A hét nyulacska

A hét nyulacska.

Az ölelni való pihe-puha szőrű tapsifülesek a füvet, a növényeket és salátát habzsolták a mezőn. A hét nyusziból három különleges volt, azaz egy csöppnyit más, mint a többi. Hogy miben mutatkozott ez meg? Mindjárt elmondom, jól figyeljetek.

A legidősebb nyuszi nem látott az egyik szemére. Az idősebb nyuszi sánta volt az egyik lábára, amelyik kicsit rövidebb volt a többinél. Az idős nyulacska pedig nem hallott az egyik fülére. Ez a fogyatékosság nem betegség volt, hanem állapot. Ettől függetlenül semmivel se értek kevesebbet, mint a testvéreik. Őket is elfogadták, ugyanúgy szerették, mert nekik így voltak tökéletesek.

Kellemes tavaszi idő volt. -  Milyen nyugodtan lakmároztok nyulacskák. Nincs valami dolgotok?- károgta a fölöttük elszálló varjú.-  Nincs- felelték. -   Még hogy nincs? Ki fogja megfesteni a tojásokat, amelyek már ott roskadoznak a fészketek előtt? -  Van még időnk bőven! Teli hassal különben is jobban megy a munka- mondta az egyik jókedvűen. 

 - Az ő feladatuk minden évben az volt, hogy megfessék és eljuttassák a húsvéti tojásokat a gyerekeknek. Amikor jól laktak, hazamentek.

-  Ideje lesz elkezdeni a munkát, közeledik a húsvét -mondta jókedvűen a másik nyulacska. Örömmel, szeretettel, nagy izgalommal dolgoztak. Egy nap, amikor már minden készen állt az indulásra, észrevették, hogy a tojásokat tartalmazó nagy kosár eltűnt.

-  Jaj, ne! – kiáltott fel a legidősebb nyulacska. – Ha nem találjuk meg a tojásokat, a gyerekek nem kapják meg húsvétra!

-  Nyomozzuk ki, hogy hova tűnhetett! – mondta az idősebb nyulacska, és elindultak a nyomokat követve. A fél szemére vak nyulacska már megszokta ezt az állapotot, ezért szinte semmi gondot nem jelentett a számára. Apró szépséghibának tartotta. A sánta nyulacska lassabban, a botja segítségével haladt, a félig siket nyulacska pedig az egyik fülével még mindig tökéletesen hallott, ezért azt hegyezte.

A nyomok egy bozótoshoz vezettek, ahol a nyuszik egy álmos sünivel, Gömbivel találkozott. -  Nem láttál egy nagy kosár tojást? – kérdezte az idős nyulacska reménykedve. Gömbi megvakarta a fejét és így szólt:  - Hát, éjjel láttam valamit gurulni a domboldalon. Lehet, hogy a tojásaitok voltak?- A nyuszik megköszönték a tájékoztatást, és igyekezve indultak a domb felé. Amikor odaértek, egy kis rókakölyköt pillantottak meg, aki éppen az egyik tojást próbálta elrejteni.

-   Kedves kisróka, miért vitted el a tojásainkat? – kérdezte a legidősebb nyulacska. A kisróka megszeppenten felnézett:

-  Nagyon szépek a tojások, nagyon megtetszettek, és én nem tudok ilyet készíteni. Azt hittem, ha elhozom őket, mindig nálam maradhatnak.

-  De ezek a tojások a gyerekeké! – mondta kedvesen az idősebb nyulacska. – Ha segítesz nekünk visszavinni a kosarat, adunk neked egy tojást ajándékba! - A rókakölyök boldogan bólintott, és segített visszavinni az összes tojást. Így a nyuszik végül visszakapták a kosarat, és sikeresen eldugdosták a hímes tojásokat a bokrok tövébe, még időben.

Húsvét reggelén a gyerekek boldogan fedezték fel a színes tojásokat, a rókakölyök pedig büszkén nézegette a saját ajándékát.

Azóta is minden évben izgatottan készülnek a húsvéti nyuszik a nagy napra, hogy örömet szerezzenek a gyerekeknek – és persze ügyelnek rá, hogy a kosár és a tartalma mindig biztonságban legyen.