A három kisegér.

Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy falucska, abban volt egy piciny kis parasztházacska. Nagyon kis tipp - topp volt. Abban a házacskában éldegélt egy tündéri nagyanyó. Nagyanyónak volt két imádni való unokája. Úgy hívták őket, hogy Noelka és Zsoltika. Minden hétvégét ott töltötték. Nagyon szerettek a mamájukkal lenni, mivel isteni finom sütiket, sülteket, leveseket, vagy éppen főzeléket készített nekik. Na, de nem csak emiatt szerettek oly nagyon ott lenni, hanem mert minden lefekvés előtt mesét olvasott nekik. Jajj nagyon szerették a mesét hallgatni. A Vlagyimir Szutyejev ( Vidám mesék) című könyvből olvasott fel mindig nekik a nagyi. A legjobban a három kiscicáról szóló mesét szerették. Azt minden este kötelező volt elolvasni a nagyinak. Persze utána olvasott még más meséket is, de ez a mese volt a fő - fő, ami sosem maradhatott el. No, de még lakott ott három valaki. Na, kitaláljátok, hogy kikre is gondoltam? Segítek! Ott van a mese címében. Bizony, a három kisegérkére gondoltam. Mert bizony ők is ott éldegéltek. És ők is imádták nagyi mesélését hallgatni. Nekik is a három kiscica volt a kedvencük. Tátott szájjal hallgatták minden este. Egy este elhatározták, hogy ők nem csak hallgatják, de át is élik a mesikét.
Elsőnek bemutatom a három kis csibészt.
Egy fehér, egy barna és egy fekete színű egérke. A fehér színű egérkét, Jázminnak hívják, a két pajkos kislegényt pedig Fülinek (neki fekete a szőre), és Félénknek (neki pedig barna).
Jázmin egy örök álmodozó, cserfes leányzó. Füli imádja kihallgatni, amiket beszélnek az emberek, nagyon szereti a veszélyes helyzeteket, pl. ha meglátja a nagymami macsekját, azonnal kitalál valamit, csakhogy ne tudjon pihenni. Mondjuk egy óvatlan pillanatban meghúzza a Cicc- micc farkát, aki persze, hogy utána szalad, hogy megleckéztesse a csintalan egérkét, de sosem éri utol, mivel nem csak aludni szeret, hanem enni is, ezért elég gömbölyded az életem. Ezvégett nem is igazán tud gyorsan szaladni, inkább csak cammog. Most pedig Félénkről írnék pár sort. Félénk mindentől megijed. Ha meglát az ablakban egy madárkát, már rohan is az egérlyukba. Most, hogy bemutattam nektek őket, így kezdődjék hát a mesém.

Füli: -Gyertek skacok! Mami kezdi a mesét!
Jázmin: - Remélem, hogy ma is fogja olvasni a kedvenc mesénket!
Félénk: - Persze, hogy fogja, hisz minden hétvégén este ezzel kezdi, biztos, hogy ma sem fogja kihagyni.
És valóban nem hagyta ki! Mint minden hétvégén, most is ezzel kezdte.
Jázmin: - Istenem, hogy én mennyire szeretem ezt a mesét. Bárcsak mi lehetnénk a mese főszereplői. Dehát mi egérkék vagyunk, és nem cicák.
Füli: - Ugyan már Jázmin, hisz mi is lehetnénk azok! Van is egy tervem!
Félénk: -Ez igen rosszul hangzik.. én már most pánikolok...
Füli: - Jajjj Félénk, ne csináld már.. Minden jól fog alakulni.

Másnap reggel!

Nagyon korán ébresztőt fújt Füli.
- Jóóóóó reggelt legénység! Ébresztő!
Félék: - Mi történt? Mi a baj?
Jázmin: - Jesszus, de hát még csak négy óra van!
Füli:- Vár minket a kaland! Iparkodjatok! Kézmosás, fogmosás, egy gyors átöltözés, és már mehetünk is! Kalandra fel kispajtások! Juhéééé!
Jázmin: - Azt hiszem valaki belekortyolt korán reggel mami kávéjába! Khmmmm..Jól gondolom Fülikém?
Füli: - Ha, ha .. és még muhahaa..Na, ébredjetek, és induljunk!
Nagyon nehezen, de kikecmeregtek az ágyból, fogatmostak, megmosakodtak, átöltöztek és már indultak volna kifelé az egérlyukból, mikor eszébe jutott Jázminnak, hogy nem lenne egy hátrány, ha megkaparintanák a biztonság kedvéért azt a mesekönyvet, hisz mi van, ha elnézik a sorrendet?
-Füli, menj kérlek, és kaparíntsd meg a mesekönyvet.. Tegyél oda egy sajtit nagyi éjjeli szekrényére köszönetképpen!
Füli: -Hogy ez mekkora ötlet.! De várj, még az jutott eszembe, hogy szórok az asztalra egy kis lisztet is, és odaírom, hogy köszönjük szépen..aláírás Cincogóék..
Biztos díjazná mami, hogy mi itt éldegélünk a házában :D
Jázmin: -Jól van na.. nem kell gúnyolódni!
Füli odaosont mami éjjeli szekrényéhez, és lassan elvette a könyvet. Aztán rohamba kezdett. Csak úgy szedte az apró kis lábait, hogy nehogy észre vegye Cicc. Az egérkék Ciccet csak úgy emlegették, hogy a naaagy félelmetes macsek..Nagyi védelmezője!
Jázmin:- Hűűűű de gyors voltál! Még a villámnál is gyorsabb!
Füli: - Remélem, hogy nem vett engem észre Cicc!
Jázmin:- Én is nagyon remélem! - De most már akkor induljunk!
Félénk: - Szerintem meg maradjunk itthon! Nekem van egy sokkal izgalmasabb ötletem! Sakkozzunk!
Füli: - Sőt, hogy még izgalmassabbá tegyük a sakkozást, még kenek is hozzá egy szendvicset.. Na, az mennyire izgalmas lesz :D
Jázmin: -Skacok, fejjezzétek be, és induljunk!
Kiosontak a házból, Füli kinyitotta a könyvet, és elkezdte olvasni.
Három kiscica, egy fekete, egy szürke meg egy fehér, meglátott egy egeret, és- uccu neki!- Utánafutottak.
A kisegér beugrott a lisztesládába. A kiscicák- hopplá!- utána.
Füli: Na, tessék, ezzel kezdjük!
Félénk:- De hát mi vagyunk az egerek.. most akkor egymás után rohangáljunk, és ugorjunk fejest a lisztesládába? Itt felhúzta a szemöldökét Félénk! Ez elég bénán hangzik szerintem!
Füli csak forgatta a szemeit.. - Jajj.. ne csináld már! Elsőnek is menjünk el a malomba, ott biztos, hogy van egy ilyen lisztesláda. De hol is van? Áh, tudom is az irányt! Gyerünk! Pár emberi lépés után meglátták a pékséget.. jó nem malmot, de ez is megteszi, hisz ott is van ilyen ládika..Nagyon hamar megis találták a lisztesládikát.
Füli: - Na, de ki ugorjon elsőnek be?
-Legyél te az első Félénk!
Félénk: - Hogy is neee! Még a végén kiderül, hogy lapul benne valami félelmetes! Lehet hogy egy.. De itt elcsuklott a hangja a félelemtől, elkezdett remegni keze, lába.
Füli hírtelen elkiabálta magát..Gyerekek, ugrás, itt van Cicc!
Na, nem kellett több! Máris bent landoltak a lisztesládikában.
Füli: Háh.. csak megcsináltuk az elsőt! ( Nevetett) Na, most másszunk ki belőle, és jöhet a következő kihívás.
Jázmin: - Ez csúnya poén volt, Füli, Félénk majdnem bepislilt félelmében miattad! Szégyelld el magad!
Füli csak a válát rángatta, és úgy csinálta, mint aki szégyelli gaztettét.. de közben magában jót vidult Félénk arca láttán.
Kikecmeregtek és újra neki kezdett olvasni Füli.
-Na, hol is jártunk a könyvben? Meg is van! A 16.-dik oldalon. Azt írja, hogy: A kisegér elszaladt.A ládából pedig három fehér cica mászott ki. Magukra néztek az egérkék, így megállapították, hogy ők is ugyan olyan fehérek voltak a liszttől, mint a cicák a könyvben.
Jázmin: - Folytasd kérlek Füli, mert kezdek éhes lenni!
Füli: Jól van, egy pillanat! Ezzel folytatódik. A három fehér kiscica meglátott az udvaron egy békát, és- uccu neki! - utánafutottak. A béka beugrott egy ócska kályhacsőbe. A kiscicák- hopplá!- utána.- Na frankó, kereshetünk egy kályhacsőt, meg egy békát! Remek..De hogy kell a békákat előcsalogatni? Ki tud béka nyelven? Vagy nincs valakinél véletlenül egy légy?
Jázmin:- De persze hogy van, csak azt tartogatunk a zsebeinkben!
Fülinek felcsillant a szeme! -Komolyan van nálad?
Jázmin: - Dehogy van! Ahhhh!
-Na, akkor ez most paff helyzet!
Miközben azon tanakodtak, hogy miképpen kéne előcsalogatni egy békucot, megjelent a hátuk mögött Cicc.
Cicc csak elnyávogta magát! Sziasztok egerentyűk! Mi a helyzet? Miáúúúúú...
Na ennél több sem kellett az egérkéknek, úgy elkezdtek spurizni a malomközeli udvaron, hogy simán megnyerték volna bármelyik futóversenyt!
Hála istennek Füli megpillantott egy kályhacsövet..!
Füli: -Gyertek utánam, gyorsan szaladjunk bele a kályhacsőbe! Oda nem tud utánunk jönni!
Uccu neki, mindenki belefutott. Természetesen a macsek kivételével, mivel ő nem fért bele. Egy darabig ott körözött, hátha kijönnek az egerentyűk, de amikor már delet ütött az óra, harangoztak a faluban, inkább feladta és hazament ebédelni.
Az egérkék megkönnyebbültek, amikor meglátták eltávolodni Macskuszt. És kimásztak a kályhacsőből.
Füli: - Na tessék, csak kipipálhatjuk ezt is! Teljesen feketék lettünk! Hahaha,,,de viccesen nézünk ki!
Végig néztek egymáson, és mindenki elkezdett jóízűen nevetni a másikon.
Füli: - Most tovább olvasom.. A béka szépen tovaugrándozott, és a kályhacsőből előbukkant három fekete kiscica. A három fekete kiscica meglátott a tóban egy halacskát, és - uccu neki! utánaugrottak.
Félénk: - Na, neeem.. Én bizti nem fogok belugrálni a tóba..Inkább keressünk egy pocsolyát! Vagy egy kanál vizet.
Füli: - Ugyan már, itt vagyunk a finisben, nehogy már most táncolj vissza! Vagy örök életedre fekete szeretnél maradni?
Félénk: -Nem is olyan rossz ötlet! Lehet, inkább így maradok, és megtanulok nyávogni. Így többet nem kell félnem Cicctől. Akár lehetünk majd barátok is!
Füli:-Ne álmodozz kishaver! Mert még az ok, hogy megtanulsz nyávogni, de a halat is megfogod enni majd? Nem hinném!
Félénk: - Azt ki sem állhatom! Fújj!!! De füleljetek csak! Mi ez a hang? Ti is halljátok? Istenem, de félelmetes!
A többiek is elkezdtek fülelni, de nem hallottak cica nyávogást, sőt semmilyet sem.
Füli: - Azt hiszem, kicsit kezdesz megkattanni Félénk! Vagy az éhségtől hallucinálsz?
Félénk:-Nem, nem .. legyetek csendben, és csak füleljetek! Még levegőt se vegyetek!
Jázmin:- Füli.. már kezdek lilulni..meddig kell még bent tartani a levegőt?
Félénk: Na tessék! Miattad nem halljuk, csak megszólaltál!
Jázmin: - Bocsi,de már majdnem olyan volt a fejem, mint egy nagy hatalmas lila lufi..
Füli eközben észrevett egy tavacskát, pont mellettük volt, csak a bokroktól nem látták meg egyből! De nem csak a tavacskát vette észre, hanem Félénk mögött egy tücsköt!
Nézd Félénk, ott van a hátad mögött egy tücsök, de mekkora? Ilyen nagyot még nem is láttam!
Félénk : - Tessék? Mit mondtál? Hogy ki? Vagy inkább mi, van a hátam mögött?
Ekkor akkorát ugrott hogy még a bokrot is átugrotta, és egyenesen belepottyant a tóba.
-Segítség!- Segítség! Nem tudok úszni! Mentsetek ki!
A többiek gyorsan utána ugrottak, és kihúzták a tó partjára.
Szerencsére nem történt tragédia, csak az ijedtség ami volt. De hála istennek, hamar megnyugtatták a többiek.
Füli: - Na végre, most már mindent kipipálhatunk, és mehetünk haza! Vigyorgott.
Így történt, hogy a három vizes kisegér elindult hazafelé.
Útközben szépen megszáradtak, és olyanok lettek mint voltak : Egy fekete, egy barna és egy fehér kisegér.
Odahaza megvacsoráztak, közben meg jókat nevettek a történteken! Eztán egy gyors mozdulattal visszatette mami éjjeliszekrényére Füli a mesekönyvet. Hála istennek Cicc most nem vette észre, így nem kellett rohanva visszatérnie az egérlyukba. Nehezen is ment volna most a futás, hisz jól tele volt a kispocakja. Még meghallgatták mami meséjét, adtak egymásnak egy jóéjt puszit, és nyugóvóra tértek!
Vége!