A hiú királynő


Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királynő. Olyan hiú volt, hogy már mást sem csinált egész nap, csak magát csodálta. Reggel odaállt a hatalmas, aranyszegélyes tükör elé, ami a szobájában volt, s naphosszat illegette, billegette magát előtte.  ...

Kép forrása: saját alkotás

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királynő. Olyan hiú volt, hogy már mást sem csinált egész nap, csak magát csodálta. Reggel odaállt a hatalmas, aranyszegélyes tükör elé, ami a szobájában volt, s naphosszat illegette, billegette magát előtte.  Megfésülte fényes, lenszőke haját, felvette földig érő, mohazöld, hernyóselyem ruháját, ragyogó ékszereit és a világ legcsodálatosabb cipellőjét, amit tavaly kapott a török szultántól ajándékba.
Amint így gyönyörködött varázslatos külsőjében, egy szörnyűségre lett figyelmes. A szeme körül apró ráncok éktelenkedtek. Jajveszékelve hívta az udvari vajákost, segítsen azonnal. Az mindenféle csodaszert kent a királynő arcára, de a barázdák nem akartak kisimulni. A hiú asszony kétségbeesetten állt a tükör előtt, s az égiekhez fohászkodott:

– Jaj, szerencsétlen fejemnek, mi lesz így varázslatos külsőmmel! Ki fog így szeretni, csodálni? Bármit megadnék, hogy eltűnjenek a ráncok és újra sima legyen az arcom!

Ekkor kipattant a tükörből egy csúf kis ember, felült a királynő vállára és édesded hangon a fülébe súgta:

– Én tudok segíteni a bajodon, de cserébe meg kell felelned három kérdésemre. Ha nem sikerül, elveszíted a szépségedet és ronda, púpos öregasszonyként fogod leélni hátralevő életed.

Nagyon megörült ennek a királynő, hiszen biztos volt abban, hogy egy ilyen apró, ronda lény, nem tud olyat kérdezni, amire ő, a fenséges szépség, ne tudna válaszolni. Bele is ment az alkuba. A gonosz emberke pedig beváltotta az ígéretét. Eltüntette a ráncokat az asszony arcáról, aki szebb lett, mint valaha. Elégedetten gyönyörködött magában, amikor a törpe feltette az első kérdést.

 – Van egy kosárban három alma. Van nekem három fiam. Hogy osszam szét köztük az almákat úgy, hogy mindenkinek jusson egy egész alma és még a kosárban is maradjon? Este visszajövök a válaszért.

Azzal eltűnt a tükörben. A királyné törte a fejét, de hiába. Nem tudta a választ a kérdésre. Nagyon elkeseredett, hogy most aztán mi lesz vele. Sírt, rít a szobájában. Meghallotta ezt a szolgálólány, bekopogott, megkérdezte mi baja. A pórul járt asszony elmesélt neki mindent töviről, hegyire.

 – Egyet se búsuljon gazdám, cseréljünk öltözéket, majd én megválaszolom a kérdéseket.

Úgy is tettek. Ruhát váltottak, a királynő bebújt az ágy alá, ott lapult estig. Az okos leány felvett még egy fátylat is, nehogy rájöjjön az emberke a turpisságra, s a karosszékben ücsörögve várta a manót. Jött is az, ahogy leszállt az est.

 – No, királyasszony, tudod-e a választ az első kérdésemre?

 – Mi sem egyszerűbb – felelte a furfangos leány – adj egy almát az egyik gyermekednek, egyet meg a másiknak. A harmadiknak meg kosárral együtt add oda a maradékot.

 Meglepődött az emberke, a helyes válasz hallatán, de már mondta is a második fejtörőt:

 – Egy tavirózsa minden nap a kétszeresére nő. A hetedik napon benövi az egész tavat. Hányadik napon növi be félig a tavat?

A leány már mondta is a választ:

 – Azt bizony az előző napon, azaz a hatodikon, hiszen minden nap a kétszeresére nő.

„No ez aztán a bölcs asszony”, gondolta magában a törpe, de már ki is talált egy igazán nehéz feladványt.

– Mondd meg nekem, ha hétfőn, szerdán és pénteken mindig igazat mondok, a többi napon meg hazudok, melyik napon mondhattam ezt: „Holnap igazat fogok mondani.”

Gondolkodóba esett az eszes lány. Elsétált az ablakig, meg vissza. A gonosz emberke már dörzsölte a tenyerét, a hiú királynőt meg a sírás kerülgette az ágy alatt. Ekkor megszólalt a szolgáló:

 – Azt bizony csak olyankor mondhattad, amikor két egymás utáni napon is hazudtál. Ez pedig csak szombaton lehetett.

– A teringettét, te aztán igazán furfangos egy nőszemély vagy. Nem tudtam az eszeden túljárni. Tartsd meg a szépségedet is a leleményességed mellett.

Azzal a gonosz manó visszaugrott a tükörbe.

A királynő megkönnyebbülve mászott ki az ágy alól. Megajándékozta a leányt, aki megmentette a szépségét. Ám ott, az ágy alatt, igen elszégyellte magát. Rájött, hogy még a fiatal szolgálója is okosabb nála. Ezért, ettől fogva, nem tetszelgett a tükör előtt naphosszat, hanem könyveket olvasott és rengeteget tanult az őt körülvevő bölcs emberektől.

Balogh Edit, amatőr (kezdő) meseíró

Útkeresés... Leginkább ez, ami most jellemző rám. Főállású matematikatanár vagyok. Szeretek tanítani, de mellette fontosnak érzem, hogy más területeken is kipróbáljam magam, hogy kerek egésszé válhassak. Hobbim a rajzolás, festés és most a meseírást is szeretném kipróbálni.

Vélemények a meséről

Soós Gyöngyi

2023-06-04 10:28

Az egyik kedvenc mesém, mesénk lett. A gyerekeket lázba hozta a 3 feladvány. Gratulálok hozzá!