Szamárfül

Szamárfül.

Szerette a bolt illatát. Pontosan rálátott arra a csipogó kütyüre, ahová sorra vitték szomszédjait az embergyerekek. Akadt olyan szerencsés is közöttük, akinek díszes ruhát kerestek a szemben lévő polc kínálatából. A világ minden színében fürödtek ezek a ruhaköltemények, neki mégis az tetszett igazán, amelyikről egy kék színű pillangó mosolygott rá. Szárnyait széttárva egy kert közepén virágzó, hófehér rózsán ült.

Alig várta a reggelt, hogy felgyúljanak a lámpák és újra láthassa a lepke varázslatos szárnyait. Időnként érkezetek új lakók is a boltba, ilyenkor a bolt dolgozói kicsit átrendezték a polcot, hogy jusson hely mindenki számára. Maga sem értette, hogyan, ám őt egyre lejjebb és lejjebb helyezték. Talán megfakult az illata? Esetleg túl régóta lakik itt, s nincs olyan varázsa, mint az újonnan érkezőknek? Ki tudhatja, mi jár az embergyerekek fejében. Ő türelmesen várta, hogy eljöjjön érte is valaki.

Egyik alkalommal, miközben zajlott a rendezkedés, hirtelen furcsa érzés kerítette hatalmába. Olyan légiesen könnyednek érezte magát, mintha felhőkön ringatózna. Váratlanul nekicsapódott valaminek, kicsit meg is szédült.

– Hoppá, elejtettem az egyiket és picit össze gyűrődött! – kiáltott fel riadtan a lány, aki a polcokat rendezte át. Körbenézett az üzletben, látta-e valaki az ügyetlenségét. Mindenki a dolgát végezte, így a lány óvatosan végig simított rajta.

–  Ne haragudj, hogy ilyen ügyetlen voltam! – súgta halkan neki. – Hazaviszlek magammal, a kishúgom születésnapjára csodaszép ajándék leszel! Azzal odavitte ahhoz a csipogó kütyühöz, majd eltette egy sötét helyre.

Kicsit megszeppenve feküdt, mozdulni sem mert. Vajon hova fog kerülni? Mi lesz a pompás pillangóval? Fogja még látni valaha? Záporoztak a kérdések benne össze-vissza.

Hirtelen megmozdult vele a világ, és lassan ringatózni kezdett. Kellemes érzés ez a ringatózás! – gondolta magában, s el is szenderedett. Arra ébredt, hogy valaki óvatosan megfogja, s kiveszi a fényre. Hunyorogva nézett körbe, bájos szobában találta magát. Ahogy nézelődött, szíve hatalmasat dobbant. A közeli asztalon ott feküdt a pompás pillangó teljes valójában! Micsoda véletlen, újra látják egymást! Ekkor két kéz ismét megfogta és egyenesen az asztalhoz vitte. Olyan izgatott lett, hogy ha tudott volna, táncra perdül örömében. Az én ruhám lesz a legdíszesebb! – örvendezett boldogan.

Este, díszes ruhájában büszkén feszítve eljött a nagy pillanat. A konyhában meseszép torta állt az asztalon, rajta gyertyák lángja szikrázott a lámpa fényében. A lány, a boltból, odalépett kishúgához, megölelte és miközben felé nyújtotta, ezt mondta:

– Drága Fatima, legyen ez a napló hű társad, titkaid őrzője, egy sziget, akihez mindig bizalommal fordulhatsz! – mondta a bolti lány, és átnyújtotta őt a meghatódott húgának. Fatima könnybe lábadt szemekkel nézett nővérére.

– Legszebb ajándék, amit valaha kaptam! – súgta Zsófiának, a nővérének, miközben szeretettel átölelte. Kinyitotta a naplót és beleszagolt a lapok közé. – Imádom ezt az illatot! – mosolygott lelkesen Fatima.

– Pontosan tudom! – mosolygott rá nővére.

– Ó, nézd, itt egy kis gyűrődés az egyik lapon! – csodálkozott Fatima.

– Véletlenül kiesett a kezemből, mikor rá találtam, ne haragudj! – sütötte le szemét Zsófi. – Igyekeztem helyre hozni – szabadkozott.

– Ugyan, hiszen pont ettől olyan különleges! – Kis szamárfüle és ez a varázslatos, kék pillangó remekül illenek egymáshoz! – nevetett Fatima. – Jó társam leszel! – ölelte magához a meghatódott naplót. Én vagyok a világ legszerencsésebb naplója! – sóhajtotta boldogan, miközben meseszép ruhájára és különleges szamárfülére gondolt. Jelentsen bármit is a szamárfül, az övét imádja Fatima!

Fatima este lefekvés előtt kezébe vette naplóját, kedvenc tollát, s írni kezdett:

„ Kedves Naplóm! Ma lettem nyolc éves… „