Margarete, a játékmackó megálmodója

Margarete, a játékmackó megálmodója.

1849-ben, Giengen városában, Németországban, egy szomorú éjszakán, a kicsi Margarete lázas lett. Másnap a szülei elhívták a doktor bácsit. A doktor bácsi hideg vizes borogatást javasolt, de nem tudta igazából megmondani, hogy mi lehet a baj. Margarete sajnos nem javult, sőt, rosszabbodott. A lábait kezdte nem érezni. Mígnem, már nem bírta mozgatni őket. A szülők mellett, három kicsi gyerek állta körbe az ágyat, Margarete két nővére, és az öccse. A szülők, más orvosokat is hívtak. De nem tudtak Margarétén segíteni.

 Az édesapa építésvezető volt, az édesanya Margarétét, és testvéreit nevelte. A szülők nagyon szerették Margarétét, és mindent megtettek a gyógyulásáért. Sokszor ültek hintókba, és drága szanatóriumokba, fürdőkúrákra, mindenféle intézményekbe vitték Margarétét. De nem történt javulás. Az orvosok három évvel később megállapították, hogy Margarete gyermekbénulást kapott, ami akkoriban szinte teljesen ismeretlen betegség volt, és nem tudták gyógyítani. A kicsi Margarete így tolószékbe kényszerült. Csak az egyik kezét tudta szabadon mozgatni, a másik kezét, korlátozottan. Az öccse Fritz, mindig segített neki iskolába menni, egy kocsiban húzták, a szünetekben, Margarete mindig olyan játékokat eszelt ki, ahol ő lehetett a főszereplő. De a nagyobb gyerekek hamar otthagyták, így Margarete a kisebbekre vigyázott. Teltek múltak az évek, a szülők továbbra is gyógykúrákra vitték. De Margarete 17 éves korában úgy döntött, hogy nem megy többé intézményekbe. Nincs mit tenni, belefáradt a küzdelembe, ő most már előre szeretne nézni. Margarete okos kislány volt, és szépen haladt az iskolában. A citerázást különösen szerette. S olyan mesterien játszott rajta, hogy tanítványai lettek. Margarete rakosgatta a keresetét, mígnem, vett belőle, egy varrógépet, és varróiskolába járt. Margarete elvégezte az iskolát, és az édesapja a házban, berendezett neki egy kicsike műhelyt. S Margarete, varrt. Mindenféle lakástextíliát, terítőt, párnákat. Ám egy szép napon Margarete egy tűpárnatartó kiselefánt szabásmintáját fedezte fel, az egyik divatlapban. Elkészítette. Az unokaöccsének nagyon tetszett a puha figura, és Margarete másoknak is készített belőle, melyeket elajándékozott. Mígnem, árulni kezdte. Egy puha, bézs színű kiselefántot, öröm volt kézbe venni. Akkoriban, nem voltak plüss figurák. A játékok, fából készültek. S Margaretében, ekkor született meg az ötlet, hogy játékokat fog készíteni a gyermekeknek. Tervezett majmot, tevét, disznót, lovat, egeret, kutyát, macskát, nyulat és zsiráfot. Nagyon ügyelt rá, hogy szépek legyenek, és tartósak. Kívül nemezborításúak voltak, belülről bárány gyapjúval bélelte ki őket. Az állatok nagyon szépek és természethűek voltak. Margarete nővérei férjhez mentek. Neki erre nem adódott lehetősége. De nagyon szerette a kis unokahúgait és öccseit. Az unokaöccse Richard, mikor megnőtt, művészeti akadémiára járt, és később a stuttgarti állatkertben mesés rajzokat készített az állatokról, amiket később Margarete mindig felhasznált egy- egy új állatfigura megalkotásakor. A medve alakok először az akkoriban cirkuszokban megjelenő táncoló medvéket utánozták. 1902-ben készült el az első, mozgatható plüss mackó. 1903-ban, egy szép tavaszi napon, Margaréte megjelent a lipcsei tavaszi vásárban a mackóival. A mackókból alig fogyott. Már éppen pakolászni kezdtek és zárni a standokat, amikor megjelent egy amerikai üzletember, és megvette mind a száz játék mackót, és még 3000 darabot rendelt. Így a plüss mackók Amerikába utaztak, és ott hatalmas sikert arattak.

Történt egyszer, hogy Theodore Roosevelt amerikai elnököt rá akarták venni, hogy lőjön le egy fához kötözött kis medvebocsot, hogy utána, hősies fotókat készíthessenek az eseményről. De Roosevelt elnök, nem volt hajlandó megölni a kis medvebocsot, néhány, vacak, sajtó fotó kedvéért. Így egy orosz bevándorló az édességboltja kirakatába kitett egy kis plüss mackót, és mellé írta, hogy Teddy, a mackó. A Teddy mackó nevet Margarete cége is átvette, s így született meg a Teddy mackó, ami a kiszolgáltatottak megsegítésének a szimbólumává vált.

Margarete üzeme folyamatosan nőtt, Margarete mindenhova rámpákat építetett, hogy önállóan is körbe járhassa az üzemet. Margarete 61 éves koránban hunyt el. Németországban, az önálló, női vállalkozó szimbólumává vált. A cég a mai napig működik, és gyerekek millióinak gyártja a játékmackókat.

A mese Margarete Steiff (1847-1909) német varrónő és játékkészítő életét dolgozta fel.

Felhasznált irodalom: Wikipédia, Landlust