A fekete bőrű fiú és a szemtapaszos kislány

A fekete bőrű fiú és a szemtapaszos kislány.

Lírát sokan csúfolták az óvodában, ugyanis kancsal volt. Ezért szemtapasszal minden nap lekellett takarni az egyik szemét. Néha játszottak vele a többiek, de az idő nagy részében egyedül, vagy épp Katika nénivel volt, a dadussal.

Ez azon a napon változott meg, amikor bekerült az óvodába Ivó. Az első pillanatban mindenki furcsán nézett rá, a gyerekek összesúgtak amint meglátták; méghozzá azért, mert Ivó bőre kávé barna volt. A kisfiú csak állt ott, a csoport előtt, és habár nagyon megszeppent erőt vett magán. Oda lépett a játékospolchoz és levett egy dömpert.

A kellemetlen hangulat kissé megszűnt, a gyerekek játszott tovább. Kivéve Lírát, aki szőkehajú babájával kezében elindult a magányos fiú felé.

-Szia.- köszönt kissé bátortalanul. A fiú fölpillantott rá, és Líra észrevette, hogy boldogan csillog a szeme, minden bizonnyal örül a kislánynak.

-Üdvözöllek!- válaszolt Ivó – Szeretnél játszani velem?

-Igen. A babám neve Eliza- emelte feljebb a kezében fekvő játékot – Én pedig Líra vagyok.

Játszani kezdtek. Ivó nem kérdezte meg Lírát, hogy miért van letakarva a szeme, Líra pedig nem kérdezett rá, hogy Ivónak miért ilyen sötét a bőre, egyszerűen csak élvezték egymás társaságát. Elizát, a játékbabát felültették a dömperre, és elképzelték, hogy ő vezeti. Aztán elérkezett a tízórai, és most Líra nem Katika nénivel evett, hanem Ivóval a legjobb barátjával.

-Nagyon finom ez a kakaó!- mosolygott Líra, és kiitta poharát.

-Esetleg kéred az enyémet is?

-Kedves tőled, de nekem is volt. Inkább azon gondolkozzunk mit játszunk legközelebb.

A tízórai végeztével mindenki kiment az udvarra. Ketten építettek homokvárat, amit egy varázslatos kastélynak képzeltek.

-Mit szólnál hozzá, ha épp egy bál lenne itt?- kérdezte Líra

-Nahát! Fantasztikus ötleteid vannak! – Így hát azt is elképzelték, ahogyan a kastélyban kicsi emberek gyönyörű ruhákban táncolnak.

-Például így – kezdte Ivó, és tett egy vicces tánc mozdulatot. Líra ezen nagyot nevetett, és ő is elkezdett idétlenül táncolni.

 Ebéd után Sára óvónéni kivitte a csoportot a játszótérre, ahol feladatot adott mindenkinek. Kaptak fejenként egy ceruzát, és egy lapot.

-A papírokon tíz pötty van. Mivel október van sok színes levelet lehet találni a földön, és nektek az a feladatotok, hogy minden megjelölt színből gyűjtsetek egy-egy levelet. Ha megvan a keresett levél húzzátok át a ceruzával.– mondta Sára néni, és kiosztott mindenkinek egy-egy sisakos kiskosarat is.

-A kosárba tegyétek amit összegyűjtöttetek. Figyellek titeket, csalni és elszedni a másét nem ér! Aki a leggyorsabban összegyűjti a tíz levelet az nyer!

Ezzel el is indult a levélkereső játék. A gyerekek szétszóródtak és mindenki kutatni kezdett. A papíron volt vörös, citrom-és narancssárga, világos- és sötétbarna, de még fekete is. A további négy feladat pedig igazán nehéz volt, ugyanis csíkos, pettyes, két színű, és három színű levelet kellett találni.

 Nagyjából negyed óra telt el, a játék a vége felé közeledett. Már többen találtak nyolc-kilenc levelet. Ivó ekkor elkezdett szaladni Sára néni felé, hogy jelezze győzelmét, de eszébe jutott milyen szép dolgot tett vele Líra. Az, hogy reggel oda ment hozzá, amikor mindenki csak furcsán bámulta őt igazán jól esett neki. Ezérthát inkább a kislányhoz rohant.

-Hány levél hiányzik neked?

-Már csak egy az amelyik három színből kell, hogy álljon. – Ivó kiemelte saját kosarából azt a levelet, és Líra kezébe nyomta, majd elkiáltotta magát.- Lírának sikerült! Megvan mind a tíz levele! Líra győzött!

 Hogy miért csinálta ezt Ivó arra egy mondat a válasz: Jó tett helyébe jót várj.