A kissárkány és a csiga

A kissárkány és a csiga.

Hexy, a kissárkány tegnapelőtt kelt ki a tojásából. Azóta már sok mindent felfedezett. Először csak a fészket repülte körbe, de rövid idő után elindult szétnézni a világba. Tetszettek neki a növények, a nagy fák árnyékot adnak, a virágok illatot árasztanak, de ami igazán érdekelte azok az állatok.

Mert bizony az állatok nagyon sok félék, erre Hexy hamar rájött. Már találkozott egy farkassal, beszélt egy rókával, versenyzett egy őzgidával, és egy kisnyuszival. Az előbb pedig a sassal, és a sólyommal bejárta az eget, a nagy erdőtől egészen a hegyekig repültek.

Tehát szegény kissárkány nagyon elfáradt. Pihenés képpen úgy döntött leheveredik egy tölgyfa tövében. Elköszönt tehát társaitól, és most ott szuszog a keleti erdőség legvastagabb fájának gyökereinél. Természetesen, ha ő maga nem is repül, gondolatai igen. Szélsebesen méri fel a terepet, és elemzi a tájat. Jobb oldalt rózsabokor bontja bimbóit, lent pipacs nyílik itt-ott, helyenként egy-egy gyermekláncfű, és még rengeteg növény aminek Hexy nem tudja a nevét. Épp ezért azt a játékot játssza, hogy ő maga ad nekik.

-Ennek a fának itt rengeteg, éles levele van- mondja magának- Így hát legyen a neve Ezertüske!

Az Ezertüske lábánál, nagy, lapos levelű növény van. Ennek tövében Hexy mintha látna valami aprót. A kissárkánynak éles a szeme, de még így se biztos dolgában. Feltápászkodik hát, és kecses lábain elindul. Tudni illik, Hexy minden pikkelyén egyesével láthatóak a világunk összes színe. Ahogy halkan lépdel a növény felé szinte nem is érinti talpa a talajt. Pikkelyein megcsillan a nap fénye, minden állat aki csak látja arra gondol, milyen szelíd, és csodás teremtmény.

Kicsit közelebb érve, már biztos dolgában; a nagy leveleknél egy egészen kicsi állat van, aki mérhetetlen lassúsággal halad. Már csak pár méter választja el a lénytől, de az hirtelen behúzóckodik a hátán levő kuckójába.

Hexy oda ér, és karmait visszatartva óvatosan megböki a lényt.

-Hahó! Láttam, hogy ott vagy.

-Kérlek...ne

-Miért bújtál el?

-... bánts!

-Most miért mondtad, hogy bánts?

-Félek...

-Jelent valamit? Talán ez a növény a bánts? Félni meg nem kell, én nem eszek állatokat!

A lassú lény erre kibújt kuckójából, Hexy pedig egy pillanatra csendben maradt.

-Csendben...maradj!- A kisállat rövidre foglalva elmesélte neki, hogy Ő egy Csiga, akit Biga Úrnak hívnak, és sajnos nagyon lassú teremtmény.

Hexy megértette, hogy ez az állat kedves, csak senki nem barátkozik vele, mert bosszantó, hogy lassan beszél. Valóban szokatlan, de a kissárkány ráér egész nap, a csigának pedig sok mondanivalója van. Így hát lekuporodott a földre és csak hallgatta Biga Urat, aki a környező növényekről beszélt.

-És most...a káposztásba...indulok- mosolyodott el a csiga.- Már...harmad...napja...oda tartok, de...a káposzta...finom is...és egészséges is!

-Ha gondolod szívesen segítek!-ajánlotta fel Hexy

-Valóban? Csak tessék!

 A kissárkány csörszerű szájába fogta finoman a kisállatot és elindult egyenesen. Érzékelte, hogy Biga Úr mozgolódik, aztán hallotta, hogy felnevet.

-Micsoda... gyorsaság!-kacagott a csiga.

-Ha már így tetszik neki, repülhetnénk is- gondolta Hexy, és felreppent az égbe. Biga Úr örömében felsikított, és úgy kinyújtózkodott, ahogyan csak tudott. Így szelték az eget talán egy egész óráig, még végül lepihentek a káposztásban, és falatoztak késő estig. Így kezdődött tehát Hexy a kissárkány, és Biga Úr, a csiga barátsága.