Iskolavárás.
Mesélő: Gani Zsuzsa
Nyár vége volt. A kis erdei állatok elballagtak az óvodából. Várta őket az iskola.
Süni, Őzi, Borzi, Nyuszi, Békus, Ordas, Sakálka, Maci, Ravaszdi, és Bagolyka azon tanakodtak:
-Vajon milyen az iskola?
-Egy hatalmas nagy épület lehet, sok tágas ablakkal, ajtóval, nagy udvarral, ahol ugyanúgy lehet játszani, mint az óvodában- mondta komoly képpel Süni.
-De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
-A csoportszoba helyett tantermek vannak. Delfin csoport helyett első a osztály, oda fogunk járni – mondta komoly képpel Őzi.
- De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
-Az órákon csöndben kell lenni és figyelni a tanító nénire. Aki jól válaszol a kérdésre és még a kezét is felteszi bekiabálás helyett, azt megdicséri a tanító néni- mondta komoly képpel Borzi.
- De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
- Órák között szünetek lesznek, amikor lehet enni, inni, beszélgetni a pajtásokkal, kicsit pihenni, - mondta komoly képpel Nyuszi.
-De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
- Ugyanúgy, mint az óvodában, fogunk énekelni, rajzolni, tornázni, számolni és megtanulunk írni és olvasni- mondta komoly képpel Békus.
- De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
-Akkor nagyon jó az iskola!- mondta komoly képpel Ordas.
- De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
PRÉMIUM
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsa hobbi meseíró, történetíró, versíró
Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavain...