A hiú királynő

A hiú királynő.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királynő. Olyan hiú volt, hogy egész nap csak magát csodálta. Reggel odaállt a hatalmas, aranyszegélyes tükre elé, s naphosszat illegette-billegette magát előtte.  Megfésülte fényes, lenszőke haját, felvette földig érő, mohazöld, hernyóselyem ruháját, ragyogó ékszereit és a világ legcsodálatosabb cipellőjét, amit tavaly kapott a török szultántól ajándékba.
Ahogy varázslatos külsőjében gyönyörködött, egy szörnyűségre lett figyelmes. A szeme körül apró ráncok éktelenkedtek. Jajveszékelve hívta az udvari vajákost, aki mindenféle csodaszert kent a királynő arcára, de a barázdák nem akartak kisimulni. A hiú asszony kétségbeesetten állt a tükör előtt, s az égiekhez fohászkodott:

– Jaj szerencsétlen fejemnek, mi lesz így varázslatos külsőmmel! Ki fog így szeretni, csodálni? Bármit megadnék, hogy újra sima legyen az arcom!

Ekkor kipattant a tükörből egy csúf kis ember, felült a királynő vállára, és édesded hangon a fülébe súgta:

– Én tudok segíteni a bajodon, de cserébe meg kell felelned három kérdésemre. Ha nem sikerül, elveszíted a szépségedet, és ráncos, púpos öregasszonyként fogod leélni hátralevő életed.

Nagyon megörült ennek a királynő, hiszen biztos volt abban, hogy egy ilyen apró, ronda manó nem tud olyat kérdezni, amire ő, a fenséges szépség ne tudna válaszolni. Bele is ment az alkuba. A gonosz emberke pedig beváltotta az ígéretét. Eltüntette a ráncokat az asszony arcáról, aki szebb lett, mint valaha. Elégedetten gyönyörködött magában, amikor a törpe feltette az első kérdést:

 – Van egy kosárban három alma, nekem pedig három fiam. Hogy osszam szét köztük az almákat úgy, hogy mindenkinek jusson egy egész alma, és még a kosárban is maradjon? Este visszajövök a válaszért.

Azzal eltűnt a tükörben. A királynő törte a fejét, de hiába. Nagyon elkeseredett, hogy most aztán mi lesz vele. Sírt-rít a szobájában. Meghallotta ezt a szolgálólány, bekopogott, megkérdezte, mi baja. A pórul járt asszony elmesélt neki mindent töviről hegyire.

 – Egyet se búsuljon, felség, cseréljünk öltözéket, majd én megválaszolom a kérdéseket.

Úgy is tettek. Ruhát váltottak, a királynő bebújt az ágy alá, ott lapult estig. Az okos leány felvett még egy fátylat is, nehogy az emberke rájöjjön a turpisságra, s a karosszékben ücsörögve várakozott. Jött is a törpe, ahogy leszállt az est.

 – No, királyasszony, tudod-e a választ az első kérdésemre?

 – Mi sem egyszerűbb – felelte a furfangos leány. – Adj egy almát az egyik gyermekednek, egyet a másiknak, a harmadiknak meg kosárral együtt add oda a maradékot.

 Meglepődött az emberke a helyes válasz hallatán, de már mondta is a második fejtörőt:

 – Egy tavirózsa minden nap a kétszeresére nő. A hetedik napon benövi az egész tavat. Hányadik napon növi be félig a tavat?

A leány némi gondolkodás után így válaszolt:

 – Az előző napon, azaz a hatodikon, hiszen ha a hetediken benövi az egész tavat, a hatodikon pont a felét borítja be.

„No, ez aztán a bölcs asszony”, gondolta magában a kis ember, de már ki is talált egy igazán nehéz feladványt.

– Mondd meg nekem, ha hétfőn, szerdán és pénteken mindig igazat mondok, a többi napon meg hazudok, melyik napon mondhattam ezt: „Holnap igazat fogok mondani.”

Gondolkodóba esett az eszes lány. Elsétált az ablakig, meg vissza. A gonosz emberke már dörzsölte a tenyerét, a hiú királynőt meg a sírás kerülgette az ágy alatt. Ekkor megszólalt a szolgáló:

 – Azt bizony csak olyankor mondhattad, amikor két egymás utáni napon is hazudtál. Ez pedig csak szombaton lehetett.

– A teringettét, te aztán igazán furfangos egy nőszemély vagy. Nem tudtam túljárni az eszeden. Tartsd meg a szépségedet is a leleményességed mellett!

Azzal a gonosz manó visszaugrott a tükörbe.

A királynő megkönnyebbülve mászott ki az ágy alól. Megajándékozta a leányt, aki megmentette a szépségét. Ám ott, az ágy alatt, igen elszégyellte magát. Rájött, hogy még a fiatal szolgálója is okosabb nála. Ezért ettől fogva nem tetszelgett a tükör előtt naphosszat, hanem könyveket olvasott, és rengeteget tanult az őt körülvevő bölcs emberektől.