Boszorkány a szomszédban


http://mocorgohaz.hu/

Zoé ezen a délutánon is az ablakban leskelődött. A szomszédba nemrég költözött be egy új család. A szomszéd fiú, Roli éppen az ő osztályukba került.– Mit csinálsz már megint? – kérdezte Zoét a kishúga, Petra.Zoé elgondolkodva a testvére felé fordult:– S...

Kép forrása: A Canva felületén készült.

Zoé ezen a délutánon is az ablakban leskelődött. A szomszédba nemrég költözött be egy új család. A szomszéd fiú, Roli éppen az ő osztályukba került.
– Mit csinálsz már megint? – kérdezte Zoét a kishúga, Petra.
Zoé elgondolkodva a testvére felé fordult:
– Szerinted nem furák az új szomszédok?
– Szerintem nem. Miért?
– Tegnap este láttam, hogy Roli apukájának az ablakából megint különös, varázslatos színű fények szűrődtek ki. Vajon miben mesterkedik? – tűnődtem magamban. Egy furcsa, gömbölyű üvegből jött a fény. Hátborzongató volt, ahogy világított a sötét szobában! Aztán mintha mi sem történt volna, egy pillanat alatt sötét lett megint.
– Anya szerint túl sok mesét nézel. Biztos képzelődsz. Nem jössz inkább játszani? – vágta rá Petra, aki épp a babaházát rendezgette.

Zoét nem hagyta nyugodni a kérdés. Másnap reggel alig várta, hogy találkozzon legjobb barátnőjével, Pankával.
– Panka, szerinted nem fura az új fiú?
– Nekem nem tűnt fel. Miért? – kérdezte Panka.
– Nem is tudom… Amikor beköltöztek a szomszédunkba, az apukája egy csomó kis üveget meg színes löttyöket pakolászott, és…
– Zoé! Te leskelődtél? – vágott közbe Panka elképedve.
– Csak egy kicsit – sütötte le a szemét Zoé. Tudta, hogy nem szép dolog, de hát olyan kíváncsi volt!
– Mi a téma? – Az előttük ülő barátnőjük, Blanka fordult hátra a lányokhoz.
– Zoé az ablakából kukkolja Rolit! – kuncogott Panka.
– Na, ez már érdekesen hangzik! – nevetgélt Blanka.
– Szóval… – folytatta Zoé lángoló arccal – fura dolgok vannak ott. Sokszor füst száll ki az ablakon, meg néha erős fények villannak fel. Múltkor láttam az anyukáját lila süvegben, az apukáját meg hosszú fekete köpenyben. A kezükben pedig mintha varázspálca lett volna.
– Boszorkány! – sikkantott Panka.
– Sss! Még meghallják! – Zoé aggodalmasan körülnézett. – Én is erre gondoltam. Szerintem az anyukája boszi, az apukája meg varázsló. Mi másra kellhet az a sok fura lötty és üvegcse? Ez megmagyarázná a füstöt meg a fényeket is. Biztos a házukban van a boszorkánykonyhájuk.
– De boszorkányok nem léteznek! – zárta le a kérdést Blanka.
– Gyertek el, nézzétek meg, ha nekem nem hisztek! – erősködött Zoé. A három lány Rolira nézett, mintha további jelek után kutatnának.
– Legyen! – egyezett bele Blanka.
– A Boszorkány Akció délután indul! – kurjantott Panka. Zoé és Blanka alig győzték csitítani lelkes barátnőjüket.

Utolsó óra után egyből indultak is. Roliék házához érve látták, hogy egy fekete macska szalad el a kapu előtt. Blanka és Panka egy pillanatra megtorpantak.
– Még boszorkány-macskájuk is van! Látjátok? – erősködött Zoé.
Zoé szülei még nem voltak otthon, így a lányok nyugodtan belevághattak az akcióba. Felfelé kocogva a lépcsőn Zoé szíve a torkában dobogott. Érezte, hárman együtt ki tudják deríteni a rejtélyt.

A lányok Zoé szobájában rögtön az ablakhoz siettek. Nemsokára hazaérkezett Roli az apukájával. A függöny mögül kukucskáltak, nehogy lebukjanak. Panka azonban hamar megunta a várakozást.
– Nézzétek, ott van egy kis hordó! – mutatott Panka Roliék ablaka alá.
– Ha arra felmászunk, be tudunk lesni az ablakon.
– Te teljesen megőrültél? – kérdezte Blanka.
– Másképp sose derül ki az igazság – felelte Panka.
A három lány ebben egyetértett. Nem teketóriztak, gyorsan a kert felé vették az irányt.

– Az udvar végén van egy kerítésléc, ami mozog. Azon át tudunk mászni. Az előző szomszédunkkal, Petivel folyton itt jártunk át egymáshoz játszani. – Zoé már mutatta is az utat.
– Na, ki mászik fel a hordóra? – kérdezte Panka.
– Ki? Hát te! Te vagy a legmagasabb – vágta rá Blanka. Roliék házán valamiért magasabban voltak az ablakok, mint a többi szomszédnál. Ki tudja, lehet, hogy ez sem véletlen?
Panka kicsit duzzogva ugyan, de felmászott. Szeretett volna minél többet látni, ezért lábujjhegyre állt a hordó tetején, ekkor azonban hirtelen elvesztette az egyensúlyát. Puff! Csörr! Panka egy nagy huppanással a földön landolt, a fémhordó pedig feldöntötte az ablak mellett álló kukát.
- Ajaj! Ebből baj lesz! – mondta Zoé aggodalmasan.
Roli és az apukája rögtön kiszaladtak a házból a nagy robajra.
– Hát ti meg mit kerestek itt? – csodálkozott Roli.
– Mi, mi csak… – hebegett-habogott Zoé.
– Zoé azt állította, hogy varázslók és boszorkányok laknak a szomszédjukban. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon Zoé igazat mond-e, ezért eljöttünk megnézni a boszorkánykonyhát – vallotta be töredelmesen Panka. Roli hatalmasat kacagott.
– Miből gondoltátok ezt? – kérdezte elnézően Roli apukája.
– A füst, a fények, azok a löttyök… – sorolta a bizonyítékokat Zoé. – Meg a köpeny és a süveg. – Ekkor Roli apukája is elnevette magát.
– Apa vegyész – árulta el Roli. – Az a munkája, hogy mindenféle anyagokkal kísérletezik. Itthon is berendezett egy laboratóriumot. Ott találhatók azok a titokzatos „lötyik”, amiket láttál, Zoé.
– A füst és a fények akkor keletkeznek, amikor bizonyos anyagok találkoznak. Épp ez a szép az én munkámban. Ha két lötyi találkozik, mindig más történik – kacsintott Roli apukája Zoéra.
– Na és azok a ruhák? – kérdezte Panka.
– Néha a felnőttek is szeretnek játszani. Jelmezversenyt tartottunk a barátainkkal, ezért öltöztünk be – mesélte Roli apukája.
– Bocsánatot kérünk a kíváncsiskodásért – mondta lehajtott fejjel Zoé.
– Ne tessék haragudni ránk! – csatlakozott a bocsánatkéréshez Blanka és Panka is.
– Ha ennyire érdekel Titeket a boszorkánykonyha, szívesen megmutatom Nektek az itthoni laboromat! – ajánlotta fel Roli apukája. A három lány örömmel elfogadta a meghívást. Azon a délutánon nagyon sok izgalmas kísérletet láthattak. A fekete cica pedig a párkányról figyelte, ahogy a lányok ismerkednek a kémia világával, amiről eddig csak a felsősöktől hallottak.

Dácska, meseíró

Ezt a mesét írta: Dácska meseíró

Dr. Papp Melinda meseterapeuta, kommunikációs szakértő, nyelvész, a Dácska oldal megálmodója és egy meserajongó 3,5 éves kisfiú édesanyja. A történetalkotási vágyam egészen óvodáskoromra nyúlik vissza. Akkoriban anyukámmal hosszú órákat töltöttünk közös meséink fabrikálásával. Miután elsajátítottam az írás mesterségét, belefogtam saját kis történeteim megalkotásába. Kezdetben főként rövidebb novellákat írtam. A...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!