Barion Pixel

Az öreg halász aranya: Lezárás


Előző rész:https://meskete.hu/mese/az-oreg-halasz-aranya-nyolcadik-fejezet/4852
Lezárás
Amelyben a narrátor vissza veszi a történetmesélés feladatát.
Mi mást is mondhatott volna Öreg Halász mint, hogy igen. A polgármester embereivel  elsétált abba...

Kép forrása: saját

Előző rész:https://meskete.hu/mese/az-oreg-halasz-aranya-nyolcadik-fejezet/4852

Lezárás

Amelyben a narrátor vissza veszi a történetmesélés feladatát.

Mi mást is mondhatott volna Öreg Halász mint, hogy igen. A polgármester embereivel  elsétált abba fehérre meszelt piros cserepes házhoz, ahol most lakik. Halásznéne addigra berendezkedett, és hosszú idő után újra fedél alatt alhattak.

– Ami a királyt illeti, állta a szavát. – zárta le a halász a mesét. –Azóta folyamatosan utalják a pénzt a számlámra. Az egyetlen bánatom, hogy senkinek nem mondhatom el a történetet anélkül, hogy őrültnek néznének. És a sziget nevét sem tudom, ezért be se bizonyíthatom, hogy tényleg létezik. A szél járásából, a nap állásából, és a hullámok fodraiból próbálok rájönni, hogy melyik irányba lehetnek. Hát ezért kémlelem nap mint nap a tengert. – Sóhajtott szomorkásan Öreg Halász. – Sikerült kielégíteni a kíváncsiságotokat?

Mint az ismeretes, a gyerekek a legkíváncsibb teremtmények a földön, ezért Öreg Halász nem volt meglepődve azon, hogy rögvest lát egy jelentkező kezet.

– De akkor neked miért nincsen csónakod, annak ellenére, hogy azt mondták újraépítik?

– Ehhez kapcsolódik egy másik érdekes történetem. Akarjátok azt is hallani? – Csigázta fel Öreg Halász a gyerekeket.

– Igeeeen! – kiáltottak fel egyszerre.

– Hát jól van. – Mosolygott magában a halász. – Úgy kezdődött hogy,…

Csing-csöng. Csengettek a Öreg Halász kapujában. Az öreg, és a felesége kinyitotta az ajtót.  A küszöb előtt nem más ácsorgott mint a király és Nagydarab Erős Ember. Akarom mondani az öreg király, és Nagydarab Idős de Erős Ember. A király még mindig korona feliratos keménykalapot hordott, a Nagydarab Idős de Erős Ember, meg öltönyt viselt. Azóta felettük is eljárt az idő, persze méltósággal, ahogy az egy uralkodóhoz és alattvalójához illik.

– Nini, kutya legyek ha benned nem az én kedves Öreg Halász barátomat tisztelhetem.

– Még szép felség! – Kiáltotta vidáman Öreg Halász, és kezet rázott a királlyalH. – Ő pedig a mellettem a feleségem, a Halásznéne.

– Kezét csókolom. – üdvözölte a király, Halásznénét, aztán előhúzott a kalapjából egy csokor virágot, és oda nyújtotta neki. Nem hiába, egy uralkodónak minden helyzetre fel kell készülnie.

– Ez aztán a szerencse, éppen üzleti úton jártunk a városodban a testőrömmel, akit én személyesen neveztem ki. – Mutatott Nagydarab Erős de Idős Emberre, aki erre kihúzta magát. – Aztán az ablakodból kihallottunk egy ismerős hangot, és gondoltuk becsöngetünk hátha te vagy az. De mesélj, hogy megy sorod? 

– Felség és tisztelt Nagydarab Idős de Erős Ember, ez egy tényleg különös véletlen. Éppen most panaszoltam el a gyerekeknek, hogy itt a városban a felnőttek mind furcsának és titokzatosnak tartanak engem, mert nem árulhatom el, hogy egyszerű nyugdíjas halászként, hogy tarthatok fent egy ilyen szép házat. Ha meg elmesélném az igazságot a zsákokkal, és a kísértettel még azt is hinnék, hogy bolond vagyok. Nincs semmilyen bizonyítékom. – Sóhajtott nagyokat Öreg Halász.

A király komoran hallgatta az öreg szavait, miközben királyi szakállát simogatta, majd így szolt:

–  Egyet se búsulj öreg barátom, tudom mi a megoldás a problémádra. Anno nem hálálhattuk meg eléggé a segítségedet, mert hamar haza kellett menned, de most itt a nagy lehetőség. Az értünk tett nagy szolgálatodért cserébe, én magam szerzem vissza a becsületedet, a városodban.

Nem tétlenkedett a király egy percig sem. Felkereste a polgármesteri hivatalt Nagydarab Idős de Erős Ember kíséretében. A polgármester készséggel fogadta őfelségét.(Még mindig ugyanaz volt a polgármester, mint évekkel korábban.) Csak úgy dagadt a büszkeségtől, bár, már amúgy is hordóhasa volt, hogy egy uralkodó tett nála látogatást személyesen. A király kérésére, a polgármester egy rendkívüli városgyűlést rendezett, a főtéren, ahol az egész város népe összecsődült. Aztán őfelsége felment egy, a rendezvény tiszteletére emelt pódiumra, és amikor mindenki ráfigyelt, részletesen elmesélte, hogy hogyan mentette meg a királyságát, az öreg halász aranya.

Palásti-Annabring Emese, amatőr író

Az egyetemen próbálkoztam meg először a mese írással, mert szükégem volt hozzá egy iskolai feladathoz. Kezdetben azt terveztem, hogy más szerzőtől választok ki egy mesét és ahhoz készítek illusztrációt. Számos író művét felvetettem magamban, de arra a következtetésre jutottam, hogy egyikhez se illene az én rajzstílusom, ráadásul a többsége már kifejlett képi világgal rendelkezett, és nehezen tudtam volna elvonatko...

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások