A gonosz kiràlynő tortái

A gonosz kiràlynő tortái.

A gonosz királnynő tortái

Volt egyszer egy falu, ahol a lakosok nagyon hosszú, színes tunikákba öltöztek, és mindig vidámak voltak. Az öreg király halála után egy gonosz királynő érkezett a faluba, aki megparancsolta minden alattvalójának, hogy hetente egy napon, vasárnap,  kötelezően ünnepeljék őt. Így hát vasárnaponként a falu minden lakosa ünnepelt, a királynő szolgái már kora reggel  felszolgálták a tortákat, süteményeket, és egyéb édességeket a főtéren. A sok édességtől  mindannyian meghíztak, és szinte már csak gurulni tudtak.

Egy nap hatalmas vihar volt, és egy lány érkezett a faluba, mert a csúnya idő miatt nem tudta folytatni az útját. Valójában tündér volt, és azért járta a vidéket, hogy megismerje, hogyan élnek a falvakban az emberek.  Furcsának találta a dolgot, hogy a csecsemőktől kezdve az öregekig mindenki kövér abban a faluban,  csak a királynő nem, ezért úgy gondolta, hogy megnézi a kastélyt, ott kell keresni a megoldást.  A várban volt egy magas torony, ahová szeretett volna felmenni, de az őrök nem engedték fel, ezért  a varázserejét használta, és nagyon kicsike kis tündér lett belőle, képes volt átjutni a legkisebb repedésen is, így sikerült elérnie a tornyot. Ott látta a királynőt egy hosszú asztal mellett, mely tele volt szebbnél szebb tortákkal,  és egy üveget tartott a kezében, amelyből  locsolgatta mindegyiket, miközben  hangosan nevetgélve azt mondta: ettől az adagtól megint hízni fognak  öt kilót.

A tündér megértette, hogy a királynő mágikus folyadéka miatt lettek ilyen kövérek az emberek. Mivel neki nem volt még túl sok varázsereje, mivel fiatal tündértanonc volt, ezért elrepült a mesteréhez, akinek elmesélt mindent.  Hamarosan vele együtt tért vissza a toronyszobába, ahol hároméves álmot bocsátottak a gonosz királynőre.

Az összes tortát megsemmisítették, és a következő vasárnapon zöldségeket és gyümölcsöket tettek az asztalra, majd  diétás menüre állítottak mindenkit. Érdekes szabadidős játékokat hírdettek, többek között  zsákbafutást, famászást,  ki ér előbb a várba  versenyt,  és hetente táncmulatságot is rendeztek.  A falusiak lassan-lassan lefogytak, és újra boldogok lettek. Ha ettek is édességet, tudták, hogy csak mértékkel tehetik azt, inkább a salátát választották a torta helyett.

Amikor a királynő felébredt a hároméves álomból, rémülten vette észre, hogy mindenki milyen sovány, és hiába is készített nekik tortákat, azok nem fogadták el tőle, mert nem akartak ismét kövérek lenni. Úgy érezte, már nincs hatalma felettük, ezért bánatában összecsomagolt, és vissza akart költözni oda, ahonnan évekkel előtte érkezett. Amikor a falu főterén áthaladt a hintajával, a falusiak megállították, és maguk közé hívták. Először  kötélhúzásban, majd a fáramászásban vett részt, végül tollaslabdázott. Vacsorára Cézár-salátával kínálták, majd a tábortűz körül vidám énekléssel és tánccal búcsúztatták a vasárnapot. Olyan jól érezte magát,  hogy soha többé nem hagyta el a falut. Megbánta a múltbéli gonoszságait, és boldogan élt, amig meg nem halt.