A hiú királynő

A hiú királynő.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királynő. Olyan hiú volt, hogy már mást sem csinált egész nap, csak magát csodálta. Reggel odaállt a hatalmas, aranyszegélyes tükör elé, ami a szobájában volt, s naphosszat illegette, billegette magát előtte.  Megfésülte fényes, lenszőke haját, felvette földig érő, mohazöld, hernyóselyem ruháját, ragyogó ékszereit és a világ legcsodálatosabb cipellőjét, amit tavaly kapott a török szultántól ajándékba.
Amint így gyönyörködött varázslatos külsőjében, egy szörnyűségre lett figyelmes. A szeme körül apró ráncok éktelenkedtek. Jajveszékelve hívta az udvari vajákost, segítsen azonnal. Az mindenféle csodaszert kent a királynő arcára, de a barázdák nem akartak kisimulni. A hiú asszony kétségbeesetten állt a tükör előtt, s az égiekhez fohászkodott:

– Jaj, szerencsétlen fejemnek, mi lesz így varázslatos külsőmmel! Ki fog így szeretni, csodálni? Bármit megadnék, hogy eltűnjenek a ráncok és újra sima legyen az arcom!

Ekkor kipattant a tükörből egy csúf kis ember, felült a királynő vállára és édesded hangon a fülébe súgta:

– Én tudok segíteni a bajodon, de cserébe meg kell felelned három kérdésemre. Ha nem sikerül, elveszíted a szépségedet és ronda, púpos öregasszonyként fogod leélni hátralevő életed.

Nagyon megörült ennek a királynő, hiszen biztos volt abban, hogy egy ilyen apró, ronda lény, nem tud olyat kérdezni, amire ő, a fenséges szépség, ne tudna válaszolni. Bele is ment az alkuba. A gonosz emberke pedig beváltotta az ígéretét. Eltüntette a ráncokat az asszony arcáról, aki szebb lett, mint valaha. Elégedetten gyönyörködött magában, amikor a törpe feltette az első kérdést.

 – Van egy kosárban három alma. Van nekem három fiam. Hogy osszam szét köztük az almákat úgy, hogy mindenkinek jusson egy egész alma és még a kosárban is maradjon? Este visszajövök a válaszért.

Azzal eltűnt a tükörben. A királyné törte a fejét, de hiába. Nem tudta a választ a kérdésre. Nagyon elkeseredett, hogy most aztán mi lesz vele. Sírt, rít a szobájában. Meghallotta ezt a szolgálólány, bekopogott, megkérdezte mi baja. A pórul járt asszony elmesélt neki mindent töviről, hegyire.

 – Egyet se búsuljon gazdám, cseréljünk öltözéket, majd én megválaszolom a kérdéseket.

Úgy is tettek. Ruhát váltottak, a királynő bebújt az ágy alá, ott lapult estig. Az okos leány felvett még egy fátylat is, nehogy rájöjjön az emberke a turpisságra, s a karosszékben ücsörögve várta a manót. Jött is az, ahogy leszállt az est.

 – No, királyasszony, tudod-e a választ az első kérdésemre?

 – Mi sem egyszerűbb – felelte a furfangos leány – adj egy almát az egyik gyermekednek, egyet meg a másiknak. A harmadiknak meg kosárral együtt add oda a maradékot.

 Meglepődött az emberke, a helyes válasz hallatán, de már mondat is a második fejtörőt:

 – Egy tavirózsa minden nap a kétszeresére nő. A hetedik napon benövi az egész tavat. Hányadik napon növi be félig a tavat?

A leány már mondta is a választ:

 – Azt bizony az előző napon, azaz a hatodikon, hiszen minden nap a kétszeresére nő.

„No ez aztán a bölcs asszony”, gondolta magában a törpe, de már ki is talált egy igazán nehéz feladványt.

– Mondd meg nekem, ha hétfőn, szerdán és pénteken mindig igazat mondok, a többi napon meg hazudok, melyik napon mondhattam ezt: „Holnap igazat fogok mondani.”

Gondolkodóba esett az eszes lány. Elsétált az ablakig, meg vissza. A gonosz emberke már dörzsölte a tenyerét, a hiú királynőt meg a sírás kerülgette az ágy alatt. Ekkor megszólalt a szolgáló:

 – Azt bizony csak olyankor mondhattad, amikor két egymás utáni napon is hazudtál. Ez pedig csak szombaton lehetett.

– A teringettét, te aztán igazán furfangos egy nőszemély vagy. Nem tudtam az eszeden túljárni. Tartsd meg a szépségedet is a leleményességed mellett.

Azzal a gonosz manó visszaugrott a tükörbe.

A királynő megkönnyebbülve mászott ki az ágy alól. Megajándékozta a leányt, aki megmentette a szépségét. Ám ott, az ágy alatt, igen elszégyellte magát. Rájött, hogy még a fiatal szolgálója is okosabb nála. Ezért, ettől fogva, nem tetszelgett a tükör előtt naphosszat, hanem könyveket olvasott és rengeteget tanult az őt körülvevő bölcs emberektől.