Kérdések és Válaszok: válaszol Tóth Anita

Kérdések és Válaszok: válaszol Tóth Anita

Nemrég mutattuk be nektek Tóth Anita Tündérföldön c. mesekönyvét, most pedig a Juditot kérdeztük, hogy a Meskete követői is jobban megismerhessék.

Miért kezdtél meséket írni?

A meséket mindig nagyon szerettem. Gyerekkoromban is, és ez azóta is töretlenül megmaradt. Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a fiam született kibontakozhattam. Rengeteget meséltem mesekönyvekből, majd lámpaoltás után hagytam rábeszélni magam egy kis repetára. Sötétben pedig ugye nem lehet olvasni, ezért azt meséltem, ami a képzeletben életre kelt. Annyira jól sikerültek ezek a kis történetek, hogy a mese már nemcsak az esti program része lett, hanem a reggeleké, és később az utazásoké is.

Néhány történetet akkoriban papírra vetettem, és pár évvel ezelőtt, amikor megtaláltam őket újra elfogott a varázslat. Visszataláltak hozzám a tündérkéim, és én csak írtam, írtam a kalandjaikat. Amikor egy könyvre való összegyűlt magánkiadásban adtam ki Tündérföldön címmel. Aztán sehogyan sem akart abbamaradni a történet - szerencsére sokan kíváncsiak voltak a folytatásra -, és megszületett a Tündérföldön álomporral c. mesekönyv is.

Most a tündérek után egy kis manó izgatja a fantáziámat, aki világhírű séf szeretne lenni. A nagy álom alapjai annyira nem reálisak, hiszen a finomlisztről is egyelőre azt hiszi, ahogy azért finom, mert valóban finom… Sok-sok történet született már vele, és remélem, hogy egyszer könyv formában is megjelenhet.

Mi a gyerekkori kedvenc mesekönyved?

Csak egyet? Ez nagyon nehéz! Kettőt muszáj megemlítenem. Berze Nagy Jánostól a Bűbájos lakat. Ma is itt van a polcomon, szegény eléggé megviselt állapotban. A másik örök kedvenc pedig a Sicc, az összes könyvével együtt. Ezt már egyedül olvastam akkoriban, és elmondani sem tudom, hogy hányszor.

Mi az a különleges képességed vagy tehetséged, amit az emberek nem sejtenének?

A munka világában talán az, hogy meséket írok. Akik meg a meseírás révén ismernek az, hogy pénzügyekkel foglalkozom. A pénzügy, és a mesék világa nem éppen rokonszakma, de nálam nagyon jól megférnek egymással.

Mit nézel, olvasol vagy hallgatsz jelenleg?

Wass Albert meséit nagyon szeretem olvasni, és hangoskönyvként hallgatni is. Györgyi Anna tolmácsolásában fantasztikus élmény. A másik nagy kedvencem Fésűs Éva. Mindketten gyönyörűen írnak, és a számukra fontos természet közelsége, nálam is kiemelt helyen áll.

Van kedvenc reggelid? Kávé vagy tea?

Egyértelműen a tea a nyertes. Nemcsak reggel, hanem amikor csak lehet. A kedvenc reggelim pedig a zabkása, amit a párom készít. Világbajnok benne.

Ki a legfontosabb ember az életedben és miért?

Egyértelműen a fiam, születése percétől kezdve, vagy még azelőttről.  Hogy miért? Mert szeretem, úgy ahogy van, és szeretem azt is, amit kihoz belőlem. Hihetetlenül értékes ember, nagyon jókat és tartalmasakat beszélgetünk. Kreatív, lényeglátó, empatikus, és mindig megérzi, hogy mikor, és hogyan kell bátorítani, erőt adni nehezebb lépések előtt.

… és ne feledjük, hogy miatta mélyültem el a mesék világában, ami a mai napig tartó fantasztikus utazás.

Mi a rossz szokásod?

Van ilyen? Na jó persze, hogy van. Biztosan több is. Például, ha beindulnak a fejemben a történetek, akkor minden más gondolatot és tevékenységet kizárnak. Akár akarom, akár nem a kis meseszereplőimmel kell foglalkozni, mert egyik pillanatról a másikra elindul a „film”. El kell engednem mindent, és írnom kell. Mivel ritkán jelentik be az érkezésüket, ezért tolódhatnak programok, találkozók.

Eszembe jutott még egy. Ezt is megosztom. Imádok új ételekről olvasgatni, próbálgatni őket, csak egy a probléma, hogy képtelen vagyok betartani a receptet. Mivel soha nem tudatosan készülök a főzésre/sütésre gyakran előfordul, hogy hiányzik az összetevők egy része, és a mérést sem kedvelem. Kreatívan, intuitívan alkotok. Ha nagyon jól sikerül a recept elég nehéz megismételni, mert utólag nem emlékszem miből mennyit tettem bele…

Most, hogy egy gyermek mesés- szakácskönyvön dolgozom ez óriási hátrány. Nem mondhatom a gyerekeknek, hogy érzéssel rakjanak bele azt, és annyit, amit úgy éreznek…

Mi az, amit mindig ki akarnál próbálni?

Amit szeretnék, azt általában ki is próbálom. Óriási, nehezen megvalósítható álmaim nincsenek. Ami mostanában megint nagyon foglalkoztat, az a természethez való visszatalálás. Kipróbálnám azt, hogy milyen érzés egy időre „eltűnni”; munka, számítógép, telefon nélkül élni, és csak úgy részese lenni a természetnek. Erdei séták, csillagnézés, hallgatni az esti csöndet, nevelgetni a veteményest…

Ha választhatnál, melyik íróval, meseíróval beszélgetnél?

Czirják Erikával jó lenne újra találkozni, és Vibók Ildivel is szívesen leülnék beszélgetni. Ildinél néhány évvel ezelőtt voltam pasztellkréta rajztanfolyamon is. Nagy élmény volt.

Mi volt a legjobb ajándék, amit valaha kaptál?

Nem is tudom, de az biztos, hogy azok a legkedvesebbek, amik valamilyen emlékhez köthetőek.