A járműmúzeum

A járműmúzeum.

Ede imádta a járműveket. Talán csak a csokifagyi volt az egyetlen dolog, amit jobban szeretett mint a kisautóit. Naphosszat játszott velük a várostérképes szőnyegén. De sajnos, minden este eljött az a pillanat, amikor megnyikordult az ajtó, és Anya bekukkantott a szobába.
– Ede, fürdés!
– Ne zavarj! Még játszom!
– Késő van, gyere! Jó meleg, habos fürdővizet csináltam neked.
– Nem érek rá! Még nagyon sok kocsit be kell mutatnom. – Ede megemelte a hangját és úgy folytatta:
– Tessék, csak tessék jönni már!
A járműkiállítás még nyitva áll.
Ede előkotort egy sárga taxit, egy piros trolit és egy kék dömpert is.
Anya sóhajtott, és eltűnt.
– Na, ez bejött – gondolta magában elégedetten Ede.

Nem sokkal később léptek zaja hallatszott a folyosóról.
– Vau-vau! Bejöhetünk?
Ede szeme kikerekedett.
– Persze!
Az ajtóban ismét Anya jelent meg, de immár nem egyedül. Fiacskája kedvenc plüss kutyáinak társaságában érkezett.
– Elnézést! Mielőtt bezár a múzeum, mi is megnézhetjük?
– Még szép! Üdvözöllek titeket, tartsatok velem!
Ede lelkesen mutogatta a piros, kék és zöld kisautókat. Sőt, még a kismarkolóját is!
– Váú, és van még más is? – kérdezte Blöki a farkát csóválva.
– Jóhogy! – Ede felpattant, és kisüvített a szobából. Blöki, Kajla és a többiek a tarkabarka szőnyegen várták vissza idegenvezetőjüket, aki egy menő motorcsónakkal a kezében tért vissza.
– Ide süssetek! – kiáltotta. – A kádban vízi járművek is várnak! Utánam!

Több se kellett, a kutyusok Anyával az élen sebesen követték Edét a fürdőszobába. A kádban a habtenger közepén egy csomó kishajó ringatózott. Ede lelkesen mutatott a kiállítás utolsó helyszínére:
– Meleg vízben sose fázom,
A mókát a habok között zárom.
A vízbe pattanva minden fontos tudnivalót megosztott a kutyusokkal a hajókról, a motorcsónakokról és a jet-skikről. Eközben Anya egy szép, zöld, hajó formájú szivaccsal tisztára suvickolta az ifjú múzeumtulajdonost.