A Gyertyafény meséje

A Gyertyafény meséje.

Akkor történt, amikor vak sötétség honolt itt a Földön. A Szégyen, a Bizonytalanság, a Rettegés, a Hitványság, a Gonoszság, az Irigység, az Alattomosság, a Tisztességtelenség, az Igazságtalanság jól megfértek egymás mellett ebben az irgalmatlanul fekete világban.

• Oda fogsz menni nemsokára! – szólt egy határozott, de szeretetteljes hang a Mindenség közepén és a Földre mutatott.
• Jaj… én ott félni fogok!
• Nincs félnivalód! Egy tündöklő csoda vagy!
• Pici vagyok és erőtlen!
• Bízzál magadban, hiszen sokak számára te leszel a remény!
• Egyedül fogom érezni magam!
• Ha ott leszel, mindenki azonnal rád fog figyelni! Látszódni fogsz már messziről!
• Jó itt nekem melletted! Had maradjak…
• Küldetésed van… menned kell!

A Földön nemsokára egy parányi Gyertyaláng kezdett pislákolni a koromsötétben. Dermesztő hideg volt, a kicsi láng remegett, és nagyon félt az éjszakában. Végül erőt vett magán és aggódva nézett körbe.

• Azt mondta… látszani fogok már messziről! Becsapott! Hiszen én sem látok semmit!

Hirtelen félelmetes hangokat hallott és még jobban remegni kezdett.

• Ti is látjátok, ott… amit én? - kérdezte a Rettegés.
• Vajon mi lehet az? – kíváncsiskodott a Hitványság is.
• Azt hiszem fény! – szólalt meg a Bizonytalanság. Valamikor réges-régen a nagyapám mesélt már róla…
• Na és? Ki a csuda lehet ez a fény? – sziszegte gúnyosan a Tiszteletlenség.
• Derítsük ki, hogy miért jött ide! – vágta rá ravaszul az Alattomosság.
• Jaj… én nem szeretném! Még a végén kitudódik a butaságunk!- szólalt meg a Szégyen.
• Semmi keresnivalója közöttünk! Határolódjunk el tőle! – ajánlotta az Igazságtalanság.
• Nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás, mert mindig oda visz a tekintetem! – mondta a Bizonytalanság.
• Mert olyan valamije van, ami nekünk nincs! –szólalt meg az Irigység.
• Én akkor sem veszek tudomást róla! Ti is tegyetek így! – utasította őket a Gonoszság.

Egy kis ideig mindannyian úgy viselkedtek, mintha nem figyelnének rá, de végül a Rettegés így szólt:

• Én ezt nem bírom tovább! Meg kell néznem! Szemtől szemben!

Azzal elindult lassan a fény felé és így biztatta magát:

• Csak semmi pánik! Látnom kell, hogy ki is ő valójában! Kicsit közelebbről jobban szemügyre vehetem! Képes vagyok rá, hogy megismerkedjek vele!

Ahogy odaért hozzá, azonnal rájött, hogy a kicsi láng milyen apró és törékeny, s nyomban megnyugodott.

• Adj egy picit a fényedből, hogy megmutathassam a többieknek!

A Gyertyaláng kedvesen odanyújtotta csöppnyi fényét, s a Rettegés vissza futott vele.

• Talán nem is annyira veszélyes, mint azt gondoltuk! – szólalt meg a Bizonytalanság, amikor odaért hozzá a Rettegés és ő is kapott egy pici lángot.
• Hasznunkra lehet még! Adjál nekem is belőle! Oltalmazó fényére szükségem lehet! – mondta az Alattomosság.
• Ez a láng megvilágosította az elmémet, hogy nincs szégyellnivalóm! – lélegzett fel a Szégyen is.
• Ez nem igazság, hogy csak a tiétek a fénye! Nekem is jár belőle! – kiabált az Irigység.
• Előbb kérj meg szépen, hogy adjak neked is! – utasította rendre a Hitványság.
• Hogyisne! Nem könyörgök azért, ami mindenkinek egyformán jár! – mondta a Tiszteletlenség.

Hatalmas hangzavar támadt, kiabálva veszekedtek, egymás kezéből kapkodták a lángot, s végül az egész Földet beragyogta a sok apró fény.

Elég volt egyetlen Gyertyaláng… és az egész Föld fényárban úszott. Végül fény derült a Gonoszságra és az Igazságtalanságra is.