Az öreg halász aranya: Második fejezet

Az öreg halász aranya: Második fejezet.

Előző rész: https://meskete.hu/mese/az-oreg-halasz-aranya-1fejezet/4650

2. Fejezet

Amikor az Öreg Halász olyan lassan haladt, hogy még egy vízi csiga is megelőzné. (Figyelmeztetés: A fejezet eleje legalább annyira vontatott lesz, mint maga az utazás.)

Hát gyerekek, csalódást kell okoznom nektek, ha a beszámolómban széltől dagadó vitorlákra, tengeri ütközetekre, vagy egyéb izgalmas kalandokra számítottatok. Éppen az ellenkezője történt, mert a kikötő legerősebb hajója sajnos, egyedül a mi kikötőnkben számított a legerősebbek közé. Máshol a közepesnél egy kissé gyengébb kategóriába tartozott. És nem gőzhajó volt, hanem egy egyszerű vitorlás. Elképesztően lassan haladtam. Idővel a bárka elfáradt, és süllyedni kezdett. Megfeküdte a gyomrát a sok arany. Szinte már teljesen elmerült, csak én és a rakomány látszódtunk ki. Ha messziről látott valaki, azt hihette, hogy  egy úszó szigeten állok, amin a fák, vitorla alakúak.

– A végén még nekünk jön egy tengeralattjáró.– morfondíroztam.

A tenger felett röpködő madarak, azonban remek lehetőségnek találták a helyzetet. Rárepültek a zsákokra és ott sütkéreztek kellemes késő nyári napsütésben. Szélcsend volt, a hajó sem haladt gyorsan, tehát nem kellett attól tartaniuk, hogy a huzat összeborzolja a tollukat.

– Inkább oda ülök a madárkákhoz, és hozzájuk hasonlóan megpróbálom élvezni az utazást.– Jutott az eszembe ez a páratlan ötlet.– Ha egyfolytában ácsorgok és aggodalmaskodom, az árthat az idegeimnek.

Elhelyezkedtem közöttük kezemben egy üveg vízzel. Gyönyörködtem a kilátásban, és nagyokat kortyolgattam. Igen ám, de minden jó véget ér egyszer, és ez az üveg vizeknél sincs másképpen. Annyit hoztam magammal, ami elég négy órányi utazásra. Arra viszont nem számítottam, hogy itt leszek ítéletnapig, étel és ital nélkül, mert persze ennivalót sem csomagoltam.

És ami a legrosszabb, elkezdem unatkozni. Kemény dolog az embernek órákon át, egyedül egy szál magában ücsörögni, egy árva szó nélkül. Arra gondoltam, hogy fütyüléssel szórakoztatom magamat, de sohasem tudtam fütyülni. Az éneklést is elvetettem, mert az ének hangommal megijesztettem volna a madarakat. Így hát, mit volt mit tenni, inkább a beszélgetést választottam:

– Tudjátok…tudjátok…hmmm. – próbáltam, felhozni valamilyen témát, de nem ment. –  Mégis miről lehet beszélni az állatokkal? – töprengtem magamban. – Esetleg nem tud valamelyikőtök emberül? Úgy mégis könnyebben menne. – A madarak csak néztek rám némán, és közben hatalmasat pislogtak. – Szóval, ha értenétek, amit mondok, válaszolnátok is, akkor biztosan jól szórakoznánk. Én beszámolhatnék az én kalandjaimról és ti is a tieitekről. Úgy is világlátottak vagytok, egy csomó mindenről tudnátok mesélni. Például, hogy melyik két ország csatározik most egymással, vagy merre érdemes mostanában fagylaltot venni. És el ne felejtsem a legfontosabbat, hogy mi újság mostanában a futball világában. A madarak ingyenesen mehetnek be a stadionokba, amíg rá nem szállnak a pályákra, vagy nem ülnek bele a göndör emberek hajába, addig nem zavarja el őket senki, tehát megtudhatnám tőletek, hogy hogyan állnak a nagy csapatok. Cserébe én meg a halászattal kapcsolatos élményeimet oszthatnám meg veletek. Ha tudnátok, hogy micsoda hatalmas fogásaim voltak! Apropó halászat, ha elhoztam volna a hálómat akkor nem lennék most ennyire éhes. Bár most, hogy eltereltem veletek figyelmemet jobban viselem. Köszönöm nektek. Remélem, még sokáig velem maradtok.

Erre hirtelen felrebbent az egész csapat és ott hagytak engem egyedül.

– Na, remek! – Mondtam magamban. – Ezek szerint ennyire untattam őket?

Azonban, hamar kiderült, hogy nem erről, vagy nem csupán erről van szó. Az ég elsötétült, orkán erejű szél kavargott a tenger felett, és hatalmas hullámok fodrozódtak körülöttem. Valószínűleg a hajó már régen felborult volna velem együtt, de annyira nehéz volt a pénzeszsákok miatt, hogy a tenger nem bírt vele, és mozdulatlanul tudtam szemlélni az eseményeket, mintha moziban lettem volna.

– Érdekes, erre a napra jó időt mondtak. Különben a polgármester nem adta volna kölcsön a kikötő legerősebb vízi járművét. Akkor viszont mi folyik itt? – tűnődtem – Az az én nagy a szerencsém, hogy nem ringat nagyon a víz. Ha madarak ezt tudták volna biztosan nem repültek volna el. He-he.

A furcsa eseményeket egy még furcsább váltotta fel. Nem is olyan messze tőlem, nagyjából 100 méter távolságra egy gigantikus buborék emelkedett fel a hullámok közül. Amikor teljesen elérte a felszínt, az időjárás is lecsillapodott. A képződmény szivárványszínekben ragyogott a napsütésben. Sose voltam nagy híve a csillogó tárgyaknak, de ezt még én is megcsodáltam. A pompának egy, a vihartól megszédült sirály vetett véget, aki csőrrel nekirepült a buboréknak, és az ettől kipukkadt. Csak ekkor vettem észre, hogy a búra alatt egy sziget rejtőzik. Nem tudtam mire vélni a dolgot, azt mindenesetre eldöntöttem, hogy lehorgonyzok ott egy kicsit. Hátha esetleg találok ott valami ennivalót, vagy jobb esetben venni tudok valakitől. No, meg olyan közel volt már a sziget, hogy nem tudtam kikerülni.

Következő rész: https://meskete.hu/mese/az-oreg-halasz-aranya-harmadik-fejezet/4714