Iskolavárás.
Nyár vége volt. A kis erdei állatok elballagtak az óvodából. Várta őket az iskola.
Süni, Őzi, Borzi, Nyuszi, Békus, Ordas, Sakálka, Maci, Ravaszdi, és Bagolyka azon tanakodtak:
-Vajon milyen az iskola?
-Egy hatalmas nagy épület lehet, sok tágas ablakkal, ajtóval, nagy udvarral, ahol ugyanúgy lehet játszani, mint az óvodában- mondta komoly képpel Süni.
-De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
-A csoportszoba helyett tantermek vannak. Delfin csoport helyett első a osztály, oda fogunk járni – mondta komoly képpel Őzi.
- De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
-Az órákon csöndben kell lenni és figyelni a tanító nénire. Aki jól válaszol a kérdésre és még a kezét is felteszi bekiabálás helyett, azt megdicséri a tanító néni- mondta komoly képpel Borzi.
- De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
- Órák között szünetek lesznek, amikor lehet enni, inni, beszélgetni a pajtásokkal, kicsit pihenni, - mondta komoly képpel Nyuszi.
-De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
- Ugyanúgy, mint az óvodában, fogunk énekelni, rajzolni, tornázni, számolni és megtanulunk írni és olvasni- mondta komoly képpel Békus.
- De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
-Akkor nagyon jó az iskola!- mondta komoly képpel Ordas.
- De jó, de jó!- kiabálták a többiek.
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsanna hobbi meseíró, történetíró, versíró
Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. De írok érzékenyítő meséket is, melyek az alapvető emberi normákra tanítanak. Szívesen írok tündérmeséket, illetve rövid állatmeséket is. Hobbiból írogatok. Kedvenc költőm: Petőfi Sándor. Folyóiratokban, antológiákban jelententek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Egy költe...