A csigafutóverseny

A csigafutóverseny.

   Egy esős tavaszi napon, amikor a friss illatú esőcseppek táncoltak a levegőben, Csigafalva lakói nagy izgalommal készülődtek messze földön híres, éves csigafutóversenyükre. A falu minden lakója izgatottan várta ezt a napot.

   A verseny napján a csigák korán keltek. Mindenki a legjobb formáját akarta hozni, de volt köztük három különleges csiga, akik különösen izgatottak voltak:

   Pörgi Peti, és Száguldó Szabi, akik mindig a leggyorsabbak akartak lenni, és Lassú Lóci, aki bár kicsi és lassú volt, de nagy álmokat dédelgetett.

   Amikor elérkezett a verseny ideje, a csigák felsorakoztak a rajtvonalhoz. Amikor a falu legidősebb csigája, Böbe néni, megadta a rajtjelet, a csigák elindultak. Pörgi Peti gyorsan pörgött a pályán, Száguldó Szabi szélsebesen száguldott szemeit a célvonalra szegezve, míg Lassú Lóci kitartóan haladt előre, minden erejével mászott, hogy lépést tartson a többiekkel.

   Lassan, de biztosan másztak előre, miközben a finom esőcseppek hűsítették őket.

   A csigalányok, Csúszós Csepke, Csillogó Csilla és Nyálkás Netti lelkesen biztattak a versenyzőket, mindenki élvezte a barátságos vetélkedést.

   De amikor már csak egy kis szakasz maradt a célvonalig, valami váratlan történt.

   Egy hatalmas tócsa állta útjukat, amit egyikük sem tudott megkerülni. A csigák tanácstalanul álltak a tócsa szélén, amikor hirtelen egy kis béka ugrott elő a vízből.

   - Segíthetek? - kérdezte a béka. - Én könnyedén átugrom ezt a tócsát, és átsegíthetlek titeket a másik oldalra! -brekegte.

   A csigák örömmel fogadták a segítséget, és egyesével a béka hátára ültek. Miután mindannyian megkapaszkodtak, a béka ügyesen átugrott velük a pocsolyán, és így mindannyian egyszerre értek a célba. A verseny döntetlenre végződött.

   - Ez fantasztikus volt! - kiáltotta Pörgi Peti. - Igazi csapatmunka! - tette hozzá Száguldó Szabi. Lassú Lali pedig boldogan mosolygott. Még egy könnycseppet is elmorzsolt örömében, hogy ezúttal ő is elsőként érhetett a célba.

   Mindannyian hálásak voltak a béka segítségéért, a csigalányok ujjongó tapssal vették körül a hősöket.

Ahogy az eső elállt és a Nap sugarai kibújtak a felhők mögül, egy gyönyörű szivárvány tűnt fel az égen.

   Aztán lassan besötétedett, feljött a Hold, de Csigafalván késő estig tartott az ünneplés: csigamódra ropták a táncot, zengett a nevetés és a vidám csigacsivitelés.

   A csigafiúk és a csigalányok még sokáig emlékeztek a vidám, esős napi csigafutóversenyre.

Kesesd, és hallgasd meg a mesét a Mesék a Titkos Padlásról youtube csatornán vagy olvasd el a  https://mesekatitkospadlasrol.blogspot.com oldalán.