Roby legszebb karàcsonya

Roby legszebb karàcsonya.

Roby legszebb karácsonya

Dinn-dinn.. Az éjjeliszekrényen megszólalt az ébresztőóra, és mintha azt mondta volna “Kelj fel, pajtás, ne légy lusta, rúgd le a paplant”.  Roby nem szerette az ébresztóórát, de azon a napon egyáltalán nem bánta, sőt, nagyon örült neki.  Szemei azonnal kinyíltak, gyönyörű mosoly jelent meg az arcán, és azonnal kiugrott az ágyból, mert elérkezett az utazás napja Alfonso nagypapához, aki egy világítótorony kapitánya volt. Már csak két nap volt karácsonyig, és alig várta, hogy nála lehessen, és vele tölthesse az ünnepeket.

Alfonso nagypapának rengeteg története volt, hiszen sok évet töltött a tengeren,  bejárt minden kikötőt, nem csak a nagyokat, hanem a kicsiket és a rejtetteket is. Amikor nyugdíjba ment, rájött, hogy nem tud létezni a tenger sós illata nélkül. A hajókra nem mehetett vissza, kiöregedett már abból az életből, de aztán megpályázott egy állást az egyik világítótoronyban,  és őt választották a feladatra, hiszen a fiatalabbak nem igazán akartak odaköltözni, felügyelni, őrködni, de Alfonso nagypapa remekül megállta a helyét.

Roby teljesen izgatott volt, mert még soha sem járt világítótoronyban, és amikor a nagypapája mindent elmagyarázott  az új munkájáról, és megmutatta miként él ott várostól távol, a toronyban,  tátva maradt a szája. Este halat sütöttek,  vacsora után  nevetgéltek, énekeltek, majd feldíszítették a karácsonyfát, melyet egy nagy kötéllel húztak fel a toronyba, mert a szűk csigalépcsőn nehéz lett volna felvinni.

• Alfonso nagypapa – kiáltotta Roby -, csak most jöttem rá, hogy itt nincs se kandalló, se kémény. Hogy tud ide bejönni a Télapó?

Alfonso nagypapa az őt jellemző nyugalommal lement a torony legaljába, és egy nagyobb dobozt hozott fel. Annak egyik oldalát az unokája kezébe adta.

• Írj a Télapónak egy üzenetet erre, amit kilógatunk a torony ablakából, s amikor a fény az ablak irányába fordul, megvilágítja az üzenetedet, és a Télapó el tudja olvasni azt.

Roby  elmosolyodott, majd fogott egy vastag filctollat, és írni kezdett.

“Télapó! Roby vagyok, és ezen a helyen nincs se kandalló, se kémény, kérlek, ne feledkezz meg rólam emiatt! “.  Utána lefeküdt, elaludt, a nagypapája még sokáig pásztázta a sötét eget, figyelte a világítótorony fényében a tengert.

Órák teltek el,  amikor hatalmas ho-ho-ho és hangos nevetés kíséretében egy ejtőernyőt vett észre, melyről egy  piros doboz lógott le, és könnyedén siklott lefelé, egyenesen a világítótorony nyitott ablakához. 

Alfonso nagypapa leakasztotta a dobozt, és beemelte a toronyba. Egyenesen a karácsonyfa alá tette,  hogy amikor majd az unokája reggel felébred, megtalálja. Volt is meglepetés.

• Télapó válaszolt! – kiabálta Roby boldogan, és hangosan olvasni kezdte a dobozra írt üzenetet.

“Roby, ne aggódj! A jó gyerekeket megtalálom, bárhol is legyenek. Akár van kémény, akár nincs.”  

Utána izgatottan bontotta ki a dobozt, melyben  pontosan azt a társasjátékot találta, melyet már a játékbolt kirakatában is megcsodált. Még évek múlva is azt mondta, hogy a világitótoronyban töltött karácsony volt a legszebb karácsonya.