A hófehér táltos

A hófehér táltos.

A hófehér táltos

     Hol volt, hol nem volt… A nagy hegyek között volt egy erdő, az Aranyerdő, annak a közepén élt egy hófehér táltos ló. Ez a ló nagyon különleges volt, mert szárnyai voltak és tudott repülni. Hófehér, hatalmas szárnyait meglebbentette, s már fel is szállt a tágas levegőégbe. Szállt, fel a felhők fölé, szabadon, jókedvűen.

     De történt egyszer, hogy a nagy varázsló megirigyelte a szabadságát. S így morfondírozott magában. Pont egy ilyen erős és ügyes táltos lóra lenne szükségem. S azzal visszavonult a kísérletező kamrájába varázslatot készíteni, amivel bűvkörébe vonhatja a táltos lovat.

     Elkészült a varázslat. A nagy varázsló villámokat és varázsport szórt széjjel mindenfelé. A táltos belélegezte, elbűvölve leszállt a varázslóhoz, s bókolt, dobrokolt új gazdájának. A varázsló béklyóba verte a táltos lovat, s csak akkor ült fel a hátára, ha valami veszélyes feladatot bízott rá. De táltosunk egyszer megbéklyózva, egyszer megbűvölve volt, így nem tudott elszökni. Sokáig így sínylődött a varázsló rabságában. Csak búslakodott az istállóban, és a régi szép időkre gondolt, amikor még a határtalan levegőeget szelte patáival és szárnyaival.

     A varázsló vára túl volt a nagy hegyeken, a nagy tenger partján. Egyszer arra tévedt egy vándorló királyfi álruhában, aki meglátta a táltost a levegőben szállni, amint a varázsló rajta lovagolt. Nagyon megtetszett neki a táltos ló, és elhatározta, hogy kilesi, hol van a lakhelye. Meg is látta a várat, ahová a táltos ló és a varázsló leszállt.

     Elhatározta, hogy megnézi a várat közelebbről. Odament és bekéredzkedett a várkapun, s beállt a varázslóhoz lovászfiúnak.

     A varázsló megörült a hirtelen jött segítségnek. Nem gondolta, hogy az álruhás királyfinak a táltos lóra fáj a foga.

     A királyfi szorgalmasan ápolta a lovat, de közben azon járt az esze, hogyan lophatná el. Hiszen látta, hogy a táltos rabságban sínylődik.

Táltosunk megbarátkozott a királyfival, aki egy holdvilágos éjszakán kioldotta a béklyóját, s megszöktek ketten, s csak szálltak a csillagfényes éjszakában.

     De a varázsló észrevette a szökést, s egy másik lovon utánuk eredt. Ez a ló nem volt táltos ló, csak a földön vágtatott, mégis beérte őket. S a varázsló villámokat küldött rájuk a levegőbe.

     De a királyfi okos volt, felrepültek a felhők fölé, és elbújtak mögöttük. A királyfi – amikor még a varázslónál szolgált – ellopott egy zsák varázsport, s azt most elszórta a felhőkből, egyenest a varázslóra és a lovára. A varázspor megbénította és elaltatta a varázslót és a lovát. Mire felébredtek, a királyfi és a táltos már messze jártak.

     A királyfi és a hófehér szárnyas ló a nagy hegyek felé vette az irányt, s elrepültek az aranyerdőbe. Szálltak szabadon a hófehér felhők felett… s amikor odaértek örök hűséget esküdtek egymásnak. A királyfi megnősült, s nagy családja lett. A szárnyas ló pedig örökre vele maradt.

Vége

Fonyód, 2022. április 4.