A csodapalánta

A csodapalánta.

Dorka már korán reggel izgatottan kipattant az ágyból, még papucsot sem húzott, úgy szaladt a konyhába: – Anya, végre itt a szombat! – kiáltotta lelkesen, és pördült egyet örömében.

   – Észrevettem, Kisprücsök, mert ilyenkor nem kell téged sem ébreszteni, sem noszogatni, hogy igyekezz az öltözködéssel – mosolygott az édesanyja.

   – Mert PIACNAP van, és mindjárt itt van nagyi értem!  Igyekeznem kell! - magyarázta a kislány izgatottan, miközben nagyokat kortyolt az elé készített kakaóból.

   – Bizony! Muszáj menned, hiszen el sem találna oda nélküled a nagyi! – mosolyodott el az anyukája.

     – Lehet, hogy éppen eltalálna – válaszolta Dorka karjait széttárva: – De kis segítene neki kiválasztani a legédesebb barackot és a legpirosabb paradicsomot? Ugyan ki kóstolná meg, hogy elég édes-e a méz és friss-e az eper? Ki mosolyogna kedvesen az eladó nénikre? Vajon kire mondanák, hogy „Terikém, milyen bűbájos a kisunokád?"

 – Mi lenne, ha beszéd közben a szalámis kiflit is eltűntetnéd a tányérodról egy kis bűbájjal? – szakította félbe a szóáradatot az anyukája.

Kis idő múlva megérkezett a nagymamája, kézen fogta Dorkát, és együtt indultak a közeli piacra. Amikor beléptek a kapun, a kislány megállt egy pillanatra, és nagyot szippantott a levegőbe: érezte a friss kenyér, a kürtőskalács és a lángos illatát. Amikor elindultak a hosszú sorok mentén jobbra-balra pillantott: az asztalokon gyümölcsök és zöldségek tornyosultak, a kofák fáradhatatlanul sürögtek és forogtak, kimérték és zacskóba csomagolták a portékáikat, a vevők kosarakat és szatyrokat cipelve járták a sorokat, s az egész piac úgy zsongott, mint egy hatalmas méhkas. 

–       Nagyi! Ez a piac olyan, mint egy hatalmas élő mesekönyv! – kiáltotta elragadtatva Dorka.

     – Igen, és minden standnál te vagy a főszereplő! – ölelte át a nagymamája. - Gyere, nézzük meg, árul-e málnát Kati néni!

– Jó reggelt, Dorka! – köszönt rá mosolyogva Kati néni. – Megkóstolod a málnát? Vagy inkább egy barackot szeretnél?

Dorka udvariasan válaszolt: - Inkább egy barackot kérek!  - Majd a gyümölcsöt óvatosan beletette a kosarába.

A következő asztalnál egy bácsi kínálta a friss zöldségeket, a sor végén pedig a virágárus néni álldogált, előtte hatalmas vödrökben álltak a vágott virágok, a ládákban palánták sorakoztak, az egyikben már csak egy csenevész árválkodott. Dorka odafutott a vödrökhöz, és megcsodálta a hatalmas fejű dáliákat, az illatozó rózsákat, amíg nagymamája a palánták között válogatott.

–  Vidd el ezt a kis semmiséget is, Terikém! - kérlelte az eladó a vékony szárú növénykét - Ingyen odaadom, úgysem kell már senkinek!

 – Mert olyan csúnya és vézna! - fordult oda Dorka. - Sohasem lesz olyan szép, mint ezek! - mutatott körbe a vödrökben sorakozó szépségekre.

– Ebben tévedsz, kisunokám! - mondta nagymama. - Mert ez egy csodapalánta - tette hozzá jelentőségteljesen biccentve a fejével.

– Csodapalánta? Hiszem, ha látom - húzta el a száját Dorka, de hagyta, hogy nagymama az ő kosarába tegye a kis csenevészt.

Hazavitték, egy apró cserépbe ültették énagymama kertjének egy árnyékos zugába helyezték el, ne bántsa a tűző napfény. Teltek- múltak a napok, Dorka naponta elment, hogy megnézze, milyen virág lesz nagymama csodapalántájából. Ha már ott volt, meg is öntözte, ahogy az fejlődni kezdett, nagyobb cserépbe is ültette  virágot. Figyelte, ahogy újabb és erősebb hajtásokat, majd bimbókat hozott, míg végül virágba borult a palánta. 

– Ez csak egy petúnia! Pedig azt mondtad, hogy csodapalánta! Egy csodapalántából ezerszínű kívánságliliom lesz, nem egy közönséges virág! - fordult nagymamájához csalódottan a kislány, és könnyek szöktek a szemébe: - Annyit öntöztem, gondoztam a semmiért! 

– A semmiért? Szerinted miért ilyen szép és életerős? - simogatta meg Dorka buksiját a nagymama. - Lehet, hogy látszólag csak egy petúnia, de a te törődésednek köszönheti virágait, és ez az igazi csoda.

Dorka elpirult, szégyellte magát. Leguggolt a virághoz, és megsimogatta a szirmait: - Hozom a locsolómat, és megöntözlek, mert vízre is szükséged van, mint nekem a reggeli kakaómra.

Ahogy futott a kerti csaphoz, a nagymamája utána szólt: - Lehet, hogy ez a virág, nem teljesít kívánságokat, de az övé már biztosan valóra vált, hiszen neki van a leggondosabb kertésze.