam, az olvasás számomra olyan, mint sivatagnak az eső, felfrissít, feltölt, elvarázsol, átalakít. Az élet nagy játékos, valahogy az írás feledésbe merült az eltelt évtizedek alatt. Pár évvel ezelőtt újra egymásra találtunk az írás és én, novellák, mesék tucatjai lapulnak abban a bizonyos fiókban. A Meskete lehetőséget adott, hogy megosszam meséimet a nagyvilággal, anélkül, hogy versenyezni kelljen a kiadók kegyeiért. Köszönöm, hogy itt lehetek, hálás vagyok, hogy alkothatok.

Részt vettem a "Mesék a Velencei-tóról" pályázaton, küldtem be novellákat különböző felhívásokra, itt, a Meskete oldalán azonban otthonra leltem. Óvatosan nyitogatom a fiókokat, hiszem, hogy minden elolvasott mese, vers, vagy könyv részünkké válik. Írás közben benne élek a történetben, szívből remélem, hogy az olvasóknak is megelevenednek a szereplőim.