Rozi mama és a kisegér

Rozi mama és a kisegér.

Történetemben egy igen eleven és élelmes kisegérről, Tóbiásról fogok mesélni. Népes egércsaládba született bele, 32 testvérével, 123 unokatestvérével és számos felmenőjével osztozkodtak a közeli mezőn fellelhető terményeken. Egy nap a búzakalászok kévélésénél Rozi mama véletlenül összefogta Tóbiást a kalászokkal együtt, és a szekérre dobta, amely éppen meg is telt és útjára kelt. Szegény még sosem utazott ilyen döcögős járgányon. Felbátorodott, és még a pofiját is kidugta, élvezte, ahogy arcát simogatja a szél. Kissé meg is ijedt, hiszen egyre távolabb került a mezőtől, de a mozgó járműből félt leereszkedni.

Amikor megállt a szekér, ő volt az első, aki leszaladt róla, és egy ügyes időzítéssel a nyári konyhába tudott befutni. Meglepődött, mennyi illat keringett a levegőben. A sarokban liszteszsákok sorakoztak, ő ugyan nem tudta, de frissen sült kenyér illata csapta meg, nem is beszélve a cukros diós kalácsról. Tóbiás bizony nagyon megéhezett, ugyanis egész nap rohangászott az emberek elől, sikertelenül. Rögtön meg is kóstolta a kenyeret. No de volt ott még letakart sajt is körbevéve friss nyári almákkal. Nem győzött betelni az új ízekkel, hiszen alig látott ő más egyebet búzán kívül. Éppen az asztalon lévő almán rágódott, amikor Rozi mama belépett a konyhába.

Tudni kell róla, hogy mindamellett, hogy nagyon szereti a rendet, semmilyen állatot nem tűr meg a konyhájában. Amikor észrevette az elmélyülten falatozó egeret, menten kapta a sodrófát és rácsapott az almákra. Ez olyan jól sikerült, hogy amin Tóbiásunk falatozott, azzal a lendülettel egerestül továbbrepült, majd begurult a szekrény alá. A megszeppent állatka csak lesett, nem is értette, mi történt vele. Látta, hogy az egyik zsák széle rojtos, hát fogta magát, és bemászott. Csodálatos helyre került, mindenhol fejtett diók vették körül. Mi volt az alma ehhez a Kánaánhoz képest! Meghúzódott bent, és már csak éjszaka jött elő dagadó pocakkal. Igen ám, de óvatlan volt az ismeretlen terepen, és besétált a Rozi mama által kreált csapdába, ami azzal a lendülettel felemelkedett, és ő nem tudott az oldalán felmászni többé. Kétségbeesett és a sok próbálkozástól nagyon elfáradt, tenni mit sem tudott, így kénytelen volt ott tölteni az éjszakát.

Rozi mama csak mosolygott reggel, mikor meglátta, hogy sikerült elkapnia a kisméretű betolakodót. Kivitte őt, lekorholta, amiért a tiszta konyháját célozta meg, majd jó messze az éléskamráktól elengedte. Nem akart ő ártani senki fiának, de a szívére kötötte, hogy nagyban kerülje el őket!

Tóbiás nagyon megörült, mert ugye történetünk másképpen is végződhetett volna. Hét éjen és hét nappalon át bandukolt hazáig, mire újra a búzakalászok maradékai közé vethette magát. Örömmel szagolt a levegőbe, és rájött, hogy hiába volt terülj-terülj asztalka az embereknél, bizony veszélyes ujjat húzni velük. Csak úgy röpült haza a családjához, és örvendezett minden búzaszemnek, amivel a hazavezető útján találkozott.