Boszorkány a szomszédban

Boszorkány a szomszédban.

Zoé ezen a délutánon is az ablakban leskelődött. A szomszédba nemrég költözött be egy új család. A szomszéd fiú, Roli éppen az ő osztályukba került.
– Mit csinálsz már megint? – kérdezte Zoét a kishúga, Petra.
Zoé elgondolkodva a testvére felé fordult:
– Szerinted nem furák az új szomszédok?
– Szerintem nem. Miért?
– Tegnap este láttam, hogy Roli apukájának az ablakából megint különös, varázslatos színű fények szűrődtek ki. Vajon miben mesterkedik? – tűnődtem magamban. Egy furcsa, gömbölyű üvegből jött a fény. Hátborzongató volt, ahogy világított a sötét szobában! Aztán mintha mi sem történt volna, egy pillanat alatt sötét lett megint.
– Anya szerint túl sok mesét nézel. Biztos képzelődsz. Nem jössz inkább játszani? – vágta rá Petra, aki épp a babaházát rendezgette.

Zoét nem hagyta nyugodni a kérdés. Másnap reggel alig várta, hogy találkozzon legjobb barátnőjével, Pankával.
– Panka, szerinted nem fura az új fiú?
– Nekem nem tűnt fel. Miért? – kérdezte Panka.
– Nem is tudom… Amikor beköltöztek a szomszédunkba, az apukája egy csomó kis üveget meg színes löttyöket pakolászott, és…
– Zoé! Te leskelődtél? – vágott közbe Panka elképedve.
– Csak egy kicsit – sütötte le a szemét Zoé. Tudta, hogy nem szép dolog, de hát olyan kíváncsi volt!
– Mi a téma? – Az előttük ülő barátnőjük, Blanka fordult hátra a lányokhoz.
– Zoé az ablakából kukkolja Rolit! – kuncogott Panka.
– Na, ez már érdekesen hangzik! – nevetgélt Blanka.
– Szóval… – folytatta Zoé lángoló arccal – fura dolgok vannak ott. Sokszor füst száll ki az ablakon, meg néha erős fények villannak fel. Múltkor láttam az anyukáját lila süvegben, az apukáját meg hosszú fekete köpenyben. A kezükben pedig mintha varázspálca lett volna.
– Boszorkány! – sikkantott Panka.
– Sss! Még meghallják! – Zoé aggodalmasan körülnézett. – Én is erre gondoltam. Szerintem az anyukája boszi, az apukája meg varázsló. Mi másra kellhet az a sok fura lötty és üvegcse? Ez megmagyarázná a füstöt meg a fényeket is. Biztos a házukban van a boszorkánykonyhájuk.
– De boszorkányok nem léteznek! – zárta le a kérdést Blanka.
– Gyertek el, nézzétek meg, ha nekem nem hisztek! – erősködött Zoé. A három lány Rolira nézett, mintha további jelek után kutatnának.
– Legyen! – egyezett bele Blanka.
– A Boszorkány Akció délután indul! – kurjantott Panka. Zoé és Blanka alig győzték csitítani lelkes barátnőjüket.

Utolsó óra után egyből indultak is. Roliék házához érve látták, hogy egy fekete macska szalad el a kapu előtt. Blanka és Panka egy pillanatra megtorpantak.
– Még boszorkány-macskájuk is van! Látjátok? – erősködött Zoé.
Zoé szülei még nem voltak otthon, így a lányok nyugodtan belevághattak az akcióba. Felfelé kocogva a lépcsőn Zoé szíve a torkában dobogott. Érezte, hárman együtt ki tudják deríteni a rejtélyt.

A lányok Zoé szobájában rögtön az ablakhoz siettek. Nemsokára hazaérkezett Roli az apukájával. A függöny mögül kukucskáltak, nehogy lebukjanak. Panka azonban hamar megunta a várakozást.
– Nézzétek, ott van egy kis hordó! – mutatott Panka Roliék ablaka alá.
– Ha arra felmászunk, be tudunk lesni az ablakon.
– Te teljesen megőrültél? – kérdezte Blanka.
– Másképp sose derül ki az igazság – felelte Panka.
A három lány ebben egyetértett. Nem teketóriztak, gyorsan a kert felé vették az irányt.

– Az udvar végén van egy kerítésléc, ami mozog. Azon át tudunk mászni. Az előző szomszédunkkal, Petivel folyton itt jártunk át egymáshoz játszani. – Zoé már mutatta is az utat.
– Na, ki mászik fel a hordóra? – kérdezte Panka.
– Ki? Hát te! Te vagy a legmagasabb – vágta rá Blanka. Roliék házán valamiért magasabban voltak az ablakok, mint a többi szomszédnál. Ki tudja, lehet, hogy ez sem véletlen?
Panka kicsit duzzogva ugyan, de felmászott. Szeretett volna minél többet látni, ezért lábujjhegyre állt a hordó tetején, ekkor azonban hirtelen elvesztette az egyensúlyát. Puff! Csörr! Panka egy nagy huppanással a földön landolt, a fémhordó pedig feldöntötte az ablak mellett álló kukát.
- Ajaj! Ebből baj lesz! – mondta Zoé aggodalmasan.
Roli és az apukája rögtön kiszaladtak a házból a nagy robajra.
– Hát ti meg mit kerestek itt? – csodálkozott Roli.
– Mi, mi csak… – hebegett-habogott Zoé.
– Zoé azt állította, hogy varázslók és boszorkányok laknak a szomszédjukban. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon Zoé igazat mond-e, ezért eljöttünk megnézni a boszorkánykonyhát – vallotta be töredelmesen Panka. Roli hatalmasat kacagott.
– Miből gondoltátok ezt? – kérdezte elnézően Roli apukája.
– A füst, a fények, azok a löttyök… – sorolta a bizonyítékokat Zoé. – Meg a köpeny és a süveg. – Ekkor Roli apukája is elnevette magát.
– Apa vegyész – árulta el Roli. – Az a munkája, hogy mindenféle anyagokkal kísérletezik. Itthon is berendezett egy laboratóriumot. Ott találhatók azok a titokzatos „lötyik”, amiket láttál, Zoé.
– A füst és a fények akkor keletkeznek, amikor bizonyos anyagok találkoznak. Épp ez a szép az én munkámban. Ha két lötyi találkozik, mindig más történik – kacsintott Roli apukája Zoéra.
– Na és azok a ruhák? – kérdezte Panka.
– Néha a felnőttek is szeretnek játszani. Jelmezversenyt tartottunk a barátainkkal, ezért öltöztünk be – mesélte Roli apukája.
– Bocsánatot kérünk a kíváncsiskodásért – mondta lehajtott fejjel Zoé.
– Ne tessék haragudni ránk! – csatlakozott a bocsánatkéréshez Blanka és Panka is.
– Ha ennyire érdekel Titeket a boszorkánykonyha, szívesen megmutatom Nektek az itthoni laboromat! – ajánlotta fel Roli apukája. A három lány örömmel elfogadta a meghívást. Azon a délutánon nagyon sok izgalmas kísérletet láthattak. A fekete cica pedig a párkányról figyelte, ahogy a lányok ismerkednek a kémia világával, amiről eddig csak a felsősöktől hallottak.