A folt nélküli dalmata

A folt nélküli dalmata.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fehér alapon fekete pöttyös kutyacsalád, akik a dalmata nemzetséghez tartoztak. Pontosítanám a mesémet, hárman voltak, és a kölyök kutyus, Potyi bizony még nem rendelkezett foltokkal. Mindig csak nézte és nézte, számolgatta a szüleiét, kapargatta a saját szőrét, hátha felleli őket alatta.

A farmon sokan ugratták emiatt, a kakas bizony sokszor kérdezte, hogy vajon a cica vitte-e el azokat a pöttyöket, ő meg csak unottan vakkantott vissza, nagyokat dobbantva tappancsaival. Még Marist, a tehenet is megkérdezte, hogyan tudna az övéhez hasonló bundára szert tenni, de ő sem tudta a választ megmondani. A felmenőit is kérdezgette, de sajnos nem emlékeztek rá mikor és hogyan került rájuk a sok pötty, így senki sem tudott a segítségére lenni.

Egy esős nap után a szokásos köreit futva egy nagy tócsába futott bele, a felcsapódó sár pedig foltokban befogta a szőrét. Mindenki ámult a baromfiudvarban, Maris, a tehén pedig cinkosan mosolygott rá. Kurrogi Kakasnak még a szava is elállt, mikor Potyi elvonult előtte pöttyfoltos bundájával.

Sajnos azonban az örömnek hamarosan véget vetett egy kiadós nyári zápor, amely lemosta a kutyus foltjait. El is szomorodhatott volna a dalmatácska, de nem volt ideje rá, ugyanis a helyi állatorvos tette tiszteletét aznap a farmon. Potyi farkát csóválva közelítette meg az idős embert, aki mindig kedvesen, jutalomfalattal és kellemes nyakmasszírozással örvendeztette meg. Mikor Potyi megrágta a falatokat, a doktor úr megvizsgálta a fogait is, egy fülvakarás közepette pedig ezt súgta a fülébe:

• Potyikám, már nem kell sokáig várnod, hogy megjelenjenek a pöttyeid! Egy-két héten belül felveheted a Pöttyös nevet is!

Potyi nem akart hinni a fülének! Hát mégiscsak lesznek foltjai? Azt nem mondta a doktor bácsi, hogy Potyinál igencsak késve jelentek meg a foltok, de tudta, hogy 1 éves korára annál gyorsabban fog kifejlődni a mintázata.

Alig várta, hogy leteljenek a napok, még a farkát is megkergette, csakhogy észrevegye a nehezen látható pontokat is, akár napjában többször is. És lám, csodának csodájával egy éves születésnapjára egyre nagyobb, erősebb színű pöttyök lettek rajta!

Ennél szebb szülinapi ajándékot nem is kaphatott volna! Végtelen öröm és nyugodtság töltötte el, és büszkén járt-kelt a farmon, hiszen így már ő is vérbeli dalmata falka tag lett.