Kép forrása: pinterest
A fájós hátú király és a csoda kenőcs.
Egy királyi levél érkezett Mangóriába, Teofil király részére, nagy, gyönyörű arany pecséttel. A levél feladója, Gusztáv király volt a szomszédos, Borzasföldről. A levélben arra kéri Teofil királyt, hogy küldjön neki a csoda kenőcsből, mert bizony, nagyon fáj a háta.
A csoda kenőcs Mangória legfőbb értéke volt, és büszkék is volta rá a mangóriaiak, mert mindenféle derék, váll vagy boka fájdalmat meg tudott szüntetni. Teofil király tüstént szólt a szolgáknak, hogy készítsék elő a csomagot. Ám az egyik szolga azt jelentette, hogy bizony a krém elfogyott, és nem is gyártják.
-Micsoda?- hördült fel a király.
S összehívatta a legfőbb embereit. Ám azok csak hímeztek hámoztak, az egyik a szakállát simogatta, a másik csak az állát vakargatta. Semmi érdemlegeset nem tudtak mondani a királynak. Így Teofil király gondterhelten a könyvtárba ment. A csodálatosan faragott könyvespolcok között sétálgatott, és leemelt egy könyvet, de a könyvvel leesett egy másik. A király felemelte a földről, és elolvasta a címét. Mangória mítoszai és mondái. Fellapozta. Századokkal korábban, Tádé, Mangória királya, egy csata után, sebesülten esett le a lováról. Ám arra járt egy farkas, aki segítséget hívott, egy embert, aki a farkast felnevelte. A farkas kiskorában elárvult, a hegyi ember táplálta. A farkas mikor felnőtt, visszatért a vadonba, de a jótevőjét, minden nap meglátogatta. A hegyek között élő ember a barlangjába cipelte a királyt, bekötözte, majd segítségért ment. A monda végén ez áll, szeresd és védd a természetet és a farkast, és a farkas és a természet szelleme is védeni és szeretni fog téged. A farkast nagyon tisztelték régen Mangóriában, de a mítosz mára már megkopott. De régen hallottam már ezt a mondát, gondolta magában a király, majd visszatette a könyvet, és elment lefeküdni. Másnap, egy jó alvás után, meg is érkezett a megoldás. Felkerekedett a király és elindult a Boldogasszony völgyébe. A Boldogasszony völgyében éltek a leghíresebb csodakrém gyártók. Itt nőtt a balzsamfű, a mézfű és a csengőfű is, melyek a krém legfontosabb összetevői voltak. Felkereste az ott élő embereket. Kimentek a völgybe és ott sétáltak.
- Mondják miért nincsen csoda krém? – kérdezte a király.
- Mert eltűnt a balzsamfű, a mézfűből is jóval kevesebb van. Nincsenek meg a krémhez az összetevők.
-S mi ennek az oka? – kérdezte Teofil király.
- Túl sok a szarvas és őz, és lerágnak mindent. - szólt egy ember.
-A nagyapám idejében még éltek itt farkasok, és akkor ez nem történhetett volna meg!- válaszolta egy másik.
Mert Mangória erdeiből az emberek elűzték a farkasokat. Féltették a szabadon legelő juhaikat, és az erdők száma is csökkent.
Védd és szeresd a természetet és a farkast, és a természet és a farkas szelleme is védeni és szeretni fog téged. Jutott eszébe a monda vége a királynak.
-Akkor visszatelepítjük a farkasokat! – szólt a király.
A király így is tett. Írt Szilviusz királynak a távoli Szerecsen országba, és farkasokat kért tőle. Szilviusz király, szívesen segített Teofilnak, és küldött 10 nőstény és 10 hím farkast. Mikor megérkeztek, Teofil király elengedte őket a Boldogasszony völgy melletti erdőségekben. S kiszögeltette, hogy nem szabad őket bántani, különben az elkövetőt tömlöcbe vettetik. A farkasok elkezdték belakni az erdőt, és tavasszal, megszülettek az első kis farkasok. A csúcsragadozók megjelenésével, a táj elkezdett gyógyulni. Helyreállni. A farkasok kordában tartották a túlszaporodott őzeket és szarvasokat, és így azok már nem rágták le a facsemeték lágy hajtásait, és elkezdődött az erdő növekedése.A réten a füveket sem legelték túl a patások, így szépen lassan visszatért a balzsamfű, mézfű és csengőfű a Boldogasszony völgyébe. Teofil király is csökkentette a fakivágások számát, hogy legyen elegendő élőhelyük a farkasoknak. A balzsamfű bódító illata megtöltötte a Boldogasszony völgyének levegőjét. S megjelent a réten, a régen nem látott királylepke is, mely a balzsamfüvön tette le a petéit. A birka tenyésztők újra használni kezdték az ősi mangóriai pásztor kutyákat, mint a mangóriai hosszú szőrű pásztor kutyát, vagy a mangóriai nagy tappancsos pásztor kutyát, akik távolt tartották a farkasokat a nyájtól. A pásztor kutyák rettenthetetlenül védték a juhokat. Az ordas farkasok bizony inkább elkerülték őket. A kutyák nyakába szöges nyakörvet erősítettek a pásztorok, így az éhes farkasok nem tudták őket torkon ragadni, és inkább elsomfordáltak.
Az emberek begyűjtötték a füveket, megszárították, feldolgozták, és végre elkészült a csoda kenőcs. Teofil király rájött, hogyha elveszítünk egy fajt, az az emberi világot is végtelenül elszegényíti. Hogy csak egyéni, saját boldogság nincsen, csak közös. Úgy jó, ha mindenki elfér egymás mellet, és mindenki boldogan él. Teofil király útnak indult, és némi késedelemmel, de elvitt egy dobozkányi csoda kenőcsöt. Lefestette az udvari festőjével a pompás királylepkét, és ajándékba azt is magával vitte Gusztáv királynak. Borzasföld királya nagyon megörült Teofil királynak, és a csoda krémnek.
Mikor megkapta a krémet, elnézését kérte Teofiltól, és elvonult, hogy a másik szobában vastagon bekenesse a fájós hátát és derekát az egyik szolgálóval. Majd visszatért Gusztáv király, belesüllyedt párnázott székébe, és élvezte a krém, melegítő, fájdalomcsillapító erejét. Majd széles jó kedvében meghívta ebédre Teofil királyt, és jóízűen megebédeltek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Hirka Zita amatőr meseíró
Az Alföld délkeleti csücskében élek. Gimnáziumot végeztem, majd néhány évig a Pécsi Tudományegyetem hallgatója voltam.Diák koromban cikkeket írtam az egyetemi lapba. Szeretek kint lenni a természetben,így meséim sok esetben pipacsos rétek, poros utak mentén játszódnak. Gyermekkorom óta szeretek olvasni. Különösen rajongok a művészetekért, de legnagyobb örömömet az írásban lelem. Szeretem még a sportolást...