16. rész A nagy segítség

16. rész A nagy segítség.

16. rész

A nagy segítség

A NAGY ÚT UTÁN MINDENKINEK JÓL ESETT A PIHENÉS. Ma, az egyébként korán ébredező mormoták is megengedték maguknak, hogy egy kicsit tovább maradjanak az ágyban. Úgy tűnt, ezt Élet erdeje is megértette, hiszen néma csend volt. Egy kicsit szokatlan is volt ez a nyüzsgő réti élethez képest. Bizonyára ez azzal is magyarázható, hogy a költöző madarak már régen elrepültek a melegebb vidékekre, az itt maradottak meg már fáztak a kora hajnali koncertekhez. Így inkább összebújtak párjukkal, a dalolást pedig egy kicsit későbbre halogatták.

Azért az ébredést sem lehetett akármeddig húzni a mormoták népénél, mert hát – bár már megérkeztek – de ilyenkor az új élet is feladattal jár. A szekerekre felpakolt holmikat, bár rendezetten lettek felrakva, azért csak ki kellett pakolni, helyre tenni azokat. A friss befőtteknek, gyógyfüveknek helyet találni és persze az új játékok sem maradhattak a szekéren. Mindenkinek meg volt a feladata. Egy gyorsan elkészített reggeli után könnyebb volt mindez. Az asszonyok egy nagytakarítással kezdték meg a feladatok sorát, melyhez a fiatalabb mormoták is csatlakoztak. Egy-egy portörlő ronggyal, egy seprűvel mindenki a maga részéért volt felelős. Érdemes volt becsülettel végezni a munkát, mert a kitakarított lak az egész családot jó érzéssel töltötte el.

Zoé gyorsan dalolva végezte a feladatát, Gege szépen, alaposan, Ari pedig átviccelődve az egészet.

- Most jobbra fordul, fékez és indul!!!- játszott a ronggyal a kis mormota, mintha az autó lenne. Gege is kedvet kapott a vidám takarításhoz.

- Csináljunk egy versenyt! - szólította fel testvérkéjét.

- Rendben, rajt! - lelkesedett Ari

- Várjál! Elkészülni, vigyázz és rajt! - igyekezett Gege a pontosságra.

A por eltűnt, a fiúk meg élvezték a takarítás eme módját.

- Apus! Annyi új lekvárunk van, hogy nem fér el a polcokon. Tudnál nekünk készíteni egy újat? - kérdezte Anyus, túlkiabálva a versenyt.

- Hát persze! A fiúk végeztek már idebent? - érdeklődött Apus

- Igen, végül is elvégezték azt, amit kértem tőlük. - válaszolt Anyus elégedetten a végeredményt látva.

- Rendben fiúk, akkor gyertek, készítsünk egy új polcot a kamrába. Van nekem egy kiszáradt fadarabom a raktárban, nézzük csak meg!- szólította fel őket a mormota apuka.

Az ifjú mormoták mindig nagy örömmel vettek részt a barkácsolásban édesapjukkal, így most is. Nem volt nagy munka, így hamar végeztek így hárman.

Zoé pedig szívesen maradt bent anyukájával a házban segédkezni.

- Még megtisztítom az ablakot, feltesszük a függönyt és már kész is vagyunk a takarítással. - sorolta Anyus, hogy mi van még hátra.

- Szedhetek néhány színes falevelet az asztalra addig? - kérdezte Zoé, aki mindig szerette, ha van az asztalon valami szép dísz vagy virágcsokor.

- Hát persze, édesem! Nagyon jó ötlet! - lelkendezett Anyus, de Zoé már nem is hallotta a végét.

Gyönyörű ősznek ígérkezett. Nappal még jó meleg volt, ezernyi ágra sütött a nap. Így a levelek szebbnél-szebb színekben pompáztak. Még egy kis meleg, egy kis vidámság a napfényben, amit a mormoták igyekeztek is kihasználni.

Minden családnál hasonlóan zajlottak az események. A költözéssel megkezdődött a télre való felkészülés is. Igen, az még hónapok múlva jött csak, de már most el kellett kezdeni a munkálatokat. Így tervezte ezt Petiék családja is. A kis mormota, mióta megcsinálta a galibát és látta annak rossz következményeit, meghúzta magát és szorgosan beállt a felkészülésbe.

- Peti! Ma még nincs iskola, ezért ha itthon elvégeztük a dolgainkat, akkor te is eljössz velünk Kamilla néninek segíteni. - mondta apukája.

- Jó, apa! Mit fogunk csinálni? - érdeklődött Peti.

- Mire odaérünk már valószínű, hogy Olga tanítónő végez a takarítással, mi lepakoljuk a szekeret. Majd szétnézünk a kamrában, hogy mennyire áll készen a téli napokra. A héten a kertet is rendbe tesszük.

Már indult is apa és fia az idős Kamilla nénihez. Ahogy elhaladtak néhány lak előtt, mások is kedvet kaptak, hogy csatlakozzanak Petiékhez.

- Itt vagyunk Kamilla néni! - hamarosan kiáltottak is neki örömmel.

- Jöttünk, hogy segítsünk! - folytatták.

- Ó, egy egész csapat, így gyorsan fogunk végezni – mondta Olga tanítónő, aki Karcsival már kora reggel óta itt takarított az idős mormota hölgynél.

A saját lakjuk várhat! - beszélték meg egymás között.

- Kedveskéim! Milyen nagy segítségek vagytok! Én már ezt nem tudnám megcsinálni egyedül! Köszönöm szépen! - hálálkodott az idős Kamilla néni.

- Nagyon szívesen! Akkor munkához is látunk! - mondta az egyik mormota apuka.

A szekeret a sok szorgos kéz tényleg gyorsan lepakolta, a dolgok elrendezése már a hölgyek feladata volt. Közben a férfiak milliónyi barkács feladatra bukkantak. Kilazult csavarok meghúzása, a hideget beeresztő ajtók és ablakok javítása, egy kis festés javítás, csap cseréje és sorolhatnám tovább. Volt ott feladat bőven. Az idős Kamilla néni már nem tudta kellőképpen rendben tartani az otthonát, mióta egyedül maradt. Igyekezett ő és időnként kért is segítséget, de most úgy tűnt a jövőben erre sokkal gyakrabban szüksége is lesz. Apák fiaikkal, anyák lányaikkal mind-mind Kamilla néninek segítettek. Most az volt a legfontosabb, hogy az ő otthona legyen kész, aztán meg mindenki a magáét rendezhette tovább.

- Ó, leesett a szög! Légy szíves add már fel nekem Beni! - kérte apukája.

- Itt van apa, eléred? Én is beverhetek egyet? - kérdezte a kis mormota.

- Ha majd lemegyek!- válaszolt az apuka. Így is történt. Beni nagy lelkesedéssel vette át a kalapácsot és a szöget apukája kezéből.

- Akkor ezt a szétesett szekrényt próbáljuk meg helyreállítani. Mutatom, ide verjél be egy szöget! - kérte apukája.

Persze mondanom sem kell, hogy a többiek ezt látva mind kedvet kaptak és sorakoztak, hogy ők is részesüljenek a feladatokban. Az apukák ügyesen kitaláltak mindenkinek valami hasznosat.

Kamilla néni csodálattal és meghatottan nézte hol karosszékéből, hol pedig egy kicsit lepihenve az ágyából, hogyan alakul otthona. Időnként ő is bekapcsolódott a rendezgetésbe.

- Ezt ide teszem kedveském, mert innen könnyen elérem. - rakott helyre egy gyógynövényes dobozkát.

- Rendben, Kamilla néni tudja végül is, hol a helye. - válaszolt Dodó, aki szintén beállt a munkába családjával együtt.

- Tessék nézni Kamilla néni, milyen ragyogó lett ez a függöny! - hívta fel a figyelmét az idős mormota asszonynak.

- Milyen jó illata van! Mint nálunk! - szólt Zoé.

- Mi lenne, ha készítenénk egy kőszobrocskát Kamilla néni párkányára, ha kinézne akkor mindig ránk gondolhatna. - lelkesedett Rácsi.

- Ez jó ötlet!- értett egyet Zoé.

- Kimehetünk kavicsot gyűjteni? - kérdezték a lányok.

- Hát, persze! Csak öltözzetek fel, mert már hűvös van odakint! - kérték őket az anyukák.

A munkálatok szépen haladtak, sokkal gyorsabban, mint ahogy azt Peti apukája tervezte. Így csapatban, ennyi segítő kézzel könnyű volt. Az egész hétre tervezett munka nagy része délutánra már kész is lett. A mormoták egy része hazament és otthon folytatta tovább a teendőket. Másik részük, pedig csak egy finom ebédre tért haza, aztán folytatták a kerti munkálatokat. Sürgette őket a természet és ha már délelőtt ilyen nagy segítséget kaptak, akkor hát elhatározták, hogy ha lehet, még ma végeznek a teendőikkel. Mert munka, a tél beállta előtt, akad még bőven Élet erdejében.

- Nos, fiúk, akkor itt vannak a kosarak. Geri, Beni és Ari, ti szedjétek össze a diókat a fa alól. Mi pedig kiássuk a föld alatti terméseket. - jelentette be Peti apukája, aki még néhány férfi mormotával el is kezdte a kitermelést.

A fiúk már igyekeztek is kis kosárkáikkal a nagy diófához, hogy a nagyobb kosarakat minél előbb megtöltsék a finom dióval.

- Azta! Mekkora diók! - szólalt meg Gege.

- Tényleg! Én sem láttam még ilyen nagyot. - válaszolt Beni.

- Igen fiúk! Ez egy óriás fajta, Kamilla néni férje annak idején ezt Ezüst erdőből hozta. Kis facsemete volt még. Elültette és gondosan ápolgatta utána is. Amíg meg nem szokta az új helyét öntözte és kapálgatta körülötte. Volt egy év, amikor úgy tűnt teljesen kiszárad, elkapott valamilyen betegséget, aztán Jancsi bácsi lepermetezte valamilyen gyógynövényes csodaszerrel és néhány hét alatt helyre is jött. A következő évben már megint volt rajta dió. Évről-évre egyre több lett. Sokszor vitték kiállításra, adtak belőle a nagy ünnepeinkre. Pompás torták és sütemények készültek belőle. - emlékezett vissza Apus.

- Ha tele van a kosár, akkor bevisszük a kamrába! - mondta a másik mormota apuka.

Hamarosan az öt hatalmas kosár tele lett az óriás diókkal.

- Vigyetek a közös raktárba is bőven és magatoknak is! - kérte őket a kint sétálgató Kamilla néni. Ahogy ment, lehetett látni rajta, hogyan élednek fel benne is az emlékek. Csodálatos éveket töltöttek el ebben a kertben Jancsi bácsival. Mindig példás kertészei volt a mormoták népének. Sokan jártak hozzájuk tanácsot kérni.

- Kamilla néni, majd mi segítünk megtörni a diókat! - szakította félbe a néni elmélkedését Ari.

- Az nagyon jó lesz kedveském! Akkor én meg sütök cserébe valami finomat nektek! - ült ki a tervezés öröme Kamilla néni arcára.

- Milyen jó is lesz az a téli hidegben! Gőzölgő diós sütemény, forró teával. - álmodozott el Gege és csak a felszólítás egy-két foszlányára figyelt fel.

- Na, akkor van még néhány óránk a sötétedésig, ha gyorsak vagyunk az ásással, végezhetünk is. - biztatta az ott lévőket Peti apukája.

Ahogy a nap készül elköszönni a földtől, úgy egyre hűvösebb lesz. Apus mindig is egy gondoskodó ember volt. Most is észrevette, hogy az idős mormota hölgy már fázik odakint.

- Kamilla néni! Tessék most már bemenni, megrakom a kályhát, hamarosan kellemes idő lesz bent. - mondta Apus.

Mondanom sem kell, hogy természetesen a tűzrakásban is volt nagy segítsége Apusnak. Gege, Beni és Ari senki kedvéért nem hagyta volna ki ezt a feladatot sem. Alaposan megrakták a tavalyról megmaradt, száraz fával a kályhát. Hamarosan Kamilla néni, a tűz beszédes ropogását hallgatva, bent a tiszta, feldíszített szobájában üldögélt.

A kinti munkák a tervek szerint haladtak. A kert nem volt hatalmas, ezért a három ásó mormota apa még sötétedés előtt elvégezte feladatát. Az eredmény, egy télre előkészített, pihenni térő kert lett.

A mormotakölykök apukáikkal együtt elfáradva, de mégis jól eső érzéssel bandukoltak haza, hogy segítségére lehettek egy idős mormota hölgynek. Otthonaikban a szorgos feleségeknek köszönhetően meleg várta őket és ínycsiklandozó vacsora illat.

- Jó volt segíteni Kamilla néninek! - jegyezte meg Peti, apukájának.

- Igen, fiam. Folytatjuk!- zárta le a mai napot a dolgos mormota.