Kép forrása: saját
Zsola, a muslinca.
A muslincákat és számos családtagjukat biztosan te is ismered. Ha van gyümölcs, zöldség a háznál, bizony pikk-pakk megjelennek. Zsola is egy volt közülük, ezen a nyárvégi napon éppen a baracklekvár befőzése után megmaradt barackokon falatozott önfeledten, amikor a nyíló ajtó megzavarta őkelmét. A huzat kissé eltérítette őt, és a lépegető emberóriás látványa röpülésre késztette.
Nem vette észre a kertben szappanbuborékot fújó kisfiút, aki nevetve szaladgált a bubik után. Zsola hirtelen bent találta magát egy, a szivárvány minden színében tündöklő hatalmas gömb belsejében. Csak pislogott szegényem, hová került. Még csak repülnie sem kellett, mert a buborékot a szél felrepítette, túl a szilvafán, át a szomszéd kerítésén, egyre magasabbra és magasabbra emelve. A nagy csodálkozás után a kis muslinca először ki akart törni, nekirepült az oldalának, de visszapattant róla, ráadásul tutti-frutti illatú, no meg vizes lett a szárnya. Így kénytelen volt leülni az aljába, és sodródni vele. Amikor kinézett a bubin, száz meg száz szappanbuborékot látott. Csak ámult a látványon, csodálatosnak és egyben elkeserítőnek tartotta, hiszen próbálkozása a kiszabadulásra nem járt eredménnyel.
Már nem csak a fákat, de az emberek lakta házakat is egyre kisebbnek látta. Nagy könnycseppek gördültek le az arcocskáján, amikor meglátta maga mellett repülni Méhlegelő Lórántot, a szorgos méhecskét. Lóri is csak kerülgette a bubikat, amikor észrevette pici Zsolát vadul integetni.
Lóri tett egy próbát, és a buborék egyszer csak kipukkant ezer meg ezer apró vízcseppé változva. Zsola nem győzött hálálkodni, amiért kimentette őt, egyből a nyakába röpült megölelni apró mancsaival.
Zsola és Lóri nem tudhatta, hogy a buborék előbb-utóbb magától is szétpukkant volna. A megfáradt muslinca estére ért haza családjához, és a történtek óta óva int mindenkit a félelmetes szappanbuborékoktól.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Évica Amatőr meseíró
Egy kétéves gyermek édesanyjaként amatőr szárnypróbálgatásaimat szeretném bemutatni nektek. Karaktereim főként állatok, kitalált lények, vagy a gyermekemmel megesett történetek mesei keretbe foglalása. Egymás tiszteletére, szeretetére, elfogadására és többnyire megsegítésére irányul a főbb mondanivaló vonala. A nyelvezete miatt nem a legkisebbeknek való, de fogadjátok őket nagy-nagy szeretettel! EVica...