Kép forrása: saját
A Húúdenagy-Erdő - tizenharmadik fejezet.
Tizenharmadik fejezet – amely meglehetősen kurta, azaz rövid. Tényleg.
A tizenhármas szám közismerten nagyon szerencsétlen - vagy nagyon szerencsés. Kinek-kinek melyik. Egy lapon említhető a kiborult asztali sóval, eltört tükrökkel, a fekete cicákkal, kéményseprőkkel, a zöld Trabantokkal, a négylevelű lóherékkel, és a malac-farkakkal. Tudományos alapja igazábol egynek sincsen, csak a közhiedelemben él így. Viszont elkerülendő azt, hogy a vélt vagy valós balszerencse miatt bárki sziszegjen, vagy huhogjon, inkább ne is kockáztassunk, és ugorjuk át ezt a fejezetet.
Guggoljunk le! Készüljünk rá! Megvan? Éééééééééééés… Most! Lőjjük ki magunkat az ég felé, és: HOPP! Ugrás!!! Szuper volt!
Folyt.köv.?
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Mindig is az este volt a kedvenc időszakom. Legfőképpen karácsonykor. Már kicsi gyerekként azt vártam, hogy lemenjen a nap, felragyogjanak a csillagok és az este selymes leplet terítsen az ablakokra. Ilyenkor...
Elolvasom
A hófödte tájon léptek nyoma látszott. Már bőven éjszaka volt, mindenki nyugovóra tért. Mégis egy aprócska emberke járta az üres utcákat, hiszen feladata volt. Az utcai lámpa fénye szinte csak pislákolt, ...
Elolvasom
Kovácsné Demeter Monika Iringó
A fák lombjai rezzenéstelenül álltak az erdő mélyén. Tikkasztó hőség volt, és nem fújt a szél sem. Jó volt az árnyékban hűsölni, az állatok szerencsésnek érezték magukat, hogy itt élhetnek. ...
Elolvasom
Mikor voltamSzerencsenfogadott egyszerecsenÓh milyen nagyszerencsehogy ön itt vanSzerencsenMit adotta szerecsendiót adottSzerencsenAzóta azsebembenvan egy diószerecsen
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Miklós Krisztián amatőr író / társasjáték blogger
18 éves elmúltam, két kisfiam van (11 és 1,5), szeretek írogatni gyermekmeséket, verseket, és sci-fi novellákat. Rajzolni, dalokat írni és dalszöveget is. Kedvenc hobbim a társasjátékozás. ;)