Ki a leggyorsabb?

Ki a leggyorsabb?.

Nagy volt a zsivaj a Csicsergő Madársuliban reggel. A gólyák kelepeltek, az izgága fecskék kergetőztek. A kacsák a reggelijüket ropogtatták. Ekkor röppent be az osztály legkisebb tanulója, a kolibri.
– Megjött a kis mitugrász! – köszöntötte Géza, a gólyafiú.
– Szia Pöttömke! – kuncogott Kázmér, a kacsa.
Klári, a kis kolibri ügyet sem vetett rájuk és leszállt a helyére. 
Na, majd meglátjuk ki a mitugrász! – gondolta Klári magában.

Bagoly Néni ekkor suhant be a terembe.
– Fiókák, figyelem! Ma tornaórával kezdünk. A feladat az, hogy minél gyorsabban repüljetek át az öreg fenyőfáig.
Próbálkoztak a gólyák és a kacsák is. Senkinek sem ment jól a feladat. Bezzeg Klárinak! Mire a többiek kettőt pislogtak, Klári már ott termett a fenyőfánál.
– Azta! – szólt Kázmér elismerően.
– Most figyeljetek! – rikkantotta Klári. Hirtelen elkezdett hátrafelé repülni. Egy szempillantás alatt újra ott termett az osztály mellett.
– Nem semmi – szaladt ki Géza száján. – Ilyet senki sem tud csinálni az osztályból.
– Köszönöm – felelte boldogan Klári. – Anyukám azt mondta, hogy csak mi, kolibrik vagyunk képesek erre a trükkre az összes madár közül.  

Aznap minden madár csodájára járt Klári mutatványának. A szünetben a kolibri lány még azt is megmutatta a többieknek, milyen sokáig képes egy helyben lebegni. Ezután mindenki felnézett az osztály legkisebb, de legfürgébb madarára.