A babaház


http://mocorgohaz.hu/

Anna húga, Julcsi egy babaházat kapott a születésnapjára.
Anna, aki már második osztályba járt az iskolában, ezen jót mosolygott. Mert hát milyen kisgyerekes dolog babaházzal játszani! Mikor ezt hangosan is megjegyezte, Anya intette türelemre: - Julcsi csak ...

Kép forrása: saját illusztráció

Anna húga, Julcsi egy babaházat kapott a születésnapjára.

Anna, aki már második osztályba járt az iskolában, ezen jót mosolygott. Mert hát milyen kisgyerekes dolog babaházzal játszani! Mikor ezt hangosan is megjegyezte, Anya intette türelemre: - Julcsi csak ötéves, nagyon vágyott erre a babaházra. Amikor Te voltál ennyi idős, Te is csak a babáiddal játszottál. Nem szabad csúfolnod azért, amit Te is megtettél!

Tehát nem tett több megjegyzést a babaházra. Sem az ünnepélyes kicsomagoláskor – mikor Julcsi sikongatott a boldogságtól, sem a babaház hosszadalmas berendezése idején.

Julcsi és Anya másról sem tudott beszélni, csak a babaházról. Hogy miből lehetne a pici ablakokra aprócska függönyt készíteni, miből legyen a lábtörlő a bejárat előtt, a virágcsokor a miniatűr asztalon.

Anna szorgalmasan készítette az iskolai feladatait, olvasta a mesekönyveit, játszott a nagylányos játékaival. Elnéző türelemmel figyelte húga nem csökkenő lelkesedését a babaház iránt.

- Milyen kisgyerekes dolog a babákat lefektetni a pici ágyakba, öltöztetni, sétáltatni a szobákban! – gondolta magában.

Azért persze hosszan figyelte, hogyan kel életre a babaház. Julcsi barátnői is egyre többet jöttek át hozzájuk, hogy a babaházzal játszanak. Mindegyikük egy-egy babát mozgatott, beszélt a nevében. Kitalálták, hogy a babaház egy család, Csillámpor Lujza és férje Lajos otthona, valamint a gyerekeikké. Órákig szőtték játékaikban az elképzelt család életét.

Anna természetesen nem vett részt ebben, úgy tett, mintha nem is látná, hallaná, mi történik a babaházban. A valóságban persze egyre többet fülelt, követte a kislányok játékát.

Egyik este, lefekvés előtt is a Csillámpor családdal foglalkoztak a kislányok. Julcsi és a szomszéd Klárika arról vitatkoztak, mi legyen a babák vacsorája.

- Hogy lehettek ilyen kis dedósok! – bukott ki Annából egy gonosz mondat. – A babák nyilván nem esznek semmit, hiszen műanyagból készültek!

Lett is nagy sértődés és szipogás rögtön! Klárika hazament, Julcsi sírdogált kicsit, Anya pedig Annát szidta meg.

A történtek után Anna – aki igazából tudta, hogy rosszat tett – nehezen aludt el. Folyton a kislányok sértődött arcát látta maga előtt.

Aztán mégis elalhatott valahogyan, mert a babaházban találta magát. Akkora volt, mint Csillámpor Lujza, kényelmesen le tudott ülni a kanapéra a nappaliban, amit Anya mosogatószivacsokból barkácsolt Julcsinak.

- Biztosan álmodom! – állapította meg, s közben azt is kitapasztalta, milyen kényelmes a szivacsokból ragasztott kanapé.

- Nem álmodsz, nálunk vendégeskedsz! – szólalt meg mögötte egy szépen csengő hang, majd rögtön utána egy mélyebb másik. - És mi örülünk, hogy itt vagy!

Anna ültében megpördült, s legnagyobb csodálatára Csillámpor Lujza és Lajos állt mögötte. Most is műanyagból voltak, de nagyon kedvesen mosolyogtak rá.

- Nahát, ti tudtok beszélni? De jó! Mindig akartam mondani neked Lujza, milyen csinos vagy!

- Megmutatom a ruháimat, ha szeretnéd. Fel is próbálhatod őket!

Anna pedig örömmel ment a kis gardrób szobába, s sorra próbálgatták fel a csillogó, rózsaszín, fehér és lila ruhákat, amiket Anya maradék anyagokból varrt Julcsi babájának.

Aztán Lajos az ebédlőbe invitálta Annát, ahol gyurmasütikkel kínálták meg. Tudta, hogy a színes kis mignonokat a kislányok mintázták gyurmából, mégis nagyon finomak voltak. A rózsaszín eper ízű volt, a barna meg csokoládé. Anna nagyszerűen érezte magát!

A sütizés után aztán beszélgetni kezdtek a babaház berendezéséről. Lujza elmondta, hogy milyen szőnyeget szeretne a nappaliba és a hálószobába. Aztán Anna egyre álmosabbnak érezte magát, le is feküdt kicsit pihenni a kanapéra.

Az ágyában ébredt, szombat reggel volt. Julcsi még aludt a másik ágyban. A babaház a szoba közepén állt. Csillámbor Lujza és Lajos az ebédlő székein ültek, pont úgy, mint Anna álmában.

- Talán nem is álom volt? – gondolta Anna. Aztán alig várta, hogy Julcsi is felébredjen, s ő megkérhesse, hogy együtt játszanak tovább a babaházzal.

A szombati napot aztán önfeledt, közös játékkal töltötték a húgával. Anna elmesélte neki az álmát, és hogy milyen szőnyeget szeretne Lujza. Együtt rajzolták, színezték, vágták ki papírból az új szőnyegeket. Nagyon jót játszottak együtt!

Délben Anya ebédelni hívta őket. Mikor nem mentek, mert annyira belefeledkeztek a játékba, hogy nem hallották a hívást, Anya a gyerekszobába ment értük.

Boldogan nézte a két összebújva babázó kislányt, s Annát ölelte meg először: - Milyen okos nagylány vagy Te Anna, hogy ilyen szépen játszol a kishúgoddal!

Anna pedig nagyon büszke volt magára, s visszakacsintott Csillámpor Lujzára, aki huncutul mosolygott rá a babaház belsejéből.

Gergics Ágnes, meseíró

Ezt a mesét írta: Gergics Ágnes meseíró

Lelkes pedagógus vagyok (vizuális kultúra, magyar nyelv és irodalom, történelem szakok), leginkább művészeti tárgyakat tanítok alsó tagozattól nyugdíjas csoportig, de leginkább gimnazistáknak. Meséim hat éve jelennek meg egy egyházmegyei magazin oldalain (utóbbi időben már csak online oldalain). Három gyermekem már felnőtt a meséken, most tehát másoknak mesélek. Szeretem a gyerekeket, a mesevilágot, amit teremten...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Várkonyi Kitty

2024-03-09 12:42

Remek mese, nagyon tetszett. A testvéri szeretet és a belátás története ez. Gratulálok szeretettel! Kitti