A báb varázslatos ereje!

A báb varázslatos ereje!.

A báb varázslatos ereje !

Egyszer volt egy kisfiú, úgy hívják, hogy Balázs. Balázska 5 éves, gesztenye barna haja, illetve szemecskéi vannak. Nagyon pajkos gyermek. Imád az ovikába járni, a többi barátaival jókat játszani, mókázni. A nagy kedvence az autózás, az építőkockákkal való játszás, illetve nagyon szeret bábozni. Minden hónapban egyszer elmentek az ovikába a bábosok. Ő a legelső sorban ült és csak csodálta, ahogy a bábok életre kelnek a bábosok kezén. Ami őt még varázslattal töltötte el, hogy a meseszereplők a bábok segítségével életre kelnek.

Egy nap viszont szomorúan ment az ovikába. Megkérdezte tőle az óvónéni, hogy miért szomorkodik. Nem szerette volna elmondani, inkább leült egy székre, és csendben maradt. Nem szólt senkihez sem. Az óvónénik szóltak a szülőknek, hogy jöjjenek érte, mert baj van. Ez a kis pajkos Balázska, aki máskor imád szaladgálni, mókázni, most csak ott gubbaszt szomorúan. Lehet, hogy beteg lesz? Leírom, hogy mi is történt valójában, hogy mi okozta Balázska szomorúságát.

Egy szép napsütötte délután kezdődött minden, amikor az anyukája hazavitte az ovikából. -Anyu! Én még itt szeretnék maradni az ovikában, mert olyan jól érzem itt magam.

- Nem lehet Balázska! Most sietni kell haza. Vár egy nagyon nagy meglepetés. Siessünk most kincsem! -Balázs, amikor meghallotta, hogy „meglepetés!!” .. úh, csak úgy szélsebesen vette fel a ruháit, illetve a cipőjét, még az anyukájának sem kellett segítenie. (Talán még sosem volt ilyen gyors!) Anyukája megfogta a kezét, elköszöntek az óvónéniktől, és útnak eredtek. Balázska végig kérdezősködött. Szerette volna megtudni minél hamarabb, hogy mi lesz az a nagy meglepetés.

- Anyaaaaa! Mondd el kérlek, mivel fogtok meglepni! ....Tán kapok egy új autót? Vagy egy lufit, amit dobálgathatok felfelé majd újra és újra ?

- Nem kisfiam, majd meglátod .. Nemsokára hazaérünk, apa is, és akkor majd elmondjuk neked. Nem tárgy ..

Egyre izgatottabb lett Balázska. Magában meg csak azt hajtogatta, hogy „nem tárgy, nem tárgy”…. hűűűűű!!! akkor mi lehet az? Tán valami fincsiség? És már el is képzelte, ahogyan a mamája megjelenik egy tálca finom, friss, eperillatú süteménnyel. Meg is nyalta a szája szélét hazafele menet. „Hmmm!!! Biztos a mamim elfog jönni hozzánk, és hoz nekem egy finom eper tortát, vagy valami ilyesmit.” Már szinte érezte az orrában az illatát, a szájában az ízét. Egyre gyorsabban lépkedett hazafelé. Körülbelül tíz perc alatt már otthon is voltak. Ez nagy szó, mert legtöbbször ezt a rövid kis szakaszt egy óra alatt teszik meg, mivel egy játszótér is útba esik. No, de most hajtotta a kíváncsiság. Apukája nyitott ajtót.

- Sziasztok, drágáim! De gyorsak voltatok! Ez igen! Tán repülővel jöttetek? -vicceskedett Bazsi apukája. Balázska csak nevetett rajta.

- Apaaa! Ne vicceskedj mááár! Gyalog jöttünk anyával. Anya mondta, hogy lesz egy naaagy meglepetés, ezért kihagytuk a játszóteret.

Közben, ahogyan ezeket mondta, megölelte az apukáját. Szorította magához.

- Apa! Olyan jó, hogy itthon vagy, és hogy te vártál minket.

Apukája egyre szorosabban ölelte magához, adott neki egy nagy cuppanós puszit és bevitte a szobába. Letette az ágyára. Balázska már egyre kíváncsibb volt.

- Na!!! Mondjátok már el, hogy mi lesz a meglepi! Mondjuk én már tudoooom! Mindjárt csenget mami, és hozza a frissen készített tortát. Ugye kitaláltam?

- Nem Balázskám- mondta az apukája. De ha szeretnéd, akkor lemehetünk majd sütiért később. De most valamit mondanunk kell édesanyáddal. Na, felkészültél rá?

- Igen apa. Mondd, kérlek! Már annyira kíváncsi vagyok.

- Na jó fiam.

Anyukája Balázska mellé ült, és megfogta a kezét. Nagy levegőt vett és belekezdett.

- Azt szeretnénk neked mondani, hogy a pocakomban van a kistestvéred…… Na, örülsz kincsem? Balázska teljesen lefagyott.

- Hogy micsoda???? Hogy ki lapul a hasadban, anya?

- A kistestvéred.

Balázs teljesen összezavarodott. Elsőnek azt a kérdést tette fel magában, hogy „ugyan, hogy lehetne az, hát ő sem fér bele anyukája pocakjába. Nincs is nagy hasa az anyukájának.”

- Anya, ez most igaz? Meg hogy fér bele a pocakodba? Hogy tetted bele?

Anyukája elkezdett kuncogni rajta.

-Nem nyeltem le, nem mászott bele oda senki, hanem ott fejlődik ki. Most még csak egy pici magocskát képzelj el .. de várj, hozok egy könyvet, amiben benne vannak ezek a képek, és mindjárt meg is érted.

Balázska végignézte az erről szóló képeket. De nem igazán értette a dolgot. Anyukája hozzá tette, hogy majd, ha nagyobb lesz, akkor jobban megfogja érteni. Most elég, hogy a képeket látja, azaz most már tudja, hogy miképp fejlődik ki a testvérkéje a pocakban.

Anyukája kíváncsi szemmel fürkészte Balázska arcát, de az örömnek nyoma sem volt.

- Balázska! Nem örülsz?

- Nem, anyaaa, nem örülök neki egyáltalán. És elkezdett szipogni, pityeregni ..

Na, most már tudjátok, hogy miért ment szomorúan másnap Balázska az ovikába. Ez volt az ő nagy bánata, nem egy csúnya bacilus okozta. Na, de folytatom, mert ezzel nincs vége a mesémnek.

Ott tartottunk, hogy Balázskáért elsietett az ovikába az anyukája. Kopogtattak az ovika barna ajtaján. Balázs anyukája állt ott, és kereste a szemével Balázskát.

- Jó napot kívánok! Balázska? Lázas lett? Vagy mondta, hogy fáj a torka?

Az óvónéni is viszonozta a köszönést és gyorsan megnyugtatta az anyukát, hogy nem, nem lázas Balázska, csak annyira szomorú, hogy úgy gondolják, hogy lappanghat benne valami vírus, és jobb lenne, ha otthon megfigyelnék. Balázs anyukája rögtön sejtette, hogy mi a baj. Félrehívta az óvónénit és elmondta neki, hogy előtte való nap elmondták a nagy hírt Balázskának, amit nem úgy fogadott, ahogyan ők remélték. Valószínű, hogy ez miatt szomorkodik Balázs. Az óvónéni megnyugodott, hogy nincs nagy baj. De ha már elment érte az anyukája, így hát hazavitte.

Bazsi otthon is csak gubbasztott.

- Balázskám! Édes drága kincsem! Ne szomorkodj, kérlek! Hidd el, ha majd megszületik az öcsikéd, akkor imádni fogod. Sokat fogtok játszani, de persze elsőnek nagyon kis törékeny lesz, így neked kell rá vigyáznod, óvnod. De ez mind jó, mert ez azt jelenti, hogy nagyfiú lettél. Balázst nem vigasztalta ez a gondolat, hogy majd ő lesz a védelmező, a „nagyfiú”, a „nagytesó”.

Egy napon Balázs anyukájának mennie kellett ultrahang vizsgálatra.

- Bazsikám! Jössz velem? Megnézed a kis mogyorót a pocakomban? A monitoron majd láthatod és akkor majd meg fogod szeretni.

- Nem anya, én nem akarok menni oda .. én mamához szeretnék inkább…

- Rendben, kicsim. Akkor öltözz és elviszlek a mamihoz. Biztos fog majd neked finom sütit sütni. Jó lesz így?

- Igen anya .. - De itt már végre egy kis csillogást vélt felfedezni az anyukája Balázs barna szemecskéjében. Balázs gyorsan felöltözött és már indultak is a mamához. Amikor odaértek, belevetette magát a mamája ölébe.

- Mamaaaa! Mamaaa! Itt vagyok! ... és rengeteg puszival halmozta el. A mamája majd elolvadt a boldogságtól.

- Na jó, én most indulok, de fogadj szót mamának, tudod, ő már idős .. Ne ugrálj az ágyán, mint a múltkor!

- Rendben anya, ne félj, majd vigyázok én mamira és az ágyára.

Adtak puszit egymásnak, gyors ölelés és anyukája már el is ment. Éppen, hogy becsukódott az ajtó, Balázska már kezdte is ..

- Mamiiii, mamiiii! Mit sütsz nekem? Hol vannak a játékaim?

- Megyek és sütök neked valamit, de kérlek, ne pakold annyira szét a játékaidat, mint a múltkor, vagy ha szét pakolod, ugye segítesz majd összepakolni?

- Persze mamim- és már rohant is a játékaiért.

A mamika meg eközben kiment megsütni az epres tortát, ami a kis unokája kedvence. Elsőnek a piskótákat sütötte ki. Telt az idő, majd mikor a krémet kellett beletölteni, szólt Balázskának, hogy jöjjön segíteni neki, ha van hozzá kedve. Bement a szobába.. és jesszus pepita! Mindenhol játékok hevertek és zsírkréták tömkelege! Azzal nem is lett volna baj, de meglátta, hogy Balázska kreatívoskodott is .. A falra felrajzolta a családot

- Jajjj Bazsikám, édes kis unokám! Hát ez meg micsoda?

Oh, mami! Ne aggódj, majd lerajzolom a szomszéd kiskutyáját is, csak még nem volt rá időm .

Ennek azért annyira nem örült a mami. Inkább leült a foteljába és megpróbálta feldolgozni a látottakat.

- Drága kisunokám, nagyon ügyes vagy, és a színek is szépek, de szerintem hagyd az a kiskutyát! Ha lehet, máskor inkább papírra rajzolj! Annak is nagyon fogok örülni, sőt!

De ezzel be is fejezte a mondanivalóját, mivel egy halk csengetésre lett figyelmes. Balázs már ott is termett az ajtónál. Mamika is próbált felpattanni a kényelmes foteljából. Kicsoszogott és látta, hogy a szomszéd néni az, akinek a kezeiben szebbnél szebb bábok voltak. Balázsnak fel is csillant a szeme.

- Mi van nálad néni? Mit tartasz a kezedben? Nem tán kesztyűbábokat? -és már vette is el őket, húzta a kis kezére. A szomszéd csak mosolygott.

- Szia Balázska! Semmi puszi, semmi ölelés? Semmi köszönés?

De Balázska meg sem hallotta, csak rohant befelé.

- Nézd mami, mit kaptam .. bábokat! Jupijéééé !!!!

Mami odacsoszogott az ajtóhoz, köszönt, mint ahogyan illik.

- Szia, drága szomszédasszony! Ne haragudj, hogy Balázska kiragadta a kezedből a bábokat! Nekünk hoztad?

- Igen, nektek. Tudod, a múltkor meghallottam, ahogyan mondta Balázska, hogy mennyire odáig van értük. Nem szóltam, hogy megvarrom neki őket, mert gondoltam, hadd legyen meglepetés. És úgy látom, hogy sikerült elérnem.

- Igen, és nagyon szépen köszönjük! Boldoggá tetted, és engem is. Így legalább abba hagyja a pingálást és a játékdobálást. Megmentetted a lakásomat!

- Örülök neki és jó szórakozást hozzájuk!

További szép délutánt kívántak egymásnak és becsukta az ajtót Balázs mamikája.

- Balázs! Merre vagy, te rosszcsont Palkó?

- Itt vagyok, mami! Nézd, mennyire klasszak! Gyere, ülj le, én meg bábozok neked.

- Rendben, csak picit légy türelemmel, mert meg kell kennem a piskótákat. Jössz velem?

- Neeeem! Én most bábozni fogok.

Balázska nem volt híres a türelméről, így pár perc múlva a konyhában ugrált bábokkal a kezén. Mamiiii! Mamiiiii! Gyere már!

- Jajj, várj már kisunokám, csak még egy pillantás!

- De én nem akarok várni! Gyere most!

- Nem lehet Balázskám, még el is kell mosogatnom. Bár már itt lenne a kistesód, na neki tudnál bábozni! Lenne nézőközönséged, én meg tudnék nyugodtan ténykedni a konyhában.

Balázs ezen elgondolkodott. És akkor bevillant neki valami. Tényleg! Nem is lenne rossz, ha már megszületne a kistestvérem és akkor végre nem lennék egyedül és tudnék kinek bábozni. – Oh, mamikám! Ez jó ötlet! Hívjuk fel anyát most és mondjuk meg neki, hogy szóljon az orvosnak, hogy vegye ki a kistesómat a hasából, mert nagyon nagy szükségem lenne rá! Imádom a tesómat, úgy érzem.

Mamikája örült annak, amit hallott.

- Na, ugye Balázskám, csak jó, hogy lesz kistestvéred, de még nem jöhet ki anya pocijából, várnod kell pár hónapot.

- Oh, de kár! De semmi baj! Addig legalább felkészülök és gyakorlok. Majd, ha kint lesz, akkor játszok neki.

Teltek múltak a napok, hetek, hónapok.

Egyszer csak anya eltűnt.

- Apa! Hol van anya? Merre van?

Az apuka odafordult a kisfiához és nyugodt, mély hangon megszólalt.

- Anya most szüli meg a kistestvéredet, pár nap és hazajöhetnek.

- De jóóóóóóóóóóó!- kiabálta el magát Balázska nagy örömében. A pár nap is gyorsan eltelt. Anya meg hazavitte Balázs kisöccsét, Martint. Balázska ránézett a kiságyban alvó testvérére. Anyukája odament, megsimította Bazsi haját és megkérdezte, hogy mit gondol.

Balázs csak annyit válaszolt:

- Szeretem ... és igazad volt anya .. érzem, hogy nagy lettem. Óvni és szeretni fogom örökre. Köszönöm anyuci a testvéremet!

Balázs szeme mindent elárultak. Csillogtak ám rendesen, ahogyan nézte, figyelte a kis pihegő Martinkát. Az ő kis öcsikéjét. Az anyukája felé fordult és megkérdezte:

- Anya! Mikor bábozhatok neki?

- Majd, kisfiam. Még várnod kell picit. Tudod, ő még nagyon aprócska. Várnod kell pár hónapot. De hidd el, az is hamar eljő.

„Óh! Állandóan csak várni, várni”- mondta magában Balázska.

Eltelt 8 hónap. Balázska minden nap odament Martinka ágyához és megmutatta neki a bábjait. Azóta még több lett neki. Sok- sok mesét tudott már. Sőt volt már saját kitalált meséje is. Egy nap arra lett figyelmes, hogy az öccse csillogó szemekkel figyelte, ahogyan ott hadonászott a bábjaival, és elkezdett hatalmasokat kacagni.

-Anyaaa! Anyaaa! Nézd! Eljött végre ez a nap! Nézd, hogy kacag a kisöcsém!

Visszarohant és azt mondta:

- Édes kis testvérem, tudod, mire jöttem rá? Tudod, mi leszek, ha nagy leszek? Bábos és bábkészítő. És tudod, mit? Majd veled együtt fogok bábozni és elkészíteni őket. Jó lesz, ugye? Nagyon szeretlek, kisöcsém! És átölelte, megpuszilta gyengén a kis arcocskáját.

Látjátok, gyerekek! Egy kicsi tesó mennyi sok boldogságot tud hozni a piciny szívetekbe! Örüljetek és szeressétek, óvjátok egymást, mert ez a legfontosabb és a legszebb pillanat az életben!

Juhász Judit