Már régóta zavart, hogy a tavaly decemberben megjelent Varázslatos Mesketék I. MeseErdő című mesekönyvünkhöz nem készült még valódi fotó. Eddig csak úgynevezett mockup-ok készültek, amelyek tulajdonképpen generált képek voltak. Előre rögzített fix méretek alapján jelenítettük meg a borítónkat egy-egy sablon képen. Ez pedig nem adta vissza a könyvünk valódi méretét.
Így aztán hosszú egyeztetés után 2024.02.04.-én, vasárnap 16:00-kor, Hajbel Henrietta mini fotóstúdiójába kaptunk időpontot, hogy elkészítsük az első reklámfotókat, termékfotókat. Szerencsére nagyon gyorsan találtunk is jelentkező gyerekeket a feladatra és saját gyermekeimet sem kellett sokáig győzködni, hogy vegyenek részt a nagy napon.
A fotózás előtti napon, Krisztával, a feleségemmel bevásároltunk, hogy egy-egy ajándékcsomagot állítsunk össze a résztvevő gyerkőcöknek és a szülőket is meglepjük egy kis édességgel nagylelkűségükért. Még Kriszta a csomagokat rakta össze, én szerződéseket írtam, hogy jogilag is rendben legyen minden a képek felhasználását illetően.
Vasárnap reggel így már előkészülve, bepakolva sok-sok könyvet és ajándékot, néhány plüss társaságában kényelmesen vártuk a délutánt, amikor mehetünk fényképezkedni. Persze gondolhattuk volna, hogy azért semmi sem megy simán, így szinte az utolsó pillanatban egy háromgyerekes család betegség miatt lemondani kényszerült a fotózást. Választanom kellett, vagy megcsináljuk három gyerekkel, vagy keresek még pár pajtársat is hozzájuk. Végül ez utóbbi mellett döntöttem.
Nem viccelek ha azt mondom, a fél vasárnapom erre ment rá. Amilyen gyorsan meglettek az első körben a szereplők, olyan nehezen ment utolsó pillanatban új gyerekeket találni. Volt ahol a szülők nem szeretették volna ha a médiában szerepelnek a gyerekeik (teljesen érthető módon), máshol jogi dolgok miatt nem tudtuk ezt megtenni, de mások elutaztak vagy szintén betegek voltak.
Nem túlzás, ha azt mondom, hogy végül kb DU 15:00-ra lett meg a csapat, akikkel végül megjelentünk Heninél.
Boti és Zita (az én két gyermekem) már itthon gyakorolt a fotózásra. Boti a mi gagyi kis fényképezőgépünkkel különböző pózokban fényképezgette Zitát és a mesekönyvet, ami végül nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis egy csepp zavarodottság sem volt egyik gyerekben sem. Szerencsére a vendég gyerekek is nagyon ügyesek és felszabadultak voltak.
A résztvevő gyerekek igazán jól érezték magukat és szinte mindig mindenki rajta akart lenni a képen. Még gyönyörű ruhás fotók is készültek és a végén igazi mini-modell sereg sorakozott a kamera túlsó oldalán. Talán a legvégén már csak a felnőttek voltunk fáradtak, a gyerekek meg még bírták volna még...
Nagyon sok szép kép született, amit köszönünk Hajbel Henrietta mórahalmi fotósnak! Persze óriási nagy köszönet illeti a kis modelljeinket is. Hálásak vagyunk Nektek: Hajdú Klaudia, Hódi Panka, Ádok Zita, Ádok Zara, Gutási Zita és Gutási Boti! De köszöjük Nagy Tündének is, hogy anyukás szerepben sok-sok képen őt is szerepeltethettük.
Hamarosan kampányainkban is viszont láthatjátok az eredményt!
Ezt a cikket írta: Gutási Gábor meseíró
Webfejlesztő, vállalkozó és nem utolsósorban; családapa. Egy 7 éves kisfiú és egy 3 éves, csöppnyi kislány boldog apukája. „Életem során jelentős szerep jutott kedvenc időtöltésemnek, az írásnak. Már kisiskolás korom óta esszéket és verseket küldtem a helyi újságba, majd felnőttként éveken át vezettem saját apukás blogomat, mellette pedig szülővárosom heti lapjában vezettem a rendszeresen megjelenő infor...