Buzgó Vakond

Buzgó Vakond.

Volt egyszer a világon, még az Óperenciás-tengeren is túl, egy ember meg egy asszony.

Takaros kis parasztházban éltek. Tágas kertjüket nagyon szerették. Leginkább itt töltötték a nap java részét. A konyhakertben mindent megtermeltek, amire csak szükségük volt. Gyümölcsfából is volt bőven. A jó magas diófán pedig gyakori vendégek voltak a dalos madarak, a fakopáncs, a varjú, a mókusok és még a szomszéd gyerekek is. Az ám! Gyakorta jöttek át fára mászni, azon jókat beszélgetni, tréfálkozni, közben marokszám ették a diót.

A fűszerkertből finom illatok szálltak ezer, meg ezer felé. Arrébb, színpompás virágok csak nyújtózkodtak a napfényben, ontották a szinte harapnivaló aromájukat miközben álmodoztak.

Ugyanitt élt a földben Buzgó Vakond is. Erős karmaival szorgosan lapátolta, tolta maga előtt a földet, így haladt előre, s fejének erős lökéseivel túrásokat hagyott a felszínen.

Egyszer csak az egyiken kidugta a maroknyi kis fejét.

-          Kukucs! – nézett erre, nézett arra kíváncsian. Egyszer csak a sólyom szállt felé iszonyú sebességgel, ijesztő sipákoló hangokat kiadva.

-          Juj!- húzta vissza ijedten a csöpp kis fejét. Aztán szorgosan folytatta a munkát. A következő túrásnál újra kikukucskált.

-          Kukucs! – nézett erre, nézett arra kíváncsian. Hirtelen a semmiből ott termett egy görény és egy menyét, az nézett vele farkasszemet. Ijedten hőkölt hátra, menekülőre fogta, s szinte beleremegett. A két kis ragadozó egy ideig üldözte, de az egyik járaton sikerült egérutat nyernie.

-          Hm. ez meleg helyzet volt!- sóhajtott fel, aztán folytatta a munkát. Lapátolás, ásás közben felfalt jó pár dici-duci hernyót, és sok-sok gömböc gilisztát. Jól körbe nyalta a száját, megsimogatta digi-dagi pocakját, majd folytatta az utat. A következő buckánál ismét kidugta a csöppnyi fejét.

-          Kukucs! – nézett erre, nézett arra kíváncsian.

Gyönyörűen sütött a nap, kék színű bidres-bodros felhők úszkáltak az égen. Ám a veszély nem volt sehol. Buzgó Vakond kimerészkedett a lyukból. Az ám! Csak szeretett volna, mert a sok finom falattól jócskán megdagadt a pocakja és beszorult az üregbe. Próbálta magát visszahúzni, majd kitolni, de meg se mozdult. Se ki, se be, bennragadt.

-          Most mit tegyek? Itt nem maradhatok. Számtalan veszély leshet rám. Jöhet a nyest, a borz, a nyérc, a bagoly, az ölyv, a holló, a gólya és vipera.

-          Újra megpróbálom, visszafordulok. Azonban hiába próbálkozott, hiába erőlködött…- Nem megy. - gondolta elkeseredve. - Teringettét!- bosszankodott. - Kukucs! – nézett erre, nézett arra, de senki se járt erre. - Talán jobb is így, legalább nem nevetnek ki, nem csúfolnak ki, hogy pórul jártam. 

Telt az idő, múlt az idő, már erősen alkonyodott, amikor Fürgelábú épp arra járt.

-          Szervusz, barátom!

-          Szervusz!

-          Mit csinálsz?

-          Nézelődök.- felelte egykedvűen. Azonban a nyuszi hamar fölmérte a helyzetet.

-          Segítek rajta, hisz látom, hogy bajba jutott. – gondolta magában.

-          Hát én nem úgy látom!- mosolyodott el Fürgelábú.

-          Falánk voltál, túl sokat ettél.

-          Igen.- felelte búsan.

-          Mit szeretnél? Visszatoljalak? Kihúzzalak? Vagy várjunk addig, amíg lesoványodsz?

-          Inkább húzz, ki kérlek!

-          Jó, rendben van. Erősen fogjuk meg egymás mancsát.

-          Hó-rukk! Hó-rukk! Hó-rukk!- azzal:- hopp!- mint a lufi, kirepült, s elszállt, fel, fel a felhők felé Buzgó Vakond a hirtelen, erős rángatástól. Fürgelábú tátott szájjal nézte.

Egyszer csak földet ért és elkezdett gurulni a lejtőn, s gurult, gurult tovább. Nyuszi meg futott utána. Mire Fürgelábú utolérte, addigra a jó magas diófa megállította. Forgott körülötte a világ, úgy szédült. Fölötte apró csillagok keringtek körbe-körbe. Miután az abbamaradt, megköszönte a nyuszinak a segítséget.

-          Nagyon szívesen!- felelte mosolyogva.

-          Most hazamegyek, a viszontlátásra!- búcsúzott Buzgó Vakond.

-          Viszontlátásra barátom!- viszonozta Fürgelábú.

A tágas kertben beköszöntött az éjszaka, minden elcsendesült. Feljött az égre a kerekképű hold és a több billiárd apró csillag. A takaros kis parasztházban az ember és az asszony is nyugovóra tért.