A pénteki korcsolyázás

A pénteki korcsolyázás.

Lassan teltek a januári délelőttök az erdei iskolában. A diákok fázósan bújtak össze a téli tanteremként használt erdei barlangban, ahol Bagoly tanár úr tanította a matematikát, Róka Réka tanárnő az olvasást és írást, Sün Sára a kézművességet és rajzot, Farkas tanár úr pedig a mindennapi testnevelést.
Még alig pirkadt, amikor az iskolába indultak, s már lefelé indult a télen hamar fáradó Napocska, mire a kis diákok hazaértek végre.

Fázós pénteki nap volt, mikor az utolsó órákat Sün Sára tanárnő tartotta. Borz Bandi és Sün Samu, a két jóbarát egymás mellett ültek a padban, s próbáltak úgy tenni, mintha figyelnének, miközben a pad alatt titokban játékkártyákkal játszottak. Az volt a szabály, hogy az egyes kártyalapok képeire azonos képeket kell rakni, gyümölcsre gyümölcsöt, ruhára ruhát. Épp a focilabdát ábrázoló kártyalapra keresett Bandi valamilyen sporteszközt ábrázoló kártyalapot, mikor ingerült hangra lett figyelmes.

- Bandi! A füleden ülsz?! – figyeltek fel egyszerre Sára néni szavára. - Hányszor kell kérdeznelek, mire válaszolsz?

- Öööö, mit is tetszett kérdezni? – dadogta zavartan Bandi.

- A színkeverésről tanultunk, és azt kérdeztem, hogy melyik két szín összekeverésével kapjuk a zöldet?

-Melyik két szín, melyik két szín…. -Bandi segítségkérőn nézett Samu barátjára, aki azonban tanácstalanul vonta fel a vállát.

- A zöld színt úgy kapjuk, hogy a pirosat és a kéket összekeverjük. – válaszolta végül Bandi bizonytalan hangon. Miközben felelt a tanárnő kérdésére ösztönösen felállt a padból, s lepotyogtak a kártyalapok, amelyek eddig a pad alatt a combján pihentek.

Sára néni most már mindent értett.

- Ejnye Bandi és Samu! A pad alatt kártyáztatok mikor a tananyagra kellett volna figyelnetek! Ha piros és kék festéket keverek össze, lila színt kapok. A zöld színt pedig kékből és sárgából lehet kikeverni.

A két rosszaságon kapott jóbarát szégyenkezve állt egymás mellett.

- Szomorú vagyok, hogy nem figyeltetek. Büntetést érdemeltek! Tanítás után addig itt maradtok, amíg nem végeztek a külön feladatokkal.

- Milyen külön feladatokkal? – kérdezte Samu rosszat sejtve.

- Bandi százszor írja le azt a mondatot a füzetébe, hogy „A kék és a sárga szín keverésével zöldet kapunk”, Te pedig azt, hogy „A kék és a piros szín keverésével lilát kapunk”.

- Százszor? – rebegte Samu és Bandi, majd szomorúan ültek vissza a helyükre. Ezzel estig nem végeznek! Egész délután itt fognak ülni és másolni a tanteremben. Pedig télen, péntek délutánonként az egész osztály korcsolyázni szokott menni az erdei tó befagyott jegére.

Egész héten ezt várták!

Samu és Bandi szomorúan, szótlanul ültek a helyükön a tanítás végéig. Abban reménykedtek, hogy Sára néni meggondolja magát. Persze, nem így történt.

Kicsöngetés után az osztály vidám zsibongással indult el korcsolyázni. Samu és Bandi hiába nézett bűnbánóan Sára nénire, a büntetés nem változott. A tanárnő felírta a két lemásolandó mondatott a táblára, majd átment a szomszéd terembe dolgozatokat javítani.

- Akkor szóljatok, ha készen vagytok a feladattal! Jó munkát! – mondta Sára néni búcsúzóul.

A két boldogtalan kis diák pedig elkezdte a másolást. Nagyon lassan ment.

- A többiek már a jégen vannak! – sóhajtotta Samu a tizedik mondat után.

- Milyen jó is nekik! – kontrázott rá Bandi. – Biztosan eszükbe sem jutunk.

Ekkor azonban csendben nyílt a terem ajtaja. Mókus Marci és Nyúl Lackó érkezett, majd kissé lemaradva Őz Bence.

- Jöttünk segíteni! - jelentette be Marci. – Adjatok néhány lapot a füzetetekből!

Samu és Bandi óvatosan lapokra bontotta a füzetet, s adott belőle a társaiknak. Mindenki buzgó igyekezettel kezdett másolni.

Aztán betoppant Medve Máté és Vidra Viki is, majd apránként az egész osztály. Szépen, precízen másolta mindenki a mondatokat. Egy-kettőre meg is lett a száz-száz darab mondat, mikor hirtelen betoppant Sára néni.

- Nahát mi folyik itt? – kérdezte döbbenten. Aztán persze hamar megértette a helyzetet.

- Tanárnő kérem! – állt fel Samu. – Ne tessék haragudni a többiekre! Azért segítettek, hogy együtt tudjunk játszani a jégen, mint minden péntek délután. Nagyon sajnáljuk Bandival, hogy óra alatt kártyáztunk! Megbántuk és nem fordul elő többé!

- Jól van Fiúk! Elhiszem, hogy megbántátok, amit tettetek és elfogadom a bocsánatkérést! Ami pedig a többieket illeti, ők szeretetből cselekedtek. Nem akarták, hogy a csapat két tagja kimaradjon a közös programból. Nagyon örülök, hogy ilyen összetartó, jó közösség az osztályunk! Na, de most már ne késlekedjetek! Menjetek gyorsan korcsolyázni, hamar be fog sötétedni!

Mentek is gyorsan, s hamarosan már boldogan siklottak együtt a jégen. Meg is fogták egymás kezét, kört alkottak s úgy keringtek körbe-körbe. Mert együtt minden még jobb, mintha külön-külön tennék ugyanazt. Ezt az igazságot aznap az erdei iskola minden növendéke megértette.