A jácint

A jácint.

Kamilla egy tavaszi reggelen teáját szürcsölgette, és a szalámis kenyerét ette. Az apukája így szólt.

- Kislányom, majd vihetsz a tanító néninek egy jácintot nőnapra!

- Jó. - válaszolt Kamilla.

Kamilla szülei kertészmérnökök voltak. Az apukája a munkahelye mellett, mindig foglalatoskodott valamiféle kertészeti tevékenységgel. Télen a saját termesztésű fenyőfájukat árulták. Mindenféle gyümölcsfájuk és bokraik voltak, naspolya, ribizli, szeder. Tavasszal az eper nyitotta a gyümölcs szezont, olyan sok eprük volt, hogy néha vittek egy tállal a szomszédnak is. Nyáron a barackfák roskadoztak a gyümölcstől, volt mikor 6 láda őszibarackjuk volt. Ősszel az apukája virághagymákat ültetett. Egy nap, Kamilla kilenc év körül lehetett, pici fenyőfákat ültettek, tenger sokat. Kamilla már fáradt volt, ránézett az anyukájára, aki csöndesen dolgozott. Akkor Kamilla igazán úgy vélte, hogy az anyukája egy hős. Másszor, mikor már kicsit nagyobbacska volt, tavasszal, ő szedegette le, a tengernyi jácintról, a picike harangjait. Letérdelt, és szépen sorban két ujja közé vette a harangszárat, és lehúzta a harangokat. Kicsit sajnálta Kamilla a virágokat, de az apukája azt mondta, hogy a virág így nem bíbelődik a virágzással, hanem a hagymáját növeszti. S ilyenkor, tél végén, az apukája felhozta a süllyesztett zöldség tárolóból a kis cserepekbe ültetett jácintokat, és az étkező ablakába tette, majd minden reggel, megöntözte őket. S ezekből a jácintokból kaptak a családtagok, ismerősök, szomszédok, s most a tanító néni is. A bátyjára olyan nagy hatást tett a szülői minta, hogy felnőtt korában ő is kertészmérnök lett.

Kamilla az iskolában elmesélte a barátnőjének, hogy majd hoz nő napra a tanító néninek egy jácintot.

- Szerintem ez nagyon béna! – szólt Adrienn.

- Miért? – kérdezte Kamilla.

- Lány vagy és virágot adsz nő napra? Szerintem ez nagy marhaság!

- Szerintem nem. - szólt Kamilla csendesen.

Nem is értette, hogy Adrienn miért ilyen ellenséges. Miért ne hozhatna ő virágot? Eljött a nőnap. Kamilla kicsomagolta az újságpapírba tekert virágot. A porcelán kék színű jácinton sűrűen, tömötten csüngtek a virág harangok. Kamilla más emberek virágoskertjeiben sosem látott ilyen szép jácintokat, mint amiket az apukája termesztett. Átadta.

- Kedves Zsuzsa néni fogadja tőlem szeretettel nőnapra! Tudom, hogy én is lány vagyok, de mégis hoztam virágot. –szólt Kamilla.

A tanító néni szemében olyan öröm csillant, hogy még Kamillát is meglepte.

-Köszönöm szépen!- válaszolta a tanító néni.

Majd a nagy, tanári asztalra tette. Kamilla a helyére ment, és megállapította magában, hogy de jó, hogy nem hallgatott Adriennre. A jácint egy hétig árasztotta bódító illatát az osztályteremben.

Egy reggel így szólt Kamilla apukája.

- Kislányom, ha elvirágzott a jácint, haza hozhatod a hagymáját!

- Jó!

Így a következő nap Kamilla kereste a virágot. Nem találta, megkérdezte az éppen ott dolgozó takarító nénit.

-Nem látta a jácintot, ami az asztalon volt?

-Ó aranyom, én azt kidobtam!- szólt a takarító néni.

- De haza akartam vinni a hagymáját! - szólt Kamilla.

- Csillagom, nem tudtam, hogy az még jó valamire, az már a kukában van.                                                      Hát, ez a takarító néni! Bosszankodott Kamilla magában.

- Jó, köszönöm. Csókolom!

Így szegény jácint hagyma a kukában végezte, de Zsuzsa néni öröme, és a virág bódító illatának emléke, megmaradt. 

Igaz történet alapján.