A hóvirág

A hóvirág.

Hangosmesélő: Gani Zsuzsa

Tél vége volt, ám hűvös, csípős szél fújt a Kerek berekben. Vastag hó borított mindent.

Együtt járt- kelt a róka meg a farkas. -       De dermesztő ez a tél! - sopánkodott a róka. – Korog a gyomrom, éhes vagyok! -       Nekem is ehetnékem van! Olyan éhes vagyok, hogy a patkószöget is megenném – sóhajtozott a farkas. – Így bandukoltak, kujtorogtak, kullogtak, korgó gyomorral.

Egyszer csak egy varjú közeledett feléjük, a hóból kikandikáló hóvirágokban gyönyörködött. -       Van egy ötletem! – szólalt meg a róka. – Állj le beszélgetni a varjúval, tereld el a figyelmét, én meg ez alatt elkapom!

Úgy is tett a farkas. Leállt beszélgetni a varjúval, hogy elterelje a figyelmét. A róka addig meglapult egy zúzmarás fa mögött.

Odaért a farkas, s úgy történt minden, ahogy a ravasz róka mondta. Az ordas leállt beszélgetni a varjúval. – Szervusz, varjú! Mit csinálsz? – Szervusz, farkas! – Gyönyörködök a hóból kikandikáló hóvirágokban. – Tényleg nagyon szépek! – áradozott az ordas. – Hamarosan itt a tavasz! – károgta a varjú. Ekkor a róka előugrott a zúzmarás fa mögül, s neki iramodott.

 Az ám! A varjút se ejtették ám a fejére! Egy hirtelen mozdulattal, huss!- felrepült a fára. – Kár! Kár! Kár!- azt hitted rászedhetsz ravasz róka! – Ha-ha- ha- ha!- kacagott, aztán tovaszállt.

Bánatosan nézték korgó gyomorral, amíg el nem tűnt a szemük elől.