A karácsony, a király, és a töltöttkáposzta

A karácsony, a király, és a töltöttkáposzta.

Egyszervolt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy öreg király. Ennek a királynak volt három fia. Hát ezek a fiúk már rég megházasodtak. A nagyobbik fiú egy grófkisasszonyt, a középső egy bárókisasszonyt a legkisebb pedig egy macskacicóból lett királykisasszonyt vett el. Habár, már mind elköltözött otthonról és  gyerekeik is születtek, a három királyfi vasárnaponként hazalátogatott a családjaikkal, hogy együtt elköltsenek egy finom ebédet.

Történt egyszer, hogy Advent első vasárnapján, lakomázás közben a három királyfi megkérdezte az apjukat, hogy mit szeretne abban az évben karácsonyra. A király hosszasan töprengett, majd így szólt:

-Drága gyermekeim egyetlen egy dolog van amit kérnék tőletek. Tudjátok mióta elköltöztetek, minden Szenteste az egyik szemem sír a másik meg nevet. Azért nevet az egyik mert annyira örülök neki, hogy ilyen szépen felcseperedtetek és révbe értetek. A másik szemem viszont azért sír, mert mióta elköltöztetek mindig egyedül töltöm az ünnepeket. A magányban meg még a töltöttkáposzta sem olyan ízletes. Ezért halljátok meg királyi szavam, én annak örülnék a legjobban, ha idén nekem is lehetne karácsonyi hangulatom, és végre jó szájízzel ehessem meg a töltött káposztámat.

A királyfiak először nem szóltak semmit, csak kérdőn néztek egymásra.

-És mégis honnan szerezzünk karácsonyi hangulatot, felséges édesapám? – Kérdezte az egyik fiú.

-Egyszerűen, a régi jól bevált módszerrel.- Kacsintott a király majd kivezette a fiait a vár elé. Ott elővett egy íjat és három nyílvesszőt, minden fiúnak a részére egyet, majd kilőtte őket három irányba és azt mondta kinek merre esik le a nyila arra kell menni keresni az ajándékot. Azt is megparancsolta, hogy advent további vasárnapjain mindig hozzanak valami ízelítőt. A nagyobbik fiúnak egy karácsonyi dekorációkat gyártó üzem felé repült a nyílvesszője, a középső fiúnak a birodalom legjobb étterme felé, ahol ínycsiklandóan készítik a töltött káposztát, a legkisebbnek pedig a belváros felé esett. Ezután visszamentek a palotába. A többiek vidáman folytatták az ebédet, ám a legkisebb királyfi nagyon búsult. Észrevette ezt a felesége, a macskacicóból lett királykisasszony.

-Édes kicsi drágám, csak azt a szomorú arcodat ne látnám! Mond csak miért búsulsz?

-Felséges királyapám azt mondta, hogy a belvárosba menjek ajándékért, de én ott nem találok karácsonyi hangulatot.

- Egyet se félj! Délután én hazamegyek a gyerekekkel, te meg menj el a belvárosba, nézz szét és majd otthon közösen kitalálunk valamit.

Így is tettek. A királyfi addig ment mendegélt, amíg észre nem vett egy anyókát aki a háza előtt jajveszékelt.

-Adjon Isten öreganyám!-üdvözölte.

-Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál különben a farkasokkal téptelek volna szét! Bár amúgy sincs túl rózsás kedvem, mióta egy pernahajder betörte az ablakomat ezzel nyíllal. A kisnyugdíjamból sajnos nem telik új ablakra. Nem elég, hogy egyedül leszek az ünnepek alatt, de még fagyoskodhatok is a huzatos házamban. A hidegben meg még a töltött káposzta sem olyan ízletes.

A királyfi elsápadt és szörnyű bűntudata kerekedett, mert bizony az a nyílvessző ami betörte az anyóka ablakát, nem volt más mint amit felséges édesapja személyesen lőtt ki. Ezért meghagyta az anyónak, hogy nyugodtan csináltassa meg az ablakát, a számlát meg küldje el a lakcímére, a többiről meg ő majd intézkedik. Utána elköszöntek egymástól a királyfi pedig hazament.

Advent második vasárnapján amikor a legkisebb királyfi a családjával megérkezett a királyi palotába, a két idősebb testvér már ott volt feleségestül, gyerekestül, és mindenki a szerzeményeiket csodálta. A legidősebb egy csodálatosan szép gyémántberakásos aranycsúcsdíszt hozott, a középső kóstolót a birodalom legfinomabb töltöttkáposztájából. De akkor lett a legnagyobb az ámulat amikor a legifjabbak került sorra, aki mivel semmit nem tudott otthon a macskacicóból lett királykisasszonnyal kiötölni, az öregnéne ablakjavításának a számláját hozta el. Meg is mondta az apjának, hogy záros határidőn belül ki kell fizetnie.

-És az, hogyan járul hozzá a karácsonyi hangulatomhoz, ha kifizetek egy számlát?- kérdezte a király.

-Hát majd meglátod!-vonta meg a vállát a legkisebbik.

Ebéd után a királyfi ismét a belvárosnak vette az irányt. Menet közben megpillantott egy romos kulipintyót. Az udvaron volt egy pad, ahol a szegény ember ült bánatos arccal.

-Szervusz szegény ember, miért vagy ilyen szomorú Advent második vasárnapján?-kérdezte a királyfi.

Jaj, felség én és a feleségem olyan a szegények vagyunk, hogy nem tudunk ajándékot venni a temérdek sok gyerekünknek, sajnos egy adag töltött káposztára sem telik.- Így beszélgettek egy darabig, aztán amikor a királyfi már menni készült, a szegényember kihívta a családját, hogy búcsúzzanak el ők is. A gyerek a felugrottak az előkelő vendégük nyakába és megbízták azzal, hogy a nevükben húzza meg a felséges királyapja szakállát. És mivel az ígéret szép szó, a következő vasárnap miután a két idősebbik fivér ismét bemutatott egy újabb részletet a király ajándékából, az egyik ezüst girlandokat hozott, a másik meg egy újabb elsőrendű töltött káposztát, a legkisebb királyfi ötlet híján, meghúzta az atyja szakállát, annyiszor, ahány gyereke volt a szegény embernek. A király továbbra se tudta mire vélni a dolgot, nem értette, hogy attól neki, miért lenne karácsonyi hangulata, ha valaki ráncigálja az arcszőrzetét. Végül, megparancsolta a fiainak, hogy az utolsó vasárnapra hozzák el az ajándékaikat, hogy amikor eljön a Szenteste neki is ünnepi hangulata lehessen. Na, ettől ijedt meg a legkisebb királyfi csak igazán. Rögvest felkerekedett, hogy teljesítse atyja szándékát, keresett, kutatott, eladókat faggatott, minden kő alá benézett, ám karácsonyi hangulatot a belvárosban sehol sem talált. Szégyen szemre üres kézzel járult édesapja elé a következő héten. Lesütött szemmel kért bocsánatot. Arra viszont nem számított, hogy a hír hallatára a király szorosan magához ölelte, és elkezdte az arcát jobbról balról csókolgatni.

-Hála az Égnek! Tudtam, hogy derék fiam vagy!-hálálkodott.

-De hát miért nem haragszol rám?-kérdezte a legkisebbik.

-Hogy haragudnék, rád amikor a két idősebbik bátyád annyi mindent adott, hogy az a te részed is bőven kiteszi. -mondta a felség, majd karon fogta a fiát és elvezette a palota nagyterméhez. Amikor kinyitotta az ajtót, a királyfi szeme elkerekedett attól amit látott. A palota nagyterme, mit nagyterme, óriás terme olyan pompásan fel lett díszítve, hogy csak úgy ragyogott. A napra lehetett nézni de rá nem. Volt ott minden, girlandok, fényfüzérek, aranyalma, ezüst dió, fenyőág, amit az ember el tud képzelni. És persze ne feledkezzünk meg a terem központján  ékeskedő méretes karácsonyfáról.  Nem volt ennél szebb helyszín birodalom szerte. Az asztalokon pedig ott sorakozott, a középső fiú ajándéka, a karácsonyi vacsora. Roskadásig tele voltak az abroszok, halászlével, hurkával, kolbásszal, bejglivel, mézeskaláccsal, és a legfontosabbal, a töltött káposztával.

-Ezek nagyon szép ajándékok, és hálás vagyok érte, de sok ez nekem egyedül. Ezért inkább arra kérlek, mondd meg nekem, mit kezdjek ennyi mindennel!-Rimánkodott a király. A királyfi gondolkodott egy darabig, majd eszébe jutott a megoldás. Kidoboltatta országszerte, hogy mindenki aki szegény, vagy egyedül lenne Szenteste, gyülekezzen december 24-én este 6 órakor a királyi vár előtt. Még a testvéreit és a családjaikat is meghívta, hogy ünnepeljenek inkább ott. Lett is nagy öröme a őfelségének, amikor Karácsony éjszakáján meglátta az otthonában az unokáit. Mindkét szeme sírt ugyan, de most az örömtől. Észre se vette, hogy egy hatalmas tömeg várakozik a palota kapujánál. Ott volt az anyóka, a szegény ember a pereputtyával, többszáz koldus és árva, továbbá olyan hercegek, grófok, válogatott cigánylegények is felbukkantak, akik azt hitték, hogy egy királylány kezéért lehet küzdeni. Ám a palota lakók is csodálkoztak, amikor a királyfi bevezette a sokaságot a gyönyörűszép nagyterembe. A király először azt hitte, hogy ellene készül lázadás, végül aztán megenyhült amikor rájött, hogy békés szándékkal jöttek. Leültetett mindenkit az asztalokhoz, utána közölte a hercegekkel, grófokkal, és a válogatott cigánylegényekkel, hogy habár neki nincs egyetlenegy hajadon lánya sem, kárpótlásul szívesen látja őket is a vendégségben. Azzal megkezdődött a lakoma, ettek, ittak, jót, mulattak, Szilveszterig vigadoztak, aztán Újév napján elbúcsúztak. Így esett meg abban az évben, hogy a nép együtt karácsonyozott, a királlyal, hogy a királyfiak előteremtették az atyjuk ünnepi hangulatát, aki most már  boldogan ehette a  töltött káposztáját.

Vége