Kép forrása: saját festmény
A Hóember és a Kis madár.
@
- a szeretet ereje -
Egy kis faluban élt egy hóember, akit Hópihe Hóembernek hívtak. Hópihe Hóembert a falu gyerekei építették egy hideg téli napon, és nagyon büszkék voltak rá. Hópihe Hóembernek sárgarépa orra, szénszemei és egy régi kalapja volt. Mindenki szerette őt, és gyakran játszottak körülötte. Egy nap, amikor a gyerekek hazamentek, egy kis madár repült Hópihe Hóemberhez. A madár nagyon fázott és éhes volt, mert nem talált ennivalót a hó alatt.
“Jó estét, Hópihe Hóember,” csipogta a madár. “Nagyon fázom és éhes vagyok. Tudnál segíteni nekem?” Hópihe Hóember megsajnálta a kis madarat. “Persze, kis madár,” mondta. “Nézd csak, itt van egy répa, amit az orromnak használtak. Nyugodtan edd meg, hogy ne legyél éhes.”
A kis madár hálásan elfogadta a répát, és jóízűen megette. “Köszönöm, Hópihe Hóember! Most már nem vagyok éhes, de még mindig nagyon fázom. ”Hópihe Hóember gondolkodott egy kicsit, majd így szólt: “Tudod mit? Bújj be a kalapom alá, ott melegebb lesz.” A kis madár boldogan bújt be a kalap alá, és hamarosan el is aludt. Hópihe Hóember pedig boldogan vigyázott rá egész éjszaka.
Másnap reggel a gyerekek visszatértek, és észrevették, hogy Hópihe Hóember orra eltűnt. Amikor meglátták a kis madarat a kalap alatt, megértették, mi történt. Nagyon meghatódtak Hópihe Hóember kedvességén, és hoztak neki egy új répát orrnak.
A kis madár egész télen Hópihe Hóember mellett maradt, és együtt várták a tavaszt. Amikor a hó elolvadt, és a madár újra tudott repülni, megígérte, hogy minden télen visszatér Hópihe Hóemberhez.
Így történt, hogy Hópihe Hóember és a kis madár örök barátok lettek. Minden télen együtt ünnepelték a hideg, havas napokat, és a szeretet melege átjárta őket. A gyerekek minden évben magokat és répát rejtettek Hópihe Hóember kalapja alá, és örömmel futkároztak, hócsatáztak a két kisbarát körül. Hópihe Hóember és a kis madár boldogan és elégedetten figyelték, ahogy a szeretet ereje összeköti őket és a gyerekeket, egy nagy, boldog családdá varázsolva a téli tájat.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Smitnya Enikő író, költő
Írok...írogatok! Verseket, novellákat, amelyeket olykor-olykor meg is festek. Férjem festő, több kiállításunk, illetve irodalmi estünk volt vidéken és Budapesten egyaránt. Televízió közvetítéssel egybekötött is. Vagy a férjem festi meg a verseimet, vagy én írok verset az Ő festményeiről. Három verses kötettel és egy novellás kötettel büszkélkedhetem. Gyermek és természetverseimet több általános iskola irodalom órá...